Tenerife: az örök tavasz hazája
Afrika nyugati régiójának perzselő partjaitól nem túl messze (kb. 150-200 km távolságban Marokkótól) emelkedik ki az Atlanti-ócean háborgó vizeiből a Kanári-szigetek csodálatos birodalma. A Fortunatae Insulae, azaz Boldog-Szigeteknek is nevezett szigetcsoportot alkotó hét vulkanikus eredetű sziget közül Tenerife képezi úgy kiterjedésileg, mint tengerszint feletti magasság szempontjából a legnagyobb szigetet. Tűzhányójának pipázó sipkája már a messzi távolból megrészegíti az emberi tekintetet. A hatalmas hegy, Bábel tornyaként emelkedik a magasba és kétarcú istenként választja ketté a szigetet, az örökzölden pompázó északra és a mindig napsütötte délre. A szigetet szebbnél szebb partszakaszok ékesítik, melyek partját a kristálytiszta óceán habja mossa. Kellemes üdülővárosok pihennek a napsütésben és csendes kis települések tarkítják a Teide hegyoldalát. Ha a paradicsomnak léteznek földi maradványai, Tenerife cáfolhatatlanul képezi egyikét ezeknek.
Szárnyas vasmadarunk a déli partszakaszon, az Aeroporto del Sur-nak keresztelt nemzetközi repülőtéren landolt, így először a mindig napsütötte dél forró éghajlatával ismerkedhettünk meg. Héliosz perzselő napkorongja, itt tagadhatatlanul izzasztó, ebből kifolyólag a térség száraz, dominál a vulkanikus domborzat és növényzetben felettébb hiányos. Inkább cserjék, bozótok, kaktusz és aloe vera látható itt-ott elvétve az utak mentén. Viszont hatalmas banánültetvények találhatóak ameddig csak a szem ellát, melyek egy bizonyos védő hálóval vannak bevonva, ezzel védik a szélben kavargó homoktól. Természetesen a déli part üdülővárosai csodásan kiépített, növényzetben dús turistaparadicsomok, ahol a szemét és a mocsok olyan ritka látványosságok, mint a három csillagos szállodák és panziók. A Saharából érkező elképesztő hőség egész évben kellemes klímát biztosít ebben a régióban. Téli időszakban, amig a Teide csúcsát hó fedi, a déli parton egész nyugodtan lehet napozni. Rengeteg angol és német nyugdíjas ezen a környéken vesz házat, és tél idején, elmenekülve az európai hidegből, akár hónapokon keresztül is elidőznek a sziget kellemes klimájában. Tenerife nem véletlenül a örök tavasz szigete.
A mi szállásunk a sziget másik oldalán, az örökzölden pompázó északon volt, így hamarosan autóbuszra szálltunk és elindultunk a sziget egyik legnagyobb kikötővárosába, Puerto de la Cruz-ba. Ahogy egyre jobban haladtunk észak fele, megkerülve a sziget tűzhányóját, úgy változtak meg az éghajlati viszonyok is. És azt kell mondjam, hogy déli meleg ide vagy oda, az északi partszakasz csodás környezetével fel sem veheti a versenyt. A táj lebilincselő: végtelen erdők és csendes kisvárosok bújnak meg a hegyoldalban. Virágban pompázik minden, szemmel láthatóan pezseg az élet, valóságos ódon mesevilág tárult elénk. A levegő sokkal tisztább, lelked mélyéig hasít. A közelben magaslik a Teide, a tengerpart szürkés-feketében pulzál és a horizonton, délibábként játszik a végtelen Atlanti-óceán. Itt a klíma is jóval kellemesebb, elviselhető a hőség, több az eső és gyakrabban járnak-kelnek a fellegek.
Puerto de La Cruz fekvése egészen egyedi, a lankás hegyoldal szövevényes utcáiból építkezik, melyek torkolatát a partmenti sétálóterek testesítik meg. A növényzet nagyon dús, smaragdban játszik, a partmenti utcákat pedig sziklaszírtek szegélyezik, az óceán örökös ostroma alatt.
A város az északi régió turisztikai fővárosát képezi és egyben a gazdasági tartópillért a szigeten. Ez azonban nem volt mindig így. A fellendüléséhez egy másik város, Garachico, pusztulása segítette hozzá a 18. század elején. Ezután Puerto de la Cruz vette át a vezetői szerepet és lett az északi partvidék legnagyobb kikötője. A gazdaság fellendülésével és később a turizmus fejlődésével igazi nagyvárossá nőtte ki magát. Hotelek, panziók, éttermek színes kavalkádja fonja át a város teljes egészét. Szebbnél-szebb partok, botanikus kert, a fennséges Loro Parque és a Logo Martiánez mind részesei ennek a csodás városnak...
A Tenerife-ről szóló bejegyzésemet négy fő domainre osztottam fel, melyek segítségével könnyebben bemutathatom a sziget legfontosabb látnivalóit. Tenerife nem kimondottan az építészet fellegvára, így a sziget fő atrakciói nem kastélyok és puccos paloták, Tenerife látványosságait az anyaföld, a sebes szél és a tajtékzó víz hagyta hátra az utókor számára.
Az első domain a Loro Parque lesz, melyre érdemes egy egész fejezetet rá szánni, ezt követően Tenerife legszebb partvidékeit járjuk körül, majd ezután a harmadik fejezetet a Los Gigantes hajókirándulás tölti ki, mig végül a négyes fogat utolsó tagját a szigetkörút bámulatos állomásai szinezik teljessé.
# L o r o P a r q u e
Tenerife egyik legszebb látnivalója tagadhatatlanul a fenséges Loro Parque. A park, melyet az itt székelő 300 fajta papagájról neveztek el, egy 13.5 hektáron fekvő állatkert, ahol nemcsak ezek a csodás madarak élnek, hisz mostmár sok más különleges állat otthona is egyben. Az állatpark olyan atrakciókkal várja a látogatókat, mint például az aquárium, a cápa alagút, az orchidea és kaktusz kert, delfin és fóka show, valamint a papagáj show. A park egyik legnagyobb látnivalója az orkák ( gyilkos bálnák) nem mindennapi előadása. Ezen kívül a Loro Parque-ban még számos különleges állattal találkozhatunk, mint például fehér tigrissel, Galápagos teknőssel, pingvinnel, fekete párduccal, gorillával és flamingók bájos seregével. A Park többek között az Animal Embassy-t ( Állati Nagykövetség) is magába foglalja, melynek részét képezi egy állatkorház is. A Loro Parque egy másik érdekessége, hogy tulajdonosa a mai napig ott él a park területén, és esténként nagy sétákat tesz elbűvölő kertjében.
A fenti képen az állatkert főbejárata látható. Az érdekes, keleti beütése még inkább fokozza a hangulatot. Ehhez hasonló stílusban épített szabadidőközpont a déli parton is található, a Siam Parque, mely Európa egyik legnagyobb aquaparkját testesíti meg. A hasonlóság nem véletlen, hiszen tulajdonosai megegyeznek. A csúzdák szerelmeseinek érdemes oda is ellátogatni.
Véleményem szerint az állatpark egyik legvagányabb régiója a pingvinek háza. Hihetetlenül jól kitalált és kivitelezett épületről van szó. Egy hatalmas köralakú épület, melynek középpontjában helyezkedik el a pingvinek szintere és körülötte félkörívben mozgószőnyegen haladva csodálhatjuk meg ezeket az elképesztő teremtményeket. A pingvinektől teljesen elszigetelten, üvegfalakkal elhatárolva, de mégis testközelben lehetünk ezekkel az állatokkal. A számukra megteremtett éghajlati viszonyok zseniálisak, nyogodtan biceknek ide-oda, látszik, hogy jól érzik magukat, néha megállnak egy-egy fotó erejéig. Közben havazik, dermesztó hideg van. Az üvegfalon túl pedig döglesztő a hőség.
Az orchidea kert magáért beszél, nem túl nagy, viszont megéri oda is betévedni. A kert körül pedig flamingók díszes társasága balettozik
A park egyik őre, ez a szeleburdi madár, aki mindenkit meg akart gyilkolászni ezen az útszakaszon. A bűnös a szürkenyakú koronásdarú, aki társaival szabadon garázdálkodik a park különböző területein.
Tipikus sárkányfák és óriáskaktuszok.
A medúzák világa megint egy újabb gyöngyszeme az állatparknak. A tenyésztésüktől a kifejlett példányokig minden nagyságban láhatóak. A termek nagy része sötét, hisz szabad szemmel csodálatos látvány, a fényképezőgép azonban sokkal jobban szereti a napsütést.
A állatpark legmókásabb és egyben a legbájosabb lakói valószínüleg a delfinek. Tele vannak pozitív energiával és sugárzik belőlük a jókedv. Szórakoztatásban pedig elsőosztályúak. Talán a delfin show volt a legérdekesebb és legvagányabb előadás az össze közül. Ide is érdemes időben érkezni, természetesen több előadás is van egy nap, de a rengeteg turista miatt, ez is kevésnek bizonyult.
Csimpánz és krokodil...
Ez itt már az Animal Embassy része, ahol megtekinthető az ápolásra szoruló állatok gondozása, valamint a tojások keltetése is.
Az állatkert amugy rengeteg kisebb parkot rejt magában, padokkal ellátva, továbbá nagyon gyerekbarát, és emellett mindenfelé étkezdék, fagyizók, kávézók sorakoznak, így a Loro Parque-ban akár egy egész napot el lehet tölteni. Mindenképp érdemes kiélvezni.
# # L e g s z e b b p a r t o k, b ú v á r k o d á s, s t r a n d o l á s
A sziget, a szebbnél szebb partszakaszok valódi kánoánja, igazi turistaparadicsom, ahol minden korosztály kellő képpen élvezheti a sziget nyújtotta kellemes környezetet. Rangsorolni képeslapra illő partszakaszait igen nehézkes lenne, hiszen felettébb változatosak, egyedi sílusa és annak sajátos jellemzőivel. A sziget partvonala tényleg nagyon heterogén, vannak itt megszokott tágas homokos partok, de a sziklás, ódon partszakaszokból sincs egyáltalán hiány.
A következőkben olyan partszakaszokra térek majd ki, melyek Tenerife különlegességeinek számítanak. Engem elvarázsoltak, és valószínüleg nem én voltam az egyetlen.
P l a y a J a r d i n
Tenerife északi részének egyik legszebb partja a Playa Jardin, mely tulajdonképpen Puerto de la Cruz publikus strandját képezi. Különlegessége abban rejlik, hogy a sziget vulkanikus domborzatának köszönhetően szürkés-fekete homok borítja partjait. A megszokott tengerparttól jócskán elütő, elsőre talán meghökkentő színkülönbség, igazán egyedinek mondható, még világviszonylatban sem találkozhatunk túl sok ilyen jellegű partvidékkel. A furcsán izgalmas környezetet az Atlanti-óceán mély kék színe és a dús növényzet intenzív zöldje teszi még irreálisabbá, ugyanakkor még lenyűgözőbbé.
A partvidék tulajdonképpen három partszakaszra tagolódik: először a Playa del Castillo-val találkozunk, melynek jobb oldalán található a Castillo San Felipe, ezt követi a Playa Jardin, majd legvégül Playa Maria Jiménez zarja a sort bal oldalán a Punta Brava színes házaival. Egyébként innen már nagyon közel van a Loro Parque is.
Az Atlanti-óceánhoz híven még szezonban sem túl meleg a víz, és mivel itt már elég nyílt vizeken "járunk", tulajdonképpen az óceán peremén, így a hullámzás mértéke sem alábecsülendő. Ezektől eltekintve, a Playa Jardin egy csodálatos part, melynek mentén tágas parkok húzódnak, óriási kaktuszokkal és terebélyes aloe verákkal. Ideális hely úgy strandolásra és napozásra, mint egy mesébe illő esti sétára a karmazsin naplementében.
P l a y a d e L a s A m e r i c a s
A déli partok legnépszerűbb partszakasza a Playa de Las Americas, mely a német, a britt és az amerikai turisták legkedveltebb régiója a szigeten. Ez a térség is több partszakaszra tagolódik: itt
található a Playa de Las Vistas és a Playa de Los Christianos is.
Az Amerikai part a strandolás, a fiatalság, a bulizás, egyszóval a féktelen éjszakai élet igazi mekkája. Csodásan kiépített partmenti városok láthatóak, nagyrészt mind a turistáknak és ígényeiknek megfelelően kialakítva. Ezen a partszakaszon található a legtöbb szálloda és panzió, köztük alig akad 3 csillagos, itt az élet 4 csillaggal kezdődik. Ezen a partszakaszon található a sziget legluxusosabb szállodája is, az 5 csillagos Ritz Carlton Abama, mely saját tengerparttal, golfpályával és természetesen egy hatalmas beépített területtel rendelkezik, ahol megtalálható maga a főépület, kürülötte a luxusvillák és terészetesen megannyi mall, szabadidőközpont és medencék egész tárháza. És mindez egy sziklaszírten található, ahonnan felvonóval is le lehet jutni a partra. A kilátás lenyűgöző, horizonton La Gomera szigetével.
Az északi partvidékkel ellentétben, itt mindig süt a nap és csúcsidőben nagyon nagy a kánikula, ennek következtében ez a régió nagyon kopár és a növényzetet is telepítéssel oldották meg. A sziget déli oldala azonban sokkal védettebb a nyílttengeri viharokkal szemben és a Saharából érkező meleg valóságos katlanként perzseli. Olyannyira, hogy a téli hónapokban is eléri a 20 celsius fok hőmérsékletet. Amig a Teide csúcsát hósapka fedi, az Amerikai parton nyugodtan lehet napozni.
Ezek a strandok azonban nagyon zsúfoltak. Rengetek a turista, és borzasztó nagy a nyűzsgés. A partok homokja itt már fekete és tipikus tengerparti küllemet ölt a táj. A víz hőmérséklete itt valamivel melegebb és a hullámzás is gyengébb.
C o s t a A d e j e : b u v á r k o d á s
Innem nem túl messze található a Costa Adeje, ahol sikerült bepillantást nyerni a búvárkodás eddig ismeretlen, egészen izgalmas világába.
A búvárkodás természetesen felkészítéssel, és mindent megelőzően egy kérdőívvel kezdődött, mellyel valamelyest sikerült kiszűrni azokat a személyeket, akik nem vehettek részt a merülésben. Ez az óvintézkedés nagyon fontos, hisz aki asztmás, szívbeteg vagy éppen túlsúlyos, egészségügyi okok miatt nem búvárkodhatott, viszont eljöhetett snurkingolni, ami tulajdonképpen a pipás búvárszemüveget jelenti, melynek segítségével a víz felszínén lebegve és úszkálva csodálhatták meg az öböl élővilágát. A kérdőív kitöltése után egy felkészítőn vehettünk részt, ahol elmagyarázták, hogy hogyan is kell búvárkodni és hogy milyen egyezményes jeleket használhatunk a víz alatt, ha tudtára szeretnénk valamit adni a búvároknak akikkel merülni fogunk. Mondták, hogy a merülés alatt fényképeket és videókat is fognak majd készíteni, de semmi szín alatt ne vigyorogjunk, mert egykettőre megtelik vizzel a szájunk. Ez amugy egy nagyon jó tanács, mert tapasztalatból is tudom, hogy így van (HA-HA)!
A felkészítőt a ruhapróba követte, ez elég mókás volt. Búvárruha, búvárszemüveg és természetesen kacsaláb is kellett. Miután sikerült beöltözni, átkacsáztunk a motorcsónakhoz, aminek segítségével kihajóztunk a merülés helyszínére, egy csendes kis öbölbe. A csapatot két részre osztották és felváltva merültünk, amig az egyik csapat merült addig a másik csoport snurkingelt, majd cseréltünk.
A búvárkodás egy csodálatos dolog, de egyáltalán nem olyan kellemes, mint amilyennek az tűnik. Főleg nem az első alkalommal. Fejfájás, fülfájás, nyomáskülönbségől adódó kábultság mind fennáll és nem is kímél, de ha ezeket sikerül kicsit leküzdeni, csodálatos világ tárul a szemünk elé. A víz kristálytiszta volt. Az áthatoló napsugarak táncoló fénykörében mintha nem is a víz alatt, hanem a odafenn a szárazföldön jártunk volna. Színes halrajok, tengeri csillagok, pókszerű, hatalmas lábú vizilények világában találtuk magunkat. Ne is beszélve a sziklás részeket benépesítő koralltelepekről. Aki szerencsés, az itt élő teknősökkel is találkozhat. Körülbelül 7-8 m mélyre merültünk, különleges érzés. A víz tisztasága azonban lenyűgöző. Mikor fordult a két csoport és mi snurkingoltunk, akkor tudatosult csak bennem, hogy a látvány ugyanaz, minden látható, csak eppen nem érintheted a tengeri csillagot, amint tova kúszik a tengerfenék homokjában.
P l a y a d e L a s T e r e s i t a s
A Playa de Las Teresitas tagadhatatlanul a keleti part legszebb gyöngyszeme. Nem messze található a sziget fővárosától, Santa del la Cruztól. A főváros és egyben az egész keleti térség, nem igazán turista övezet, viszont ide tömörül Tenerife lakosságának többsége és ennek következtében az ipar, a kereskedelem és a felsőoktatási intézmények zöme is. Ettől eltekintve, ha már Tenerifen járunk, érdemes felkeresni a fővárost és ha nem is időzünk sokáig ebben a kellemes hangulatú városban, mindenképp ajánlott ellátogatni a közelben elterülő Teresitas partra, melyet legkönnyebben egy spéci buszjárattal érhetünk el a főváros buszállomásáról.
A Playa de Las Teresitas tulajdonképpen egy hegyvonulattal körülzárt öbölben bujik meg, aranyszínű homokos parttal, melyet egy igen jellegzetes pálmasor ölel félkörívben magához. A part részben mesterséges, így ennek következtében tökéletes a strandolásra. Az óceán vad hullámainak fékezésére hullámtöröket építettek, így az öböl majdnem teljes egészében védett. Továbbá a partszakaszt 98000 m3 Saharai homokkal töltötték fel 1973-ban, ebből kifolyólag a napsugarak aranysárga csillogásba vonják a tájat. A part szépségét és exotikus küllemét a terebélyes pálmafák és a pálmalevélből font ernyők teszik még különlegesebbé. Nem zsúfolt, nagyon kellemes. Véleményem szerint ez Tenerife legszebb partja.
A felső képen a messzi távolban fölsejlik Santa Cruz de Tenerife, picivel lennebb San Andrés városa, valamint gyönyörű kilátás nyílik a Teresitas partra a szikrázó napsötésben.
L a g o M a r t i á n e z : a v á r o s i s t r a n d
Visszatérve az északi partra, ideje említést tenni Puerto de la Cruz 30000 m2 területű városi strandjára, mely egyedi a maga nemében. A strand az óceán sziklás partszakaszán található, melyet szünet nélkül ostromolnak a a sziklákon megtörő vad hullámok. A strand érdekessége abban rejlik, hogy ezek a hullámok be is csapnak a medencék területére, mely sokkal érdekesebbé és felettébb izgalmassá teszi a strandolást. Ettől eltekintve sem egy szokványos strandról van szó, hiszen úgy vannak kialakítva a medencék, mintha egy természetes környezetben úszkálnánk, pálmafák, dús növényzet, sziklaszírtek és kövekkel kirakott partok, mesterséges szigetek, egyszóval egészen idilli a környezet. És ez mind a város központjának szívében. Ott létünk alatt éppen karnevál volt, így strandolás közben valósággal tenyerén hordozott a kultúra és a latin zene.
# # # S h o g u n h a j ó k i r á n d u l á s
A Shogun hajókirándulás a déli partról, Los Christianos kikötőjából indult, ahol vitorlásra szállva vágtunk neki a vad hullámoknak. Jócskán magunk mögött hagyva Tenerife sziklás szirtjeit, elindultunk a nyugati partok fele, párhuzamosan a part mentén.
Amit ezekről a hajókirándulásokról tudni kell, az az, hogy hihetetlenul jó hangulat uralkodik, melyről személyesen a szervezők és a vitorlás legénysége gondoskodik. A vitorlás két szintes volt, így a legcélszerűbb az emleti helyeket elfoglalni, hiszen sokkal szebb a kilátás. Az utazást zene, akár tánc is nyomon követi. A legénység frissítővel, gyümölcsökkel kedveskedik és természetesen profi fotókat is készítenek minden vendégről, melyeket az utazás végén meg lehet vásárolni. Amit jó előre tudni, hogy a nagy hullámzás émelyítő lehet, valamint az erős napsütés miatt ajánlott napkrémet használni.
Az utazásunk célja tulajdonképpen a Los Gigantes égbe nyúló sziklafalai voltak, de amig elértük ezeket a monumentális óriásokat, megismerkedhettünk az itt honos delfinek és kisméretű bálnák vendégszeretetével is. A barátságos emlősők a semmiből tűntek elő és hosszú ideig velünk tartottak utunk során. A távoli jobb oldalon Tenerife nyugati partja, terebélyes banánligetekkel, hotelekkel és természetesen a legnívósabb luxusszállóval, az Abamával buszkélkedhetett, bal oldalt egészen távol a La Gomera sziget, előttünk a lassan felsejlő Los Gigantes világa, mögöttünk a nyílt vizek és a hajó orránál az óceán emlősei szelték a hullámokat.
La Gomera a Kanári-szigetek hét vulkanikus szigete körül az egyiket testesíti meg, és teljes egészében természetvédelmi terület. Különlegessége abban rejlik, hogy majdnem teljes mértékben érintetlen, csak néhány helyi lakós él itt. Ami ennél még sokkal fontosabb, a növényvilága, hisz a hét sziget közül ez az egyetlen amelyiken soha nem volt még hó és a jégkorszak sem érintette. Ebből kifolyólag a növényvilága páratlan és felettébb egyedi. Bár mi nem voltunk, a sziget látogatható, kijelölt útvonalon bemutatják tiszta világát és elbűvölő szépségeit.
Körülbelül egy órás utazás után megérkeztünk a hajókirándulás főatrakciójához, a Los Gigantes egyenes sziklafalaihoz. A látvány páratlan, igazából partszakasz sem ővezi azeket a sziklaóriásokat, egyenesen a hullámzó óceán mélyéről törnek a magasba és eltekintve nyugati irányba, nem látni a végét.
A képeken Puerto de Santiago látható, valamint a Los Gigantes első sziklafalai.
Ezek a titánok 600-800 m magasságig is kiemelkednek, csak egy-egy szűk völgy tarkítja rendíthetetlen várfalaikat. Nevét az egyik legmagasabb szikláról kapta, melynek csúcsa egy fekvő óriás fejére hasonlít, ez az óriás arca.
Körülbelől a kép közepén, ahol a hegyvonulat a felhőkkel összeér, látható egy aprócska lyuk. Ott látható a fekvő óriás és ez a távoról apró lyuknak látszó ablak, az óriás szeme. A lenti képen látható nagyításban, és ha egy kicsit szabadjára enegdjük fantáziánkat, látható kissé jobbra a szemöldöke is, majd másik irányban, a szemétől balra, kivehető az orra és a nagyra nyitott szája is.
Ezen a kietlen vidéken, valahol a sziklák hegyén-hátán található Masca városa, mely a legendák szerint kalózok búvóhelye volt hajdan. A szűk völgyek menték kikötöttek és a sziklák között felkapaszkodva érték el az emberek szeme elől jól elrejtett városkát. Manapság csak egy egyszerű kisváros, ahonnan viszont gyönyörű lehet a kilátás, a megélhetész szempontsából azonban nem a legideálisabb település, alig pár család lakik fenn, a fiatalabbak már régen elhagyták a várost a jobb szerencse reményében.
A Shogun vitorlása egészen közel merészkedett a hatalmas falakhoz, majd egy kisebb betüremkedésben, öbölnek alig nevezhető, sziklaövezte térségben, megállapodtunk és a legénység bejelentette, hogy szabad a fürdés. Már csak a gondolat is felettébb izgalmas volt, egy akkora fal mellett fürödni, mint a Trónok Harcában fellelhető ominózus Fal, hát még a tudat, amikor el juttunk odáig, hogy két lehetséges út van, vagy leugrunk a vitorlás magasságából, vagy lemászunk a vitorlás oldalán egy létra segítségével. Megmondom őszintén, nekem úgy tűnt, hogy sokkal egyszerűbb leugrani. Így hát követve a legtöbb ember példáját, en is leugrottam. A víz elég hideg volt, hisz ez nem egy partmenti kétméteres víz, sokkal inkább egy több méter mély, sziklafalak árnyékában hömpölygő víztömeg. A másik dolog, ami váratlanul ért, hogy több méter magassból ugrottam, így viszonylag elég mélyre sülyedtem a víztömegben. Összességében nagy élmény volt a falak mellette úszkálni és a fürdés végén a létrát is kiprobálhattam, hisz azon kellett felmászni.
A fürdést az ebéd és a sirályetetés követte. A legénység emberei kiálltak a vitorlás legszéllére és a sirályok tenyerükből kapkodták el a felkinált étket.
Az ebéd befejeztével még gyönyörködtünk kicsit a végtelen táj szépségében, majd a vitorlás megfordult és lassan magunk mögött hagytuk a Los Gigantes sziklafalait. Sokáig nyomon követtek még tekintetükkel, mi pedig kiültünk a hajó szélére és hagytuk, hogy melengessen a délutáni napsütés. Közben újra hozzánk szegődtek a delfinek, majd ahogy közeledtünk Los Christianos kikötőjéhez, végleg búcsút intettünk nekik, mi pedig autóbuszra szálltunk és elindultunk újra Puerto de la Cruz felé.
# # # # S z i g e t k ö r ú t
Nyaralásunk csúcspontját minden bizonnyal a szigetkörút jelentette, és csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ezen opcionális programok keretén belül lehet a legtöbbet látni és tapasztalni a külföldi kirándulásokon. Egyrészt azért, mert folyamatosan mesél az idegenvezető, másrészt pedig azért, mert így ismerkedhetünk meg leginkább a sziget történelmével, kultúrájával és természeti szépségeivel.
Hogy már az elején bizonyítsam a fenti állításom hitelességét, hadd áruljam el, hogy a Kanári-szigetek nem a kis sárga kanári madárról kapta a nevét. Ki sem találná senki, hogy a szigetek elnevezése a kutyák latin nevéhez fűződik. Igen, az Islas Canarias latinul Insula Canaria, azaz kutyák szigete. Az őslakosok nagyon szerették a kutyákat, így amikor a rómaiak ezt látták, "canarii" névvel illették, azaz magyar fordításban a "kutyások".
A szigetkörút egészen hajnalosan indult, és nem is csoda, hisz egy nap leforgása alatt bejártuk a sziget legnagyobb látványosságait. Utunk egy kis magaslati levegővel indult, hisz elhagyva Puerto de la Cruz barátságos villáit, egyenesen a Teide csúcsának vettük az irányt. Amit a Teide-ről tudni kell, hogy elsősorban ez egy aktív tűzhányó és nem is akármekkora, hiszen 3718 m magasságával a világ harmadik legnagyobb vulkánja. Igazából a sziget bámulatos mivoltát abból nyeri, hogy domborzata olyan változatos, hogy a hegyvidéktől a a tengerparti övezetig, minden domborzati forma megtalálható. Ennek következtében a pálmafás tengerpart után láttuk Tenerifen fenyőerdőt is lehúzódott felhőréteg fátyolos mámorában, valamint ahogy egyre magassabban kapaszkodtunk a hegyi úton, lassan eltűntek a fák, helyüket cserjék és bokrok vették át, és egy egészen kietlen táj tárult a szemünk elé, vulkanikus kőzet, kevés növényzettel, egészen sivatagos, kihalt benyomást keltett. De ahogy mondják a látszat néha csal, és nem minden az aminek látszik, hiszen az El Teide Nemzeti Park flórája és faunája rendkívül gazdag.
A Teide Nemzeti Park tulajdonképpen a Teide csúcsát és az ezt körülölelő hatalmas őskrátert, mellesleg a világ második legnagyobb őskráterét, foglalja magába. Ezt a nagy krátert választja el a Roques de García-nak nevezett, vulkanikus kőzetből álló különleges sziklaformátumok díszes társasága. Található itt egy kilátó is: ameddig a szem ellát, nincs más, csak a nagy kráter és az azt körülvevő kisebb hegyvonulatok.
És a Teide csúcsát még nem is említettem. Autóbusszal a kilátóig jutottunk el, ennek magassága 2500 m, innen gyalog jártuk be a közeli környéket. A tűzhányó csúcsa felvonóval közelíthető meg, viszont szezonban szinte lehetetlen előzetes foglalás és engedély nélkül, akkora a turisták száma, így a csúcs meghódítása elmaradt, de a vulkán csúcsa 2500 m magasságban is elképesztő és felettébb elbűvölő volt.
Ezek a földből kiemelkedő, karcsú szikla alakzatok képezik a Roques de Garcíat, melyek tulajdonképpen megkövesedett magmából állnak.
A Roques de García magaslatából látható, hogy miként választják ketté az őskrátert a sziklaformátumok: keleti ( ahol az autóbuszok láthatóak), illetve nyugati oldalra.
A felső és az alsó három képen látható a kráter nyugati régiója.
Miután búcsút intettünk a Teide tűzhányójának, utunk egyenesen a déli partra vezetett, ahol egy könnyed kis fürdéssel folytattuk a körútat. A Las Vistas partot már korábban említettem, amikor az Amrikai partról meséltem, így most inkább ezt át ugornám és mutatnék képet arról, hogy milyen kilátás fogadott bennünket, miközben elhagytuk a Teide-t. Szó szerint a felhők fölött jártunk. Egyébbként a Teide csúcsát télen vagy kora tavasszal érdemes látogatni, ugyanis olyankor olyan tiszta az ég, hogy látni lehet a Kanári-szigetek összes szigetét.
A fürdést egy kellemes ebéd követte, mely egy tradicionális menüsort foglalt magába, majd ezután egy különleges ékszerüzletbe látogattunk el, ahol igazgyöngyből készítettek különböző nyakláncokat, karkötőket és más csecsebecséket. Még egy röktönzött igazgyöngy halászatra is el lehetett menni, ami abból állt, hogy egy hatalmas akváriumból igazgyöngyöt rejtő kagylókat lehetett jó pénzért kipecázni.
Tevék és más kisebb állatok is voltak a farmon. Lehetett tevegelni is.
Miután sikerült az idegenvezetőnek az igazgyöngyök körül feloszlatni a népes női sereget, újra autóbuszra szálltunk és meg sem álltunk következő célpontunkig, a Los Gigantes égbenyúló, egyenes szilkafaláig. Egy kis kitérővel érdemes megemlíteni, hogy a sziget nagy részén kiváló minőségű, és csodás kilátással bíró autópályán közlekedtünk, ami felettébb érdekes volt számomra, hogy helyszűkében, mivel hogy a hegyoldalban szalad a pálya, ahol nem nagyon van hely mellék utak számára, az autópályák mentén autóbusz megállók is vannak. Az autóbusz megáll, az utasok le és felszállnak, majd megy is tovább.
A Los Gigantes elbűvölő világát már megcsodálhattuk a Shogun vitorlásáról, valamint szinte testközelből érezhettük a ránk nehezedő súlyát ezeknek a hatalmas kolosszumoknak, ám ilyen szemszögből, mint a körút során, nem volt szerencsénk. A képek magukért beszélnek. Abszolut lenyűgöző.
A képek a Puerto de Santiago kilátójából készültek.
A következő állomásának elérése érdekében utunk újra a hegyekbe vezetett, ahol egy másik kilátóból megcsodálhattuk a híres Garachico-t. 1706-ig az északi oldal legfontosabb kikötője Garachico volt, a bőség és a jólét városa. Azonban a hirtelen vég, váratlanul ért mindenkit. A Montana Quemada vulkán kitörése végérvényesen megpecsételte a város életét, örökre elveszítve ezzel kikötői nagyhatalmát. A kikötői státuszt Puerto de la Cruz vette át. Bár most is sokan élnek a városban, és az épületek nagy részét is újra építetták, hajdani fényében már soha nem tündökölt.
Fikusz fa: a felső képen látható terjedelmes lombkoronája, az alsó képen pedig a törzse, mely több fikusz fa összeölelkezéséből született.
Tenerife-i nyaralásunk ezennel véget is ért, felejthetetlen élményekkel térhettünk haza, melyeket mélyen elraktároztunk szívünkbe. Talán az egyik legszebb nyaralásunk volt és gondolkodás nélkül ajánlom mindenkinek.
A következőkben, újra visszatérünk Olaszországba, ahol az olasz városok legkiválóbbjairól fogom megosztani élményeimet és tapasztalataimat. Leghamarább Sienával, a Palio híres városával, és Pisa ferde tornyával ismerkedhetünk meg, majd a későbbiekben teret kap az én kedvencem,Velence és a reneszánsz szülőanyja, Firenze is. Olasz vakáció vizen, földön és levegőben. Nem szabad kihagyni!
Szárnyas vasmadarunk a déli partszakaszon, az Aeroporto del Sur-nak keresztelt nemzetközi repülőtéren landolt, így először a mindig napsütötte dél forró éghajlatával ismerkedhettünk meg. Héliosz perzselő napkorongja, itt tagadhatatlanul izzasztó, ebből kifolyólag a térség száraz, dominál a vulkanikus domborzat és növényzetben felettébb hiányos. Inkább cserjék, bozótok, kaktusz és aloe vera látható itt-ott elvétve az utak mentén. Viszont hatalmas banánültetvények találhatóak ameddig csak a szem ellát, melyek egy bizonyos védő hálóval vannak bevonva, ezzel védik a szélben kavargó homoktól. Természetesen a déli part üdülővárosai csodásan kiépített, növényzetben dús turistaparadicsomok, ahol a szemét és a mocsok olyan ritka látványosságok, mint a három csillagos szállodák és panziók. A Saharából érkező elképesztő hőség egész évben kellemes klímát biztosít ebben a régióban. Téli időszakban, amig a Teide csúcsát hó fedi, a déli parton egész nyugodtan lehet napozni. Rengeteg angol és német nyugdíjas ezen a környéken vesz házat, és tél idején, elmenekülve az európai hidegből, akár hónapokon keresztül is elidőznek a sziget kellemes klimájában. Tenerife nem véletlenül a örök tavasz szigete.
A mi szállásunk a sziget másik oldalán, az örökzölden pompázó északon volt, így hamarosan autóbuszra szálltunk és elindultunk a sziget egyik legnagyobb kikötővárosába, Puerto de la Cruz-ba. Ahogy egyre jobban haladtunk észak fele, megkerülve a sziget tűzhányóját, úgy változtak meg az éghajlati viszonyok is. És azt kell mondjam, hogy déli meleg ide vagy oda, az északi partszakasz csodás környezetével fel sem veheti a versenyt. A táj lebilincselő: végtelen erdők és csendes kisvárosok bújnak meg a hegyoldalban. Virágban pompázik minden, szemmel láthatóan pezseg az élet, valóságos ódon mesevilág tárult elénk. A levegő sokkal tisztább, lelked mélyéig hasít. A közelben magaslik a Teide, a tengerpart szürkés-feketében pulzál és a horizonton, délibábként játszik a végtelen Atlanti-óceán. Itt a klíma is jóval kellemesebb, elviselhető a hőség, több az eső és gyakrabban járnak-kelnek a fellegek.
Puerto de La Cruz fekvése egészen egyedi, a lankás hegyoldal szövevényes utcáiból építkezik, melyek torkolatát a partmenti sétálóterek testesítik meg. A növényzet nagyon dús, smaragdban játszik, a partmenti utcákat pedig sziklaszírtek szegélyezik, az óceán örökös ostroma alatt.
A város az északi régió turisztikai fővárosát képezi és egyben a gazdasági tartópillért a szigeten. Ez azonban nem volt mindig így. A fellendüléséhez egy másik város, Garachico, pusztulása segítette hozzá a 18. század elején. Ezután Puerto de la Cruz vette át a vezetői szerepet és lett az északi partvidék legnagyobb kikötője. A gazdaság fellendülésével és később a turizmus fejlődésével igazi nagyvárossá nőtte ki magát. Hotelek, panziók, éttermek színes kavalkádja fonja át a város teljes egészét. Szebbnél-szebb partok, botanikus kert, a fennséges Loro Parque és a Logo Martiánez mind részesei ennek a csodás városnak...
A Tenerife-ről szóló bejegyzésemet négy fő domainre osztottam fel, melyek segítségével könnyebben bemutathatom a sziget legfontosabb látnivalóit. Tenerife nem kimondottan az építészet fellegvára, így a sziget fő atrakciói nem kastélyok és puccos paloták, Tenerife látványosságait az anyaföld, a sebes szél és a tajtékzó víz hagyta hátra az utókor számára.
Az első domain a Loro Parque lesz, melyre érdemes egy egész fejezetet rá szánni, ezt követően Tenerife legszebb partvidékeit járjuk körül, majd ezután a harmadik fejezetet a Los Gigantes hajókirándulás tölti ki, mig végül a négyes fogat utolsó tagját a szigetkörút bámulatos állomásai szinezik teljessé.
# L o r o P a r q u e
Tenerife egyik legszebb látnivalója tagadhatatlanul a fenséges Loro Parque. A park, melyet az itt székelő 300 fajta papagájról neveztek el, egy 13.5 hektáron fekvő állatkert, ahol nemcsak ezek a csodás madarak élnek, hisz mostmár sok más különleges állat otthona is egyben. Az állatpark olyan atrakciókkal várja a látogatókat, mint például az aquárium, a cápa alagút, az orchidea és kaktusz kert, delfin és fóka show, valamint a papagáj show. A park egyik legnagyobb látnivalója az orkák ( gyilkos bálnák) nem mindennapi előadása. Ezen kívül a Loro Parque-ban még számos különleges állattal találkozhatunk, mint például fehér tigrissel, Galápagos teknőssel, pingvinnel, fekete párduccal, gorillával és flamingók bájos seregével. A Park többek között az Animal Embassy-t ( Állati Nagykövetség) is magába foglalja, melynek részét képezi egy állatkorház is. A Loro Parque egy másik érdekessége, hogy tulajdonosa a mai napig ott él a park területén, és esténként nagy sétákat tesz elbűvölő kertjében.
A fenti képen az állatkert főbejárata látható. Az érdekes, keleti beütése még inkább fokozza a hangulatot. Ehhez hasonló stílusban épített szabadidőközpont a déli parton is található, a Siam Parque, mely Európa egyik legnagyobb aquaparkját testesíti meg. A hasonlóság nem véletlen, hiszen tulajdonosai megegyeznek. A csúzdák szerelmeseinek érdemes oda is ellátogatni.
A park növényvilága felettébb lenyűgöző. A kivitelezés fantasztikus és végig görgetve ezeket a képeket, úgy gondolom, hogy mindenkinek az a benyomása támad, hogy itt az állatok, annak ellenére, hogy ez mégis egy állatkert, tényleg jól érezhetik magukat.
A bejárattól nem túl messze található ez a kristálytiszta halastó, amelyben szó szerint hemzsegnek az aranyhalak.
Véleményem szerint az állatpark egyik legvagányabb régiója a pingvinek háza. Hihetetlenül jól kitalált és kivitelezett épületről van szó. Egy hatalmas köralakú épület, melynek középpontjában helyezkedik el a pingvinek szintere és körülötte félkörívben mozgószőnyegen haladva csodálhatjuk meg ezeket az elképesztő teremtményeket. A pingvinektől teljesen elszigetelten, üvegfalakkal elhatárolva, de mégis testközelben lehetünk ezekkel az állatokkal. A számukra megteremtett éghajlati viszonyok zseniálisak, nyogodtan biceknek ide-oda, látszik, hogy jól érzik magukat, néha megállnak egy-egy fotó erejéig. Közben havazik, dermesztó hideg van. Az üvegfalon túl pedig döglesztő a hőség.
E körül a hatalmas üveghenger körül lehetett lejutni a földalatti szintekre és alulról megcsodálni a vizi világ különleges halállományait. Ezek az érdekes megoldások tették ingazán különlegessé és mindenképp látványossá az állatparkot. Az alsó képen a cápa alagút látható.
Galápagos teknős, gorilla és fekete párduc látható fenti képeken. Az alsón pedig fehér tigris, a park egyik különlegessége.
Az orchidea kert magáért beszél, nem túl nagy, viszont megéri oda is betévedni. A kert körül pedig flamingók díszes társasága balettozik
A park egyik őre, ez a szeleburdi madár, aki mindenkit meg akart gyilkolászni ezen az útszakaszon. A bűnös a szürkenyakú koronásdarú, aki társaival szabadon garázdálkodik a park különböző területein.
Tipikus sárkányfák és óriáskaktuszok.
A medúzák világa megint egy újabb gyöngyszeme az állatparknak. A tenyésztésüktől a kifejlett példányokig minden nagyságban láhatóak. A termek nagy része sötét, hisz szabad szemmel csodálatos látvány, a fényképezőgép azonban sokkal jobban szereti a napsütést.
Az Orka Show egy igazán élménydús előadás. Hihetetlen, hogy ezek az állatok mennyire inteligensek és mennyire tanulékonyak. Hatalmas testükkel iszonyat kecsesen mozognak és az idomárokkal való kommunikációjuk tényleg elképesztő. Különböző mutatványokat hajtanak végre, sőt ha lehet ilyent mondani, még dalra is fakadnak.
Az előadásra érdemes időben érkezni és ha nem szeretnénk csupa vizesek lenni, akkor érdemes magasra ülni, hiszen a show része az is, hogy a móka kedvéért, ki-ki csapnak a farkukkal a nézőtérre, ez pedig elég nagy vízmennyiséget jelent. Aki viszont szeretne elázni, azoknak feltétlen ajánlom az alsó sorokat, garantált a siker. Esőkabátokat is lehet venni/kölcsönözni, de a látottak alapján nem sokat ér. Mi középtájt találtunk helyet, de így is jócskán eláztunk. Ezekre az előadásokra nem kell fizetni, ahogy a delfin és a fóka showra sem, viszont a park belépőjegye 35 euro körül mozog. Véleményünk szerint, megérte.
A parkot sok kritika érte a orkák miatt, főleg a 2009-es haláleset óta, amikor egy gondozót az egyik állat nem engedett fel a medence aljáról több mint két percig. A 29 éves férfi nem élte túl. Az eset óta a gondozók nem mehetnek be az orkák közé a vízbe.
A állatpark legmókásabb és egyben a legbájosabb lakói valószínüleg a delfinek. Tele vannak pozitív energiával és sugárzik belőlük a jókedv. Szórakoztatásban pedig elsőosztályúak. Talán a delfin show volt a legérdekesebb és legvagányabb előadás az össze közül. Ide is érdemes időben érkezni, természetesen több előadás is van egy nap, de a rengeteg turista miatt, ez is kevésnek bizonyult.
Egy másik mókás előadás a fóka show. Bár sosem voltak kedvenceim a fókák, okosságukról tanúbizonyságot nyertem. Nem szabad kihagyni.
Csimpánz és krokodil...
Ez itt már az Animal Embassy része, ahol megtekinthető az ápolásra szoruló állatok gondozása, valamint a tojások keltetése is.
Az állatkert amugy rengeteg kisebb parkot rejt magában, padokkal ellátva, továbbá nagyon gyerekbarát, és emellett mindenfelé étkezdék, fagyizók, kávézók sorakoznak, így a Loro Parque-ban akár egy egész napot el lehet tölteni. Mindenképp érdemes kiélvezni.
# # L e g s z e b b p a r t o k, b ú v á r k o d á s, s t r a n d o l á s
A sziget, a szebbnél szebb partszakaszok valódi kánoánja, igazi turistaparadicsom, ahol minden korosztály kellő képpen élvezheti a sziget nyújtotta kellemes környezetet. Rangsorolni képeslapra illő partszakaszait igen nehézkes lenne, hiszen felettébb változatosak, egyedi sílusa és annak sajátos jellemzőivel. A sziget partvonala tényleg nagyon heterogén, vannak itt megszokott tágas homokos partok, de a sziklás, ódon partszakaszokból sincs egyáltalán hiány.
A következőkben olyan partszakaszokra térek majd ki, melyek Tenerife különlegességeinek számítanak. Engem elvarázsoltak, és valószínüleg nem én voltam az egyetlen.
P l a y a J a r d i n
Tenerife északi részének egyik legszebb partja a Playa Jardin, mely tulajdonképpen Puerto de la Cruz publikus strandját képezi. Különlegessége abban rejlik, hogy a sziget vulkanikus domborzatának köszönhetően szürkés-fekete homok borítja partjait. A megszokott tengerparttól jócskán elütő, elsőre talán meghökkentő színkülönbség, igazán egyedinek mondható, még világviszonylatban sem találkozhatunk túl sok ilyen jellegű partvidékkel. A furcsán izgalmas környezetet az Atlanti-óceán mély kék színe és a dús növényzet intenzív zöldje teszi még irreálisabbá, ugyanakkor még lenyűgözőbbé.
A partvidék tulajdonképpen három partszakaszra tagolódik: először a Playa del Castillo-val találkozunk, melynek jobb oldalán található a Castillo San Felipe, ezt követi a Playa Jardin, majd legvégül Playa Maria Jiménez zarja a sort bal oldalán a Punta Brava színes házaival. Egyébként innen már nagyon közel van a Loro Parque is.
Az Atlanti-óceánhoz híven még szezonban sem túl meleg a víz, és mivel itt már elég nyílt vizeken "járunk", tulajdonképpen az óceán peremén, így a hullámzás mértéke sem alábecsülendő. Ezektől eltekintve, a Playa Jardin egy csodálatos part, melynek mentén tágas parkok húzódnak, óriási kaktuszokkal és terebélyes aloe verákkal. Ideális hely úgy strandolásra és napozásra, mint egy mesébe illő esti sétára a karmazsin naplementében.
P l a y a d e L a s A m e r i c a s
A déli partok legnépszerűbb partszakasza a Playa de Las Americas, mely a német, a britt és az amerikai turisták legkedveltebb régiója a szigeten. Ez a térség is több partszakaszra tagolódik: itt
található a Playa de Las Vistas és a Playa de Los Christianos is.
Az Amerikai part a strandolás, a fiatalság, a bulizás, egyszóval a féktelen éjszakai élet igazi mekkája. Csodásan kiépített partmenti városok láthatóak, nagyrészt mind a turistáknak és ígényeiknek megfelelően kialakítva. Ezen a partszakaszon található a legtöbb szálloda és panzió, köztük alig akad 3 csillagos, itt az élet 4 csillaggal kezdődik. Ezen a partszakaszon található a sziget legluxusosabb szállodája is, az 5 csillagos Ritz Carlton Abama, mely saját tengerparttal, golfpályával és természetesen egy hatalmas beépített területtel rendelkezik, ahol megtalálható maga a főépület, kürülötte a luxusvillák és terészetesen megannyi mall, szabadidőközpont és medencék egész tárháza. És mindez egy sziklaszírten található, ahonnan felvonóval is le lehet jutni a partra. A kilátás lenyűgöző, horizonton La Gomera szigetével.
Az északi partvidékkel ellentétben, itt mindig süt a nap és csúcsidőben nagyon nagy a kánikula, ennek következtében ez a régió nagyon kopár és a növényzetet is telepítéssel oldották meg. A sziget déli oldala azonban sokkal védettebb a nyílttengeri viharokkal szemben és a Saharából érkező meleg valóságos katlanként perzseli. Olyannyira, hogy a téli hónapokban is eléri a 20 celsius fok hőmérsékletet. Amig a Teide csúcsát hósapka fedi, az Amerikai parton nyugodtan lehet napozni.
Ezek a strandok azonban nagyon zsúfoltak. Rengetek a turista, és borzasztó nagy a nyűzsgés. A partok homokja itt már fekete és tipikus tengerparti küllemet ölt a táj. A víz hőmérséklete itt valamivel melegebb és a hullámzás is gyengébb.
C o s t a A d e j e : b u v á r k o d á s
Innem nem túl messze található a Costa Adeje, ahol sikerült bepillantást nyerni a búvárkodás eddig ismeretlen, egészen izgalmas világába.
A búvárkodás természetesen felkészítéssel, és mindent megelőzően egy kérdőívvel kezdődött, mellyel valamelyest sikerült kiszűrni azokat a személyeket, akik nem vehettek részt a merülésben. Ez az óvintézkedés nagyon fontos, hisz aki asztmás, szívbeteg vagy éppen túlsúlyos, egészségügyi okok miatt nem búvárkodhatott, viszont eljöhetett snurkingolni, ami tulajdonképpen a pipás búvárszemüveget jelenti, melynek segítségével a víz felszínén lebegve és úszkálva csodálhatták meg az öböl élővilágát. A kérdőív kitöltése után egy felkészítőn vehettünk részt, ahol elmagyarázták, hogy hogyan is kell búvárkodni és hogy milyen egyezményes jeleket használhatunk a víz alatt, ha tudtára szeretnénk valamit adni a búvároknak akikkel merülni fogunk. Mondták, hogy a merülés alatt fényképeket és videókat is fognak majd készíteni, de semmi szín alatt ne vigyorogjunk, mert egykettőre megtelik vizzel a szájunk. Ez amugy egy nagyon jó tanács, mert tapasztalatból is tudom, hogy így van (HA-HA)!
A felkészítőt a ruhapróba követte, ez elég mókás volt. Búvárruha, búvárszemüveg és természetesen kacsaláb is kellett. Miután sikerült beöltözni, átkacsáztunk a motorcsónakhoz, aminek segítségével kihajóztunk a merülés helyszínére, egy csendes kis öbölbe. A csapatot két részre osztották és felváltva merültünk, amig az egyik csapat merült addig a másik csoport snurkingelt, majd cseréltünk.
A búvárkodás egy csodálatos dolog, de egyáltalán nem olyan kellemes, mint amilyennek az tűnik. Főleg nem az első alkalommal. Fejfájás, fülfájás, nyomáskülönbségől adódó kábultság mind fennáll és nem is kímél, de ha ezeket sikerül kicsit leküzdeni, csodálatos világ tárul a szemünk elé. A víz kristálytiszta volt. Az áthatoló napsugarak táncoló fénykörében mintha nem is a víz alatt, hanem a odafenn a szárazföldön jártunk volna. Színes halrajok, tengeri csillagok, pókszerű, hatalmas lábú vizilények világában találtuk magunkat. Ne is beszélve a sziklás részeket benépesítő koralltelepekről. Aki szerencsés, az itt élő teknősökkel is találkozhat. Körülbelül 7-8 m mélyre merültünk, különleges érzés. A víz tisztasága azonban lenyűgöző. Mikor fordult a két csoport és mi snurkingoltunk, akkor tudatosult csak bennem, hogy a látvány ugyanaz, minden látható, csak eppen nem érintheted a tengeri csillagot, amint tova kúszik a tengerfenék homokjában.
P l a y a d e L a s T e r e s i t a s
A Playa de Las Teresitas tagadhatatlanul a keleti part legszebb gyöngyszeme. Nem messze található a sziget fővárosától, Santa del la Cruztól. A főváros és egyben az egész keleti térség, nem igazán turista övezet, viszont ide tömörül Tenerife lakosságának többsége és ennek következtében az ipar, a kereskedelem és a felsőoktatási intézmények zöme is. Ettől eltekintve, ha már Tenerifen járunk, érdemes felkeresni a fővárost és ha nem is időzünk sokáig ebben a kellemes hangulatú városban, mindenképp ajánlott ellátogatni a közelben elterülő Teresitas partra, melyet legkönnyebben egy spéci buszjárattal érhetünk el a főváros buszállomásáról.
A Playa de Las Teresitas tulajdonképpen egy hegyvonulattal körülzárt öbölben bujik meg, aranyszínű homokos parttal, melyet egy igen jellegzetes pálmasor ölel félkörívben magához. A part részben mesterséges, így ennek következtében tökéletes a strandolásra. Az óceán vad hullámainak fékezésére hullámtöröket építettek, így az öböl majdnem teljes egészében védett. Továbbá a partszakaszt 98000 m3 Saharai homokkal töltötték fel 1973-ban, ebből kifolyólag a napsugarak aranysárga csillogásba vonják a tájat. A part szépségét és exotikus küllemét a terebélyes pálmafák és a pálmalevélből font ernyők teszik még különlegesebbé. Nem zsúfolt, nagyon kellemes. Véleményem szerint ez Tenerife legszebb partja.
A felső képen a messzi távolban fölsejlik Santa Cruz de Tenerife, picivel lennebb San Andrés városa, valamint gyönyörű kilátás nyílik a Teresitas partra a szikrázó napsötésben.
L a g o M a r t i á n e z : a v á r o s i s t r a n d
Visszatérve az északi partra, ideje említést tenni Puerto de la Cruz 30000 m2 területű városi strandjára, mely egyedi a maga nemében. A strand az óceán sziklás partszakaszán található, melyet szünet nélkül ostromolnak a a sziklákon megtörő vad hullámok. A strand érdekessége abban rejlik, hogy ezek a hullámok be is csapnak a medencék területére, mely sokkal érdekesebbé és felettébb izgalmassá teszi a strandolást. Ettől eltekintve sem egy szokványos strandról van szó, hiszen úgy vannak kialakítva a medencék, mintha egy természetes környezetben úszkálnánk, pálmafák, dús növényzet, sziklaszírtek és kövekkel kirakott partok, mesterséges szigetek, egyszóval egészen idilli a környezet. És ez mind a város központjának szívében. Ott létünk alatt éppen karnevál volt, így strandolás közben valósággal tenyerén hordozott a kultúra és a latin zene.
# # # S h o g u n h a j ó k i r á n d u l á s
A Shogun hajókirándulás a déli partról, Los Christianos kikötőjából indult, ahol vitorlásra szállva vágtunk neki a vad hullámoknak. Jócskán magunk mögött hagyva Tenerife sziklás szirtjeit, elindultunk a nyugati partok fele, párhuzamosan a part mentén.
Amit ezekről a hajókirándulásokról tudni kell, az az, hogy hihetetlenul jó hangulat uralkodik, melyről személyesen a szervezők és a vitorlás legénysége gondoskodik. A vitorlás két szintes volt, így a legcélszerűbb az emleti helyeket elfoglalni, hiszen sokkal szebb a kilátás. Az utazást zene, akár tánc is nyomon követi. A legénység frissítővel, gyümölcsökkel kedveskedik és természetesen profi fotókat is készítenek minden vendégről, melyeket az utazás végén meg lehet vásárolni. Amit jó előre tudni, hogy a nagy hullámzás émelyítő lehet, valamint az erős napsütés miatt ajánlott napkrémet használni.
Az utazásunk célja tulajdonképpen a Los Gigantes égbe nyúló sziklafalai voltak, de amig elértük ezeket a monumentális óriásokat, megismerkedhettünk az itt honos delfinek és kisméretű bálnák vendégszeretetével is. A barátságos emlősők a semmiből tűntek elő és hosszú ideig velünk tartottak utunk során. A távoli jobb oldalon Tenerife nyugati partja, terebélyes banánligetekkel, hotelekkel és természetesen a legnívósabb luxusszállóval, az Abamával buszkélkedhetett, bal oldalt egészen távol a La Gomera sziget, előttünk a lassan felsejlő Los Gigantes világa, mögöttünk a nyílt vizek és a hajó orránál az óceán emlősei szelték a hullámokat.
(Itt láthatóak Tenerife nyugati partszakaszán az Abama vörösses épületei. Ilyen távolságból is látszik, hogy mekkora területen fekszik, és egészen lenyúlik a speciálisan kialakított privát partig. A hotel épületeitől balra nagyüzemben folyik a banántermesztés. Fát egyet sem látni, ugyanis teljesen be vannak építve egy fajta hálóval, mely védi a portól és a szennyeződéstől.)
La Gomera a Kanári-szigetek hét vulkanikus szigete körül az egyiket testesíti meg, és teljes egészében természetvédelmi terület. Különlegessége abban rejlik, hogy majdnem teljes mértékben érintetlen, csak néhány helyi lakós él itt. Ami ennél még sokkal fontosabb, a növényvilága, hisz a hét sziget közül ez az egyetlen amelyiken soha nem volt még hó és a jégkorszak sem érintette. Ebből kifolyólag a növényvilága páratlan és felettébb egyedi. Bár mi nem voltunk, a sziget látogatható, kijelölt útvonalon bemutatják tiszta világát és elbűvölő szépségeit.
Körülbelül egy órás utazás után megérkeztünk a hajókirándulás főatrakciójához, a Los Gigantes egyenes sziklafalaihoz. A látvány páratlan, igazából partszakasz sem ővezi azeket a sziklaóriásokat, egyenesen a hullámzó óceán mélyéről törnek a magasba és eltekintve nyugati irányba, nem látni a végét.
A képeken Puerto de Santiago látható, valamint a Los Gigantes első sziklafalai.
Ezek a titánok 600-800 m magasságig is kiemelkednek, csak egy-egy szűk völgy tarkítja rendíthetetlen várfalaikat. Nevét az egyik legmagasabb szikláról kapta, melynek csúcsa egy fekvő óriás fejére hasonlít, ez az óriás arca.
Körülbelől a kép közepén, ahol a hegyvonulat a felhőkkel összeér, látható egy aprócska lyuk. Ott látható a fekvő óriás és ez a távoról apró lyuknak látszó ablak, az óriás szeme. A lenti képen látható nagyításban, és ha egy kicsit szabadjára enegdjük fantáziánkat, látható kissé jobbra a szemöldöke is, majd másik irányban, a szemétől balra, kivehető az orra és a nagyra nyitott szája is.
Ezen a kietlen vidéken, valahol a sziklák hegyén-hátán található Masca városa, mely a legendák szerint kalózok búvóhelye volt hajdan. A szűk völgyek menték kikötöttek és a sziklák között felkapaszkodva érték el az emberek szeme elől jól elrejtett városkát. Manapság csak egy egyszerű kisváros, ahonnan viszont gyönyörű lehet a kilátás, a megélhetész szempontsából azonban nem a legideálisabb település, alig pár család lakik fenn, a fiatalabbak már régen elhagyták a várost a jobb szerencse reményében.
A Shogun vitorlása egészen közel merészkedett a hatalmas falakhoz, majd egy kisebb betüremkedésben, öbölnek alig nevezhető, sziklaövezte térségben, megállapodtunk és a legénység bejelentette, hogy szabad a fürdés. Már csak a gondolat is felettébb izgalmas volt, egy akkora fal mellett fürödni, mint a Trónok Harcában fellelhető ominózus Fal, hát még a tudat, amikor el juttunk odáig, hogy két lehetséges út van, vagy leugrunk a vitorlás magasságából, vagy lemászunk a vitorlás oldalán egy létra segítségével. Megmondom őszintén, nekem úgy tűnt, hogy sokkal egyszerűbb leugrani. Így hát követve a legtöbb ember példáját, en is leugrottam. A víz elég hideg volt, hisz ez nem egy partmenti kétméteres víz, sokkal inkább egy több méter mély, sziklafalak árnyékában hömpölygő víztömeg. A másik dolog, ami váratlanul ért, hogy több méter magassból ugrottam, így viszonylag elég mélyre sülyedtem a víztömegben. Összességében nagy élmény volt a falak mellette úszkálni és a fürdés végén a létrát is kiprobálhattam, hisz azon kellett felmászni.
A fürdést az ebéd és a sirályetetés követte. A legénység emberei kiálltak a vitorlás legszéllére és a sirályok tenyerükből kapkodták el a felkinált étket.
Az ebéd befejeztével még gyönyörködtünk kicsit a végtelen táj szépségében, majd a vitorlás megfordult és lassan magunk mögött hagytuk a Los Gigantes sziklafalait. Sokáig nyomon követtek még tekintetükkel, mi pedig kiültünk a hajó szélére és hagytuk, hogy melengessen a délutáni napsütés. Közben újra hozzánk szegődtek a delfinek, majd ahogy közeledtünk Los Christianos kikötőjéhez, végleg búcsút intettünk nekik, mi pedig autóbuszra szálltunk és elindultunk újra Puerto de la Cruz felé.
# # # # S z i g e t k ö r ú t
Nyaralásunk csúcspontját minden bizonnyal a szigetkörút jelentette, és csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy ezen opcionális programok keretén belül lehet a legtöbbet látni és tapasztalni a külföldi kirándulásokon. Egyrészt azért, mert folyamatosan mesél az idegenvezető, másrészt pedig azért, mert így ismerkedhetünk meg leginkább a sziget történelmével, kultúrájával és természeti szépségeivel.
Hogy már az elején bizonyítsam a fenti állításom hitelességét, hadd áruljam el, hogy a Kanári-szigetek nem a kis sárga kanári madárról kapta a nevét. Ki sem találná senki, hogy a szigetek elnevezése a kutyák latin nevéhez fűződik. Igen, az Islas Canarias latinul Insula Canaria, azaz kutyák szigete. Az őslakosok nagyon szerették a kutyákat, így amikor a rómaiak ezt látták, "canarii" névvel illették, azaz magyar fordításban a "kutyások".
A szigetkörút egészen hajnalosan indult, és nem is csoda, hisz egy nap leforgása alatt bejártuk a sziget legnagyobb látványosságait. Utunk egy kis magaslati levegővel indult, hisz elhagyva Puerto de la Cruz barátságos villáit, egyenesen a Teide csúcsának vettük az irányt. Amit a Teide-ről tudni kell, hogy elsősorban ez egy aktív tűzhányó és nem is akármekkora, hiszen 3718 m magasságával a világ harmadik legnagyobb vulkánja. Igazából a sziget bámulatos mivoltát abból nyeri, hogy domborzata olyan változatos, hogy a hegyvidéktől a a tengerparti övezetig, minden domborzati forma megtalálható. Ennek következtében a pálmafás tengerpart után láttuk Tenerifen fenyőerdőt is lehúzódott felhőréteg fátyolos mámorában, valamint ahogy egyre magassabban kapaszkodtunk a hegyi úton, lassan eltűntek a fák, helyüket cserjék és bokrok vették át, és egy egészen kietlen táj tárult a szemünk elé, vulkanikus kőzet, kevés növényzettel, egészen sivatagos, kihalt benyomást keltett. De ahogy mondják a látszat néha csal, és nem minden az aminek látszik, hiszen az El Teide Nemzeti Park flórája és faunája rendkívül gazdag.
A Teide Nemzeti Park tulajdonképpen a Teide csúcsát és az ezt körülölelő hatalmas őskrátert, mellesleg a világ második legnagyobb őskráterét, foglalja magába. Ezt a nagy krátert választja el a Roques de García-nak nevezett, vulkanikus kőzetből álló különleges sziklaformátumok díszes társasága. Található itt egy kilátó is: ameddig a szem ellát, nincs más, csak a nagy kráter és az azt körülvevő kisebb hegyvonulatok.
És a Teide csúcsát még nem is említettem. Autóbusszal a kilátóig jutottunk el, ennek magassága 2500 m, innen gyalog jártuk be a közeli környéket. A tűzhányó csúcsa felvonóval közelíthető meg, viszont szezonban szinte lehetetlen előzetes foglalás és engedély nélkül, akkora a turisták száma, így a csúcs meghódítása elmaradt, de a vulkán csúcsa 2500 m magasságban is elképesztő és felettébb elbűvölő volt.
Ezek a földből kiemelkedő, karcsú szikla alakzatok képezik a Roques de Garcíat, melyek tulajdonképpen megkövesedett magmából állnak.
A Roques de García magaslatából látható, hogy miként választják ketté az őskrátert a sziklaformátumok: keleti ( ahol az autóbuszok láthatóak), illetve nyugati oldalra.
A felső és az alsó három képen látható a kráter nyugati régiója.
Miután búcsút intettünk a Teide tűzhányójának, utunk egyenesen a déli partra vezetett, ahol egy könnyed kis fürdéssel folytattuk a körútat. A Las Vistas partot már korábban említettem, amikor az Amrikai partról meséltem, így most inkább ezt át ugornám és mutatnék képet arról, hogy milyen kilátás fogadott bennünket, miközben elhagytuk a Teide-t. Szó szerint a felhők fölött jártunk. Egyébbként a Teide csúcsát télen vagy kora tavasszal érdemes látogatni, ugyanis olyankor olyan tiszta az ég, hogy látni lehet a Kanári-szigetek összes szigetét.
A fürdést egy kellemes ebéd követte, mely egy tradicionális menüsort foglalt magába, majd ezután egy különleges ékszerüzletbe látogattunk el, ahol igazgyöngyből készítettek különböző nyakláncokat, karkötőket és más csecsebecséket. Még egy röktönzött igazgyöngy halászatra is el lehetett menni, ami abból állt, hogy egy hatalmas akváriumból igazgyöngyöt rejtő kagylókat lehetett jó pénzért kipecázni.
Tevék és más kisebb állatok is voltak a farmon. Lehetett tevegelni is.
Miután sikerült az idegenvezetőnek az igazgyöngyök körül feloszlatni a népes női sereget, újra autóbuszra szálltunk és meg sem álltunk következő célpontunkig, a Los Gigantes égbenyúló, egyenes szilkafaláig. Egy kis kitérővel érdemes megemlíteni, hogy a sziget nagy részén kiváló minőségű, és csodás kilátással bíró autópályán közlekedtünk, ami felettébb érdekes volt számomra, hogy helyszűkében, mivel hogy a hegyoldalban szalad a pálya, ahol nem nagyon van hely mellék utak számára, az autópályák mentén autóbusz megállók is vannak. Az autóbusz megáll, az utasok le és felszállnak, majd megy is tovább.
A Los Gigantes elbűvölő világát már megcsodálhattuk a Shogun vitorlásáról, valamint szinte testközelből érezhettük a ránk nehezedő súlyát ezeknek a hatalmas kolosszumoknak, ám ilyen szemszögből, mint a körút során, nem volt szerencsénk. A képek magukért beszélnek. Abszolut lenyűgöző.
A képek a Puerto de Santiago kilátójából készültek.
A következő állomásának elérése érdekében utunk újra a hegyekbe vezetett, ahol egy másik kilátóból megcsodálhattuk a híres Garachico-t. 1706-ig az északi oldal legfontosabb kikötője Garachico volt, a bőség és a jólét városa. Azonban a hirtelen vég, váratlanul ért mindenkit. A Montana Quemada vulkán kitörése végérvényesen megpecsételte a város életét, örökre elveszítve ezzel kikötői nagyhatalmát. A kikötői státuszt Puerto de la Cruz vette át. Bár most is sokan élnek a városban, és az épületek nagy részét is újra építetták, hajdani fényében már soha nem tündökölt.
A kirándulás legutolsó állomása Icod de los Vinos volt, ahol egy igen kellemes kisvárost volt szerencsénk megismerni. A város és környéke, ahogy a nevéből is egyből kitűnik, a borokról és más szeszes italokról, likőrökről híres, így természetesen mi sem hagyhattuk el a várost egy könnyed kis kóstolgatás nélkül. A szuveníres bolt, ahol kedvünkre kóstolgathattunk, tele volt mindenféle finomsággal, étkekkel, itallal, és persze emléktárggyakkal. A kóstoló leginkább a szeszes italokra öszpontosított: vörös és fehér borok, banán likőr, sárkányfa likőr és ami talán a legfinomabb és egyben a legaromásabb volt, a mézes rum. Lehetett különböző édességeket is megkóstolni, melyek többnyire a sárkányfa és a kaktusz gyümölcséből készültek.
Ami viszont sokkal híresebbé teszi Icod de los Vinost fennséges borainál, az a Drago Milenario, nem mindennapi, terebélyes lombkoronája. A Drago Milenario tulajdonképpen a sziget legidősebb sárkányfája, a helyiek szerint már legalább ezer éves. Magassága 16 méter, lombkoronája egyszerűen bámulatos. A sárkányfa nagyon nagy státusznak örvend a helyiek körében, hisz úgy tartják, hogy minden baj és betegség megoldója. Így nem véletlen, hogy italokat, édességeket is készítenek belőle. Régebb valószínűleg gyógyírként is használták. Nem messze található a Drago Chico, mely a fa kistestvére.
A Sárkányfa, mely minden baj és betegség gyógyítója.
A szuveníres bolt igazából egy látványos kert peremén pihent, ebből kifolyólag nem csak a Drago Milenariot hanem sok más exotikus növénnyel is találkozhattunk, többek között egy hatalmas fikusz fával, mely csakugyan nem mai darab.
Fikusz fa: a felső képen látható terjedelmes lombkoronája, az alsó képen pedig a törzse, mely több fikusz fa összeölelkezéséből született.
A szigetkörút Icod de los Vinossal befejeződött, és úgy gondolom, hogy tökéletes befejezése volt ennek a fennséges napnak, itt a természet lágy ölén, finom likőrök édeskés mámorában. Tettünk még egy sétát a városka házai között, majd újra buszra szálltunk és a naplemente kiséretében haza tértünk Puerto de la Cruz pulzáló városába.
A következőkben, újra visszatérünk Olaszországba, ahol az olasz városok legkiválóbbjairól fogom megosztani élményeimet és tapasztalataimat. Leghamarább Sienával, a Palio híres városával, és Pisa ferde tornyával ismerkedhetünk meg, majd a későbbiekben teret kap az én kedvencem,Velence és a reneszánsz szülőanyja, Firenze is. Olasz vakáció vizen, földön és levegőben. Nem szabad kihagyni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése