Telescope+

          Egyik nap, amikor a késő délutánt fölváltotta a kora est, egy pohár rozé társaságában kiültem a teraszra és néztem a naplementét, ahogy az alkonyatba vesz. Lenyomult, aszfalt ontotta meleg nehezedett rám, de engem mégis a közelmúlt igen kedves emlékei rohamoztak meg. Az elmúlásba fordult június forró napjaiban Luxor fölött ment le a napkorong. A Nílus vizén tükröződött a Nap hanyatló tüze. Az égbolt narancsba borult, a part mentén pedig datolyapálmák sötét arca nézett velem farkasszemet. Furcsa mód, félelem helyett határtalan nyugalom és végtelen békesség töltötte el lelkemet.           Kalandos utazásunk azonban nem idén júniusban kezdődött, sokkal inkább másfél évvel ezelőtt, amikor még csak érintőlegesen hallottunk a vuhani járványról és el sem hittük volna, ha valaki azt mondja nekünk, hogy bizony, pandémia lesz belőle. Pedig így történt és utazásunk időpontja pontosan egy napra esett az országunk határainak lezárásával. Így nem véletlen, hogy az idei egyiptomi utazásun