Szászalmád, ahol életre kelt egy erődtemplom

 

S Z Á S Z A L M Á D

ahol életre kelt egy erődtemplom

            Segesvár előtt letértem Medgyes irányába. Nagyszüleim römije medgyesi volt, ahogy abban az időkben valószínűleg mindenkié. Valahogy annyira a szívemhez nőtt az a kiadás, hogy azóta sem láttam még annál szebb Zsolit. Egyszer elhatároztam, hogy egy sárga hatossal nyerek. És sikerült! Mennyire távolinak is tűnik most már mindez. Merengek, egy félédes fehér bor társaságában, miközben a gondolataimat gyűjtöm ehhez a cikkhez. Vásárhelyen jártam aznap, tízéves egyetemi találkozón. Még csoda, hogy emlékszem a sárga hatosra, meg a többire. Hazafelé, úgy döntöttem, hogy teszek egy kitérőt. Csodálatos, napsütötte vasárnap volt és nemrég olvastam, hogy felújították a Szászalmád-i erődtemplomot. Soha nem hallottam róla. Most éppen ide tartok.

            Szászsároson balra irányított a google maps, az út elkeskenyedett, lassítottam picit és ahogy himbált az út, kényelmesen elmerültem egy benzinkúti kávé ízvilágában. Nemsokára beértem Berethalomra. Az itteni erődtemplomot már ismertem, évekkel ezelőtt, jártunk már egyszer itt. Viszont, ahogy áthaladtam a falun és láttam azt a tömeget, ahogy a templom fele ömlik és hömpölyög, picit keserédes lett a szájam íze. Úgy éreztem, veszített eredeti bájából és mostmár inkább turisztikai attrakció, mintsem szász hagyaték. Az a plusz, ami anno csábított Berethalomba, már nem volt meg. Bár a falu szépen kiépült, eredetiségét megmérgezte a hírnév és a tömegturizmus.

            Berethalom után jött Riomfalva, majd egy igazán kellemes dimbes-dombos, szerpentines útszakasz. Itt már térerő sem nagyon volt, nemhogy internet. Eltévedtem. És csak néhány perc múlva jöttem rá, miután újra visszatárt a térerő: egyik elágazásnál pont rossz irányba tértem le. Hamar orvosoltam a tévedést, majd a Szászalmád fele vezető úton, gyönyörködtem az itt-ott sárga, máshol pedig rozsdabarna erdők pittoreszk öltözetében.

            Szászalmád (Alma Vii) egy picinyke falu. Lélekszáma nem haladja meg a kétszázkilencvenet. Muzsna községhez tartozik. Ez itt Szeben megye. A falu tényleg olyan kicsi, hogy átlátni rajta, de megvan az az eredeti bája, amit Berethalom már régen elveszített. Az itt élők, még mindig állattenyésztéssel és gabonatermesztéssel foglalkoznak, ahogy régen is, olvastam később utána. Lassú folyó medrében halad itt az élet. Nevének eredetére nem találtam túl sok utalást, de ha egyik legendának hinni lehet, akkor egy Alma nevezetű fiatal lányról kapta a nevét, aki a tatárjárás idején megszervezte a falu védelmi rendszerét. A falubeliek egyébként tényleg tartottak egy lehetséges támadásoktól, erről mesél az igen jól megtervezett és kivitelezett négytornyú erődtemplom. Bár nincs feljegyzés arról, hogy valaha is megostromolták volna a templom falait, meglehetősen sok figyelmet szenteltek annak védelmére. Támadások hiányában, a falakat szabdaló bástyákat többnyire gabonaraktárként és éléskamraként használták fel. A gerendákon még mindig látni a családneveket, így jegyezték meg, hogy kinek a szalonnája csüng a belépő feje felett.

            Nemrég, a Szászalmád-i erődtemplomot felújították. Nyolc évi feltárás és restauráció után, idén májusban megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt is. Az evangélikus templomot a 14-dik században kezdték el építeni és az ezt követő kétszáz évben alakították át igazi erődtemplommá. A felújítás során csakis hagyományos helyi építőanyagokat és technikákat alkalmaztak. A kitartó és precíz munka elnyerte a gyümölcsét, hiszen a megőrzés és adaptív újrahasznosítás kategóriában, a szászalmádi erődtemplom nyerte meg az Europa Nostra közönségdíj online szavazását.

            Az erődtemplom alatt leparkoltam és gyalogosan folytattam utamat. Mivel a falu legmagasabb dombjára épült, egy szakasz után lépcső vezetett fel a bejáratig. Egy román ajkú hölgy üldögélt a padon, falura néző kilátással. Mikor felértem, felpattant, üdvözölt, majd bevezetett és néhány szóban elmagyarázta, hogy bárhova felmászhatok, bármit megnézhetek, de vigyázzak a fejemre és nézzek a lábam alá, szóval csak óvatosan. Egyébként, potom összeg volt a belépő ára.

            Kapva-kaptam a lehetőségen, és a hölgy szavait megfogadva, meg is másztam az erődítmény minden egyes tornyát. Nem hiszem, hogy kellene különösebben ecsetelnem: csodás kilátás nyílik a templom rendezett és tiszta udvarára, a parányi falura és nem kevésbé a falut keblére ölelő erdők és mezők végtelenjére. A bástyák termei részben berendezettek és az itt elszórt tárgyak némiképp életre keltik a falu hagyományait suttogó szellemeket. Ezzel ellentétben, maga a templomépület még nincs teljesen felújítva, de láthatóan nagyléptékű munkálatok folynak most ott is, és ha az eddigi irányelvet követik a közeljövőben is, bizonyára hasonló sikerrel szüretelhetik le annak bőséges gyümölcsét.

            Bár hét ágra sütött a Nap és az őszi hideg ellenére meglepően meleg volt, a masszív kőfalak árnyékában mégis csak kezdtek átfagyni a végtagjaim. Készítettem még pár fotót, majd az erődtemplom csendjében, amelyet nem zavart senki, azon az egy-két ide tévedt turistán kívül, akik hírét vették a felújításnak, kiléptem a kaputornyon és szép lassan, magamba szívva a napfényt, elindultam a parkolóba. A parkolóból, még utoljára visszanéztem a hatalmas órával ellátott harangtoronyra, majd beültem az autóba és ráérősen kigurultam ebből a hermetikusan elzárt miliőből, Szászalmád érintetlen időkapszulájából.