Telescope+

           Még csak most bontogatta szárnyait a horizont, az ég pendelyén búcsúzott a hajnal. Halászbárka ringatózott a tenger fekete szatén hullámain, népes sirálysereg telepedett az óriás csigáktól és színes kagylóktól hemzsegő parton. A várakozás ideje. Az ominózus pillanat, mely minden reggel köszönti a tájat. Én is ott ültem a kagylók között a parton, sirályok társaságában, szeptemberi hideg csípkedte az arcomot. Minden lélegzett körülöttem. És akkor, valahol távol, az ég és a rettentő víz határmezsgyéjén, előbukkant Héliosz aranyló szekere. Előre gyenge volt, mint egy kisded, de ereje nőttön nőtt, és lassan aranyló lángot lobbantott a táj szívébe. Éreztem arcomon a melegét.           Minden reggel itt  ültem a parton és vártam a napfelkeltét... G u r a   P o r t i ț e i                           A DUNA-DELTA KAPUJÁBAN         ...