Telescope+

          Valamikor nagyon régen, láttam egy filmet, mely igaz történet alapján készült és főhőseit embertelen megpróbáltatások árán vezeti át egy hatalmas barlangrenszer gyomrán. Itt hallottam először a következő idézetet: "Kéjpalotát emelt a kán / Egy xanadui hegy fokán / Hol a szent folyó, a nagy Alph / A naptalan tengerbe tart / Vak barlangokon át" . Az idézet, mely Samuel Taylor Coleridge angol költő Kubla Kán című verséből származik, egyszerre váltja a ki az emberekből az ismeretlen felkínálta izgalmakat és tölti el az igazán hátborzongató félelemmel. A főhős ezt a verset mondogatva talál ki a barlang naptalan labirintusából. Bármikor meghallom, vagy eszembe jut ez a verstöredék, mindig ez a kettősség érzése kerít hatalmába: a barlangok iránt táplált csalóka izgalom és az ismeretlen sötétség felkínálta félelem. A kettő együtt jár, kézen fogva várnak a legtöbb barlang ásító bejáratában.           Első testközeli élményeim a barlangokkal egészen kiskoromban kezdődtek a