Telescope+

  S z e l t e r s z                  Augusztus van. Piros futócipők egyenletes, ám gyors ritmusú dobogása hallatszik az aszfalton. Szaladni mentem. Előttem az kanyargós út, két oldalt gondozott hétvégi kertes házak sorakoznak. Az út végén, valahol a távolban és a képzeletben fölsejlik az Asszonybosszantó. Soha nem jártam ezekben a házakban, kivéve egy-kettőt, de mégis mindig örömmel töltenek el, barátsággal, már a puszta látványuk is. És ahogy előtörnek az emlékek, úgy pattognak fel talpam alól is az aszfaltszilánkok, maguk után hagyva a lecsupaszított, durva szelterszi köveket, mint ahogy anno volt, melyek oly élethűen tükrözték valódi arcát ennek a kemény tájnak, mint a Tejút rögös ösvényeit a fénylő csillagok.              Kétezerben, a családdal szilveszterezni mentünk Szelterszre. Persze nem a mostani, megszokott, kényelmes módon. Akkor még nem volt kocsink. Sepsiszentgyörgyről vonattal utaztunk Csíkszeredába. Onnan pedig autóbusszal a szelterszi letérőig, mely tulajdonk