Egy utazó család képes kalendáriuma

EGY UTAZÓ CSALÁD KÉPES KALENDÁRIUMA

2 0 2 4

az év második fele

Július - a hosszú nyaralás után, belevágtunk egy nagyobb lakásfelújításba. Így a forró júliusi napok rengeteg munkáról, kreativitásról, türelemről, nosztalgiáról, emlékekről és utazási jótanácsokról szóltak. Közben pedig beléptünk az utolsó várakozási etápba, hisz pocaklakó már nagyon készülődött...

A végtelen utazás, már gyerekkoromban elkezdődött. Tizenéves koromban már megmásztam a Moldoveanu-csúcsot (2544 m), az ország legmagasabb pontját, de számos alkalommal jártunk a Fekete-tengeren is, anno még sátorral, dacolva az égető homokkal és a perzselő napsütéssel. Mégis talán a várak és a kastélyok voltak a kedvenceim, de könnyen izgalomba jöttem egy újabb barlang hallatán is! Később kinyílt a világ körülöttünk és elkezdtünk felfedezni más országokat, de a külföldi utazásaink mellett párhuzamosan, hazánkat sem hanyagoltuk el. A mai napig találunk új célpontokat, és sokszor a kedvenc helyszíneinkre is visszalátogatunk! Nem feltétlenül szükséges külföldre utaznunk azért, hogy valami igazán különlegessel találkozzunk! (Hogyan fedezzük fel hazánk kincseit? - 2022.)

"Ebbe a házba be van falazva a lelkem, a téglákat, melyeknek minden darabja egy-egy könyv, az én véremmel kevert mész ragasztja össze"

(Benedek Elek)

Augusztus van. Piros futócipők egyenletes, ám gyors ritmusú dobogása hallatszik az aszfalton. Szaladni mentem. Előttem az kanyargós út, két oldalt gondozott hétvégi kertes házak sorakoznak. Az út végén, valahol a távolban és a képzeletben fölsejlik az Asszonybosszantó. Soha nem jártam ezekben a házakban, kivéve egy-kettőt, de mégis mindig örömmel töltenek el, barátsággal, már a puszta látványuk is. És ahogy előtörnek az emlékek, úgy pattognak fel talpam alól is az aszfaltszilánkok, maguk után hagyva a lecsupaszított, durva szelterszi köveket, mint ahogy anno volt, melyek oly élethűen tükrözték valódi arcát ennek a kemény tájnak, mint a Tejút rögös ösvényeit a fénylő csillagok.

Ebben a házban tényleg benne van a lelke, az alapkövektől kezdve, a bútorokon át, az utolsó fakanálig. Merthogy nemcsak házat épített, hanem egy idő után ő maga volt a ház. Konyhai eszközöket faragott, amelyeket a mai napig használunk és emeletes ágyakat, amelyekben a mai napig alszunk. A leleményesség minden formáját kiaknázta. (Szeltersz - 2023.)

Az utazás az egyik legegészségesebb függőség a világon. Ebben szenvedek én magam is. De ahhoz, hogy a kalandok eufórikus világát egyik percről a másikra ne váltsa fel a rossz emlékek kínzó délibábja, nem árt, ha lapul a bőröndünk fenekén egy mindenre jó elsősegély csomag is. Távol álljon tőlem, hogy bárkit is túlzott gyógyszerfogyasztásra sarkaljak, de egy egészséges szintű felkészültség senkinek sem árthat. Gyógyszerészként, sosem indulok el a “játékszereim” nélkül! (Minden kalandhoz jár egy elsősegélycsomag - 2022)

Augusztus - utazási jótanácsokkal indítottuk az augusztust, ezennel gyerekekre újratöltve, megjelent az eddig legjobban sikerült novellám, készülődés a Matusinka Beáta által rendezett Inspire it eseményre, ahol egy kerekasztal beszélgetés meghívottjaként fogok beszélni utazásainkról és tapasztalatainkról, a hónapot pedig a Magyar Fotográfia Napjának megünneplésével zártuk, jah és persze ebben a hónapban volt a macskák világnapja is...

Ebben a kiadásban, most a gyermekeké lesz a főszerep, hiszen egy utazás során őket sem kímélik a fertőző ágensek és a környezeti tényezők. Gyermekeink sok esetben érzékenyebbek és könnyebben lebetegednek. Ha pedig rosszul vannak, fájdalmaikban mi is kivesszük osztályrészünket. Ennek elkerülése, vagy súlyosbodásának megelőzése érdekében pár dolgot nem árt, ha magunkkal viszünk az elsősegély csomagban. (Minden kalandhoz jár egy elsősegélycsomag: gyermekekre újratöltve)

A macskák világnapja - augusztus 8

Mici

Talán ez lenne a szerelem első látásra? Kék tudta, hogy az volt. És öregkorában, amikor már eljárt fölötte az idő és hímvesszőjét csak akadozó vizelésre tudta használni, a hőn szeretett lány gondolata mégis elég volt ahhoz, hogy megpezsdüljön elmeszesedett ereiben a tesztoszterontól lüktető vér, holott lopva, a gondolattól is elvörösödve, már csak régi szép emlékként virágzott lelkében az aktus elfeledett örömmámora.

Piros, elnyűtt pokrócba burkolózva lépett ki a teraszra. A hajnal frissessége libabőrössé tette a pokróc alatt megbújó pőre testét. Vagy talán más volt az oka? Ajkába harapva, lehunyva éjfekete szemeit, az elmúlt éjszakára gondolt: ahogy Kék átölelte, ahogy beléhatolt, és ahogy a fiatalság tüzes hevességével feloldódtak egymás izzadságában. Szenvedélyes éjszaka volt. Már csak a puszta gondolattól is megkeményedtek mellbimbói és bizsergést érzett odalent. (A nevem PIROS. Az egyém KÉK)

Mindig érdemes Pamuk világába elmerülni, ezúttal a képzeletbeli, kitalált Minger sziget világába kalauzol el bennünket a kortárs isztambuli író. Legújabb könyvének érdekessége, hogy létező földrajzi koordináták közé helyezi a szigetet és olyan időtlen témákat dolgoz fel, mint például a nacionalizmus, az etnikai kisebbségek, a pandémia és emellett az embert, mint érző lényt, aki elszenvedője a felsorolt behatásoknak.

A hónap könyve:

Orhan Pamuk

A pestis éjszakái

INSPIRE IT - by Matusinka

Készülődés a szeptemberi INSPIRE IT eseményre, melyet Matusinka Beáta álmodott meg. Az eseménynek én is szerves része lehettem, mint előadó, egy kerekasztal beszélgetés keretein belül. Erre az eseményre készült a kis bemutatkozó videó, melyet a Sepsiszentgyörgy melletti Rétyi nyírben forgattunk. A család minden tagja hozzá járult a sikeréhez.

Magyar Fotográfia Napja

- aug. 25 -

Minden évben részt szoktam venni a Magyar Fotográfia napján, melyet az Erzsébet parkban rendeznek meg, Sepsiszentgyörgyön. Témája kötetlen, bárki kiállíthatja fotóit a nagyközönség előtt, legyen profi fényképész, vagy éppen amatőr hobby fotós. Független fotósként állítottam ki fotóimat, melyek témája az elmúlt három év belföldi és külföldi utazásaink fotósorozata.

Szeptember - a nagy változások hónapja volt a számunkra. A legújabb és egyben az utolsó babanaplóval indítottuk, aztán az életünket teljesen megváltoztató események színes láncolata szőtte felejthetetlenné és örökre emlékezetessé a hétköznapokat. Szeptember 2-án megszületett második kislányunk, Szófia, kinek érkezése bearanyozta a napjainkat. Öt nappal később, viszont egy csodás esemény keretein belül, a Matusinka magazin bejelentette visszavonulását, lezárult egy szép és termékeny időszak az erdélyi inspirációs műhely világában.

Amióta Zselyke magabiztosan jár-kel a lakásban, valóságos lelki terrort folytat irányunkba. Erre az egyik legjobb példa, az éjszakai vizit. Reggelente, amikor kipihenten és kielégülten ébred, bájosan, mint a legszeretetreméltóbb kislány érkezik és mosolyogva üdvözöl, hogy: Szia! Ellenben az éj leple alatt, amikor mindenki az igazak álmát alussza, teljes fegyverzetben átcsörtet a hálószobába és ellentmondást nem tűrő hangon követeli a tejet. Ilyenkor tudjuk, hogy a helyzet véresen komoly, nincs kec-mec, ennek a hangsúlynak a fele sem tréfa. (Babanapló apaszemmel: 12. Avagy egy zsák bolha története)

megszületett második kislányunk

Szófia

- 2024.09.02 -

Egy újabb életre szóló utazásra indultunk el...

... mely mostmár egy picivel nehezebb, de ugyanakkor egy picivel izgalmasabb is lett!

"Most visszavonulunk"

- 2024.09.07 -

A szeptember nemcsak egy új élet köszöntéséről szólt, hanem egyben az elbúcsúzásról is. Ezen a napon vonult vissza a Matusinka magazin, egy inspirációs műhely Erdélyből, 5 évnyi lelkes alkotás után. Mint külsős munkatárs, körülbelül 4 és fél évig lehettem tagja ennek a csodás csapatnak. A Matusinka magazinban először, az utazásainkról írtam, aztán Zselyke születésével útnak indult a Babanapló apaszemmel, ebben az évben pedig novelláim is megjelentek a magazinban. Egy hatalmas lehetőség volt számomra, kipróbálhattam magam, fejlődhettem, és ez alatt a pár év alatt, igazi utazó kis családdá nöttük ki magunkat.

Néhány számszerű adat:

60 utazási beszámoló

12 Babanapló apaszemmel

4 novella

összesen 76 cikkem jelent meg a Matusinka magazin online felületén

(ebből 13 az idén, az első kilenc hónapban)

ez alatt a termékeny időszak alatt számos élménnyel és új kapcsolattal gazdagodtam...

"de ne feledjük: minden vég egyben egy új kezdet is"

Milen Ruszkov számomra eddig egy ismeretlen, kortárs bolgár író volt. Mivel idén, Bulgáriában nyaraltunk, szerettem volna valami olyan könyvet olvasni, mely kötődik ehhez az országhoz. Így jutottam hozzá a Felmagasztosuláshoz. Kicsit nehezen tudtam ráhangolódni, túlságosan is vicces volt, de ahogy haladt előre a történet, egyre komolyabbra váltott és a végén véres tragédiába fulladt. Az oszmán elnyomás alatt fellázadó csenevész bolgár csapat, könyvünk főhősei, esnek áldozatul a megtorlást nem tűrő török katonáknak.

Október - az új formát öltött babanaplóval, a Lányos Apák Klubjával indult, aztán Marosvásárhelyre utaztam, ahol meglátogattam a Kultúrpalotát, haza fele pedig a a felújított Szászalmád-i erődtemplomot kerestem fel. A hónapot a Szent Anna-tóval és Halloweennel zártuk.

Ahogy pedig beköszöntött az ősz, eljött az ideje egy újabb utazásnak. Szeptember 2-án, hétfő reggel, nagy pocakkal és tele bőrönddel indultunk el a kórházba. Bár aznap a szülészeten nagy volt a készenléti állapot, hisz nem kevesebb, mint hat szülés volt programon, szerencsére a sorban másodikként estünk túl a császármetszés folyamatán, megmenekülve egy egész napos várakozástól. Na annak az apukának mondják, hogy hétfőn még a fű sem nő, amelyik reggeltől várta, hogy a gyermeke megszülessék és a felesége délben még sorra sem került. Ez a szülés egyébként nekem is tartogatott meglepetéseket: betekintést nyerhettem a színfalak mögé és már a születés első pillanataiban láthattam Szofit.

(Lányos Apák Klubja: 1. Találkozások)

Egy egészen vagány tárlatvezetésen vettem részt, melyben nem a megszokott módon mutatták be a marosvásárhelyi Kultúrpalotát, hanem inkább a színfalak mögötti világra koncentráltak, arra hogy hogyan zajlott és zajlik a mai napig is az élet a háttérben, a függöny mögött. Emellett természetesen bejártuk a kultúrpalota legszebb termeit is.

Szászalmád (Alma Vii) egy picinyke falu. Lélekszáma nem haladja meg a kétszázkilencvenet. Muzsna községhez tartozik. Ez itt Szeben megye. A falu tényleg olyan kicsi, hogy átlátni rajta, de megvan az az eredeti bája, amit Berethalom már régen elveszített. Az itt élők, még mindig állattenyésztéssel és gabonatermesztéssel foglalkoznak, ahogy régen is, olvastam később utána. Lassú folyó medrében halad itt az élet.

(Szászalmád, ahol életre kelt egy erődtemplom)

A Szent Anna-tóhoz mindig öröm visszatérni...

Halloween

A hónap könyve:

Gerald Durrell

Korfu-trilógia

"Egy olvasó ezernyi életet megél,

mielőtt meghal. Az az ember aki nem olvas, csak egyet."

- George R.R. Martin -

#booktraveling

November - nagy meglepetésemre, a hónap elején, az Erdélyi otthon keresett meg azzal a kéréssel, hogy mutassuk be otthonunkat a magazinban. Nagyon tetszett az ötlet, örömmel tettünk eleget kérésüknek. Így a november a mi hónapunk volt és az olvasók is betekintést nyerhettek a nagy utazók erdélyi otthonába. Ez a hónap azonban más miatt is emlékezetes volt, november 10-én, Zselyke betöltötte a 2 évet.

A nagy utazók erdélyi otthona

"Török lámpa a teraszon, mellé vízipipa, mediterrán szigetvilágról készült fotók a nappali falán. Le sem tagadhatják, hogy nagy utazók, (valószínűleg nem is akarják), hiszen a kis otthonos tömbházlakásuk minden szegletét utazásaik alatt tapasztalt élményeik inspirálják. Ladó Csaba képekkel és szavakkal mesélt kedves sepsiszentgyörgyi otthonukról, amelyben az utazás, mint koncepció jelenik meg." (A nagy utazók erdélyi otthona, Erdélyi otthon, november 22)

- Hajnal Csilla -

Ha egy igazán jó könyvet szeretnél olvasni:

Nino Haratisvili

A nyolcadik élet - Brilkának

Egy könyv a háborúról, a kommunizmusról, az orosz elnyomásról, a szerelemről, a szenvedésről és a megkínzott lelkekről, melyet egy ellenállhatatlan forrócsoki recept fűszerez meg...

December - ahogy beköszöntött a tél, úgy jött el az év legszebb hónapja is, a december. Megjelent a Lányos Apák Klubjának második része, nálunk is járt a Mikulás, az ünnepek előtt meglátogattuk a marosvásárhelyi karácsonyi vásárt, majd az itthonit is, eljött a karácsony, az Angyal, majd végezetül az Új Év is...

Akinek van már legalább két gyerkőce a fészekaljban, az minden bizonnyal egyet ért azzal a megállapítással, hogy életünkben az énidő és a privát szféra ritka nagy kincs és eszmei értékét aranyárban mérjük.

(Lányos Apák Klubja: 2. Hogyan kezeld a sárkányaidat?)

Régi hagyomány már nálunk, hogy minden évben egy újabb karácsonyi vásárt látogatunk meg az ország területén. Legutóbb Temesváron jártunk, idén pedig Segesvárra esett a választásunk. De még mielőtt beleélhettük volna magunkat az utazásba, az egyik segesvári hírportálon kiderült, hogy bizonyos okok miatt, az idén nem került megrendezésre a vásár. Bár nagyon sajnáltam, hogy így alakult, nem sokáig búslakodtunk emiatt. Inkább gyorsan újra terveztünk. Mivel nem akartunk két kisgyermekkel túl messzire elutazni és már a tavaly felkeltette érdeklődésemet Marosvásárhely, így az idei választásunk végül az egyetemi alma materünkre és az itt megrendezett karácsonyi vásárra esett. (Karácsonyi vásár: Marosvásárhely)

Eljött a karácsony...