Belföldi Bakancslista - IV. rész

B e l f ö l d i   B a k a n c s l i s t a :

IV. RÉSZ

            Románia központi területén hegycsúcsok szöknek a magasba és tenger vize mossa keleti határait. Extremitásai között azonban alföldek, dobvidékek és erdősségek tarkítják a tájat, amelyeket megannyi etnikum lakja. Mivel sokan lakjuk és mi mind sokfélék vagyunk, kultúrák és azok hagyományainak szövevényes amalgámja teszi hihetetlenül gazdaggá az országot. Építkézési, szokásbeli és kulináris átmenetek járultak hozzá azon városok felemelkedéséhez, amelyekben ma is élünk és otthonunknak tekintünk.

            Gyerekkorom óta látogassuk az ország legszebb szegleteit és szerencsére, ez a kalandvágy a mai napig sem csendesedett el bennünk. Ez a cikksorozat lesz hivatott arra, hogy ezt az élménytárat megossza veletek. Azokat a természeti látnivalókat, kulturális helyszíneket és városokat, melyeket megéri meglátogatni. Megemlítendő azonban, hogy ez a sorozat nem a politikai nézeteltérésekről, infrastrukturális problémákról és egyéb turisztikai hiányosságról fog szólni. Egyszerűen csak mindarról, amit a természet kínál és amit a kulturális sokszínűség hátrahagyott nekünk.

             1. K a s t é l y o k .   V á r a k .   V á r t e m p l o m o k

            VAJDAHUNYADI VÁR

            Mikszáth Kálmán egyszer a "várak királyának" nevezte a Hunyadi várat, és tulajdonképpen nem is állt túl messze az igazságtól. A Hunyadi vár a 15-dik században épült középkori eredetű, gótikus stílusban épített csodálatos várkastély, melyet impozáns megjelenésével, mesébe illő tornyaival és figyelemreméltó méreteivel a világ legszebb kastélyai között tartanak számon.

            A birtokot 1409-ben ajándékozta a király Hunyadi János családjának, ahol megépült a ma látható vár elődje, mellyel kivívta magának a birtokközpont titulust. Ezek után a vár számtalan átépítésen esett át és lassan igazi lovagvárrá nőtte ki magát. Kettős rendeltetésű vár volt, azaz civil és hadi funkcióval is rendelkezett.

            A vár leghíresebb uralkodója természetesen Hunyadi János volt (1407 körül - 1456), aki az egyik leggazdagabb földesúrnak számított, erdélyi vajda, kiemelkedő hadvezér. Az Oszmán Birodalommal szemben tanúsított küzdelmei folytán Törökverő Hunyadi Jánosként is ismeretes.

            A Vajdahunyadi vár valóban egy grandiózus építészeti remekmű, igazi vár. Európa szinten és világviszonylatban is kiemelkedő helyet foglal el a műemlékek tárházában. Hihetetlenül jó állapotban fenn maradt várkastély, számos renováláson átesett már, folyamatosan régészeti ásatások szintere. Többször is jártunk már itt és minden alkalommal új az élmény. Ha igazi középkori hangulatra vágysz, it megtalálhatod.

            A linkre kattintva olvashatsz a részletekről: A Vajdahunyadi vár, a holló, na meg a gyűrű története

                2. T e r m é s z Et i   l á t n i v a l ó k

            FOGARAS, BÂLEA-TÓ, ZERGE-TÓ

            A Mennyország egy parányi darabkája minden bizonnyal itt található a földön. Erről akkor bizonyosodtam meg igazából, amikor irdatlan hegyek között, őrjítő mélységgel a lábaim alatt és mérhetetlen kiterjedésű kék éggel a fejem fölött volt szerencsém végig nézni a Transzfogaras szerpentines útján, miként a Bâlea-tó magasságába kapaszkodott.

            A Transzfogarast (DN7C), ezt a zord hegyekkel küzdő utat, 1970-ben kezdték el megépíteni és talán meglepő, de mindössze csak négy évig tartott. Úgy gondolom, a mostani munkálatok dinamikáját ismerve, egy ilyen út megépítését minden túlzás nélkül a lefektetett nyolcas, azaz a beláthatatlan időintervalum szférájába sorolhatnánk. De akkor egészen más szelek fújtak és nem számított nagy áldozatnak, ha páran oda vesznek a négy év alatt. A halottak száma 40 körülire tehető.

            A Bâlea-tó vidéke kettős érzéssel töltött el mindig: egyrészt a fennségesség, másrészt pedig a zord, kiméletlen hatalmasság kerített hatalmába. A tó, amely nyáron kristálytiszta vizével valóságos tündérkert, télen viszont a több méteres hó eljövetelével, a vidék teljesen megváltozik, jégvilág épül a befagyott tó felszínére. Csak a felvonó örök, mely nyáron a zöld mélységben a hangyányi autókat figyeli, ahogy a szerpentinen emelkednek fölfele, télen viszont a táj csendes, és csak a hóból kilátszó háztetők jelzik, hogy nyáron út kanyargózik a völgyben. Ha a tó fölé hágunk a nyeregbe, elénk tárul az a fennséges táj, amiért a Transzfogaras ennyire híres. És ha hátat fordítunk mindennek, a nyereg túloldalán nyílik az a völgy, ahol a Zerge-tó van, ahol egy még fennségesebb kilátás fogad.

            Itt olvashatod kalandunkat: Fogaras, ahol a felhők születnek

                3. V í z k ö z e l b e n

            GURA PORTIȚEI: A DUNA-DELTA KAPUJÁBAN

            Gura Portiței Románia tengerparti régiójának egyik legexkluszívabb luxus resort-ja, mely a temészet igazi mestermunkájának köszönhetően, egy csodálatos, mennyei környezetben elhelyezkedő turistaparadicsom. A Fekete-tengert és annak lagunarendszerét egy nagyon keskeny földsáv választja el egymástól. Itt található Gura Portiței, mindentől elzárva, a sós tenger és az édesvizű tavak peremvidékén, a Duna-delta kapujában.

            Ez a kellemes resort tulajdonképpen egy vadpart kellős közepén helyezkedik el. Tény, hogy partszakasza kissé átalakított, két mesterséges öböllel és finom homokkal rendelkezik, ám oly parányi, hogy észrevétlenül olvad bele a vadpart gondtalan és pazar végtelenjébe.

            A legelső dolog, ami Jurilovcán tudatosult bennem, az a teljes kontrol megszünése. Az autót hátrahagytuk, motorcsónakkal indultunk Gura Portițeire. Elszakadtunk a külvilágtól és az elkövetkező pár napot egy nagyon keskeny földsávon töltöttük, két hatalmas víz között. Ezen a földsávon a csend, a nyugalom és az időtlenség fogadott. Egy új érzés, mely megint csak új volt, minden irányban a végtelenség határolta a horizontot. Bár sokat változott, mióta ott jártunk, bízom benne, hogy csak jobb lett és meg tudta őrizni báját és szűziességét.

            Így telt a paradicsomban: Gura Portiței: a Duna-delta kapujában

                4. K u l t ú r a .   V á r o s o k .   S z a b a d i d ő p a r k o k

            BRASSÓ

            A Nicolae Titulescu park egy igazi oxigéngyár a tér szüntelenül kavargó kálváriája közepén. Mondhatni a béke szigete, ahová alig törnek be a forgalom benzingőzős hangfoszlányai. A park világa igazán kellemes és gyerekbarát. Szökőkutak, színpompás virágok, sakktáblák és játszótér teszi még hangulatosabbá. Kimondottan nagy örömmel figyeltem, ahogy a fák lombjai alatt sakkoztak a nyugdíjasok. Nem szeretek sakkozni, de leszünk mi is ilyen nyugdíjasok? Talán.

            A park már magában is kellemes, apró kis örömeivel, ám a körülötte büszkélkedő épületek teszik kerek egésszé, mint például az 1906-os eklektikus Postapalota, az impozáns Igazságügyi Palota (1902), a 19-dik század végén emelt Városháza, valamint az 1939-ben épült Aro Palace Hotel, mely Brassó egyetlen ötcsillagos, kubista stílusú szállodája.

            Ám a tér igazi látványossága mégis csak az innen nyíló Kapu utca (str. Republicii), a középkori Brassó éltető ütőere, mely köldökzsinór módjára köti össze egyszer és mindenkorra a Nicolae Titulescu parkot a Tanácstérrel.  Ez az időtlen folyosó, mely az óváros főutcáját képezte, Erdély egyik legismertebb sétálóutcája. Már a 16. században a város legdrágább és legelőkelőbb utcájának számított és észak-keleti részét a kapu utcai kapu zárta le. Idővel az itt húzódó várfalat lebontották, töretlen népszerűségén azonban nem ejtett csorbát, jelenleg üzletek, szuveníres boltok, kocsmák, éttermek és kávézók hódították meg a szebbnél szebb épületeket. Itt zajlik a brassói fiatalok és a kíváncsi turisták társasági élete.

            És Brassó egyre csak fejlődik, a turizmusa szárnyal, ahogy az egyre jobban fellendülő vadiúj reptere is. Az év teljes hosszán át jobbnál jobb programok, fesztiválok várják az ideutazókat, de mi is találunk itt mindig valami újat, pedig itt lakunk a szomszédban. A történelmi sokszínűség és a természeti adottságok finoman kidolgozott ötvözete elképesztő látványt nyújt a Cenkről.

            Fedezd fel velünk Brasssó látnivalóit: Brassó, a sziporkázó nagyváros

                5. H o t e l .   W e l l n e s s .   R e s o r t

            FONTANA SPA ÉS BALNEO

             Az út szélén egy névtábla áll, rajta nagy betükkel a Fontana név, a logója, és egy beszédes szám, az 1725. Biztos voltam benne, hogy nagy a jelentősége, így hát utána olvastam. Borszék már a 16. században ismert volt gyógyvizeiről, több mint 30 borvízforrása van, ám első fürdőházát csak 1725-ben építették. Ez az évszám ugyanakkor hatalmas mérföldkő volt a település életében, hiszen ekkor nyilvánították Borszéket hivatalosan is fürdő és üdülővárossá. A borvízkultúrával párhuzamos fejlődött az üveggyártás és a lignit-barnakőszén bányászat is, a kitermelt szénnel müködtették az üveggyárat és fütötték a fürdőtelepet, munkalehetőséget biztosítva a környező településeknek. Később az üveggyártás megszünt és a nyersanyag készletek kimerülése miatt a bányászat is leállt. Borszék pedig visszatért eredeti hitvallásához, a borvízkultúrához.

            Belépve az épületbe, minden full modern. Idebenn is érződik a zordság, a táj keménysége. Tágas tér vesz körül, és az itt-ott pislákoló mennyezeti megvilágítást, egészen izgalmas megoldásnak találtam. A fény egy kis melegséget is lop a magas falak közé. Az öltözők az alagsorban találhatóak, melyeket lifttel és lépcsőn is meg lehet közelíteni. Az wellnessközpontnak több szárnya is van, a legnagyobb nyilván a mindenki álltal használható rész, itt találhatóak a benti és kinti medencék zöme, a szaunák és az étkezők. Egy másik, már elzártabb szárnyban vannak a gyógykezelők, a masszázs szalonok és a szakrális fürdő, amely adult only és külön jegyet kell rá kiváltani. A szakrális fürdő az épület impozáns,  kúp alakú tornyában található.

            A kellemes légkör, az építészeti bravúros megoldások, a masszív kő és a barátságos fa ereje egy olyan különleges kompoziciója a borszéki világnak, mely sziporkázó egyediségével járul hozzá az ország sokszínűségéhez.

            Itt olvashatod tapasztalatainkat a Fomntanaban: Fontana Spa & Balneo