Telescope+

A bencés apátság tőszomszédságában található egy különleges cukrászda, melynek neve Rege. Ennél jobb helyen nem is lehetne, lélegzetelállító kilátással bír. Egy levendulás krémes és egy balatoni vitorlás kényeztetésében, mi is eltöltöttünk itt egy kellemes órácskát. A Nap hétágra sütött és hófehér “hattyúk” jártak táncot a Balaton opálos, akvamarin víztükrén. Hálával tartozom. Egy nagyon hosszú, fárasztó út után, végre megérkeztünk a számomra oly delejező városkába, a levendula illatú Tihanyba. Bolgár kalandjaink után, egy pihentető nap erejéig visszatértünk szülővárosunkba, Sepsiszentgyörgyre, felfrissítettük bőröndünk tartalmát, aztán újra útra keltünk, hogy kéthetes kalandozásunk utolsó etápjában felkeressük Magyarország néhány ígéretes helyszínét. Utazásunk e szakaszát városnézősre terveztük, Tihanyban szálltunk meg és barangolásunk során meglátogattunk két mesébe illő kastélyt is.                                                         B a l a t o n .                   

A határt Vama Vechen léptük át, és utunk további részét a Kvadriláter (négyszögletű) síkságon, azaz Dél-Dobrogeaban tettük meg.   Már Bulgáriában járunk, de földrajzilag ez még mindig Dobrogea, és egyben a Bolgár-tábla része. Utazásunkat gabonatáblák, napraforgómezők, szélerőművek, meglepetésszerűen felállított sebességmérők és parányi bolgár falucskák tarkították. Látszólag nem változott semmi, mintha még mindig Romániában lennénk, ám ahogy letértünk Kavarna fele, a szállodánk irányába, elénk tárult a vidék jellegzetesen sziklás tengerpartja. B u l g á r i a : B a l ch ik    &   K al ia k r a   A látóhatárt a felhőtlen ég és a Fekete-tenger napsütötte végtelensége töltötte ki. A sziklás hegyoldalban, kanyargós keskeny utakon haladtunk, a termetes fákat cserjék és kisebb fák váltották fel, máshol pedig kopár sziklaszirtek. Néha eltűnt szemünk elől a tenger vize, majd újra megjelent és elvarázsolt. Valamiért a jól ismert görög és olasz partok jutottak eszembe. Első alkal

                Dobrogea dimbes-dombos vidékét nyílegyenes utak szelik keresztül-kasul, némelyik oly hosszan, hogy a felhőtlen látóhatárba vész. Mi is ezeknek a kietlen, fasoros országutaknak az egyikén jártunk, hatalmas napraforgó táblák és néha-néha felbukkanó, óriási szélerőművek szomszédságában. Akaratlanul is Cervantes jutott eszembe, és valamilyen értelemben, a feleségemmel mi is egy modernkori Don Quijote történetbe csöppentünk bele, dacolva a tikkasztó hőséggel egy nagy kaland reményében. Igaz nem lóháton, de lóerővel hajtott gépezettel. Július utolsó hetében járunk és úti célunk a Duna-delta vidéke.                 Számomra is hihetetlen, hogy két nappal ezelőtt, még a Székelykő gerincén sétáltunk végig. Családi találkozót szerveztünk, összekötve egy kis túrázással. Így indult el két hetes utazásunk, melynek első állomását ez a felettébb karizmatikus falu, Torockó testesítette meg. Egy olyan hely, ahová sosem unalmas visszatérni. Másodjára is megmásztuk Székelykő csúcsát, ma