Telescope+

          Albánia nevét meghallva, mindenkinek két dolog jut eszébe: a kommunizmusból származó előítéletek és a híres albán konyak. A sasok országa ennél azonban sokkal több. Bevallom, én is óckodással indultam neki ennek az utazásnak, meglepetésemre azonban nagyon nagy pozitív csalódás volt. Eljött az idő, hogy eloszlassuk a tévhiteket!           Előző bejegyzésemben már említettem, hogy a görögországi kirándulásom során ellátogattam az Albán Köztársaságba is. A kirándulás egy opcionális program keretén belül zajlott, melyet a hotelnél fizettünk le. Ez a kirándulás azonban bármelyik helyi utazási irodában elérhető. Annak ellenére, hogy Albánia nem tagja az Európai uniónak, bár már kérvényezte, nem szükséges útlevél, simán utazhattunk személyazonosságival is. A Corfu-i nagy kikötőben volt a találkozó helye és egy régi típusú szárnyas hajóval indultunk útnak a távolban felsejlő albán hegyek felé. Az út időtartama alig egy óra, talán még annyi sincs.           Albánia virágzó kikötője,

          Szent Ágoston a következő képpen vélekedett világunkról: A világ egy könyv és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el. Amikor először indultam el felfedezni egy távolabbi helyet, én ezt a könyvet fellapoztam. Pecsétet nyomtam a következő oldalra. És ahogy felültem az első repülőre, elindultam egy úton, mely visz mai napig tovább és tovább, mindenen keresztül, földön, vizen és levegőben...           Az első nagyobb utazásom, ahogy az már a címből is kiderült, az ezer arcú Hellás földjére vezetett. Egészen pontosan Corfu szigetére, mely egy valóságos földi paradicsom Görögország észak nyugati szegletében. Egy zöldelő világ, ahol pezseg az élet és valósággal körül lengi a kultúra és a gazdag történelem.           A másfél órás repülőút után, a sziget fővárosi repülőterén landoltunk, mely közel sem nevezhető egy hagyományos repülőtérnek. Valójában egy tengerre kinyúló földnyelvre szálltuk le, azt a látszatot keltve, hogy felettébb extrém módon a tenger hullámzó viz