Egy utazó család képes kalendáriuma - az első hat hónap

                                                                                                                                     

Egy utazó család képes kalendáriuma

 2 0 2 4

az első hat hónap

            Január - mely az újjászületésről, a babanaplóról, a jó könyvekről és az első novellámról szólt

            "Ahogy Zselyke egyre jobban cseperedik, megtanult kúszni, mászni és most már ügyesen álldogál, a következő lépés viszont még várat magára, mert még nem jár. De akárhányszor találkozunk egy ismerőssel, nekünk szegezi kérdéseit: de még nem jár? De még nem beszél? Ilyenkor kéne spontán, valahogy így lereagálni: nem, még nem jár, de prímán hegedül és most tanul zongorázni!"

 (Részlet a Babanapló Apaszemmel 10-dik epizódjából: Még nem beszél? Még nem jár? Nem, de már prímán hegedül és most tanul zongorázni!)

                                                                                    

            A könyvolvasás útjának elején, nem tudtam mit olvassak; tudjátok van az a fajta vágyakozás, amikor nem is tudjuk igazán, hogy mi után. Sok esetben a kevésbé ismert könyvek váltják ki belőled azt a fantasztikus élményt és szellemi extázist, amelyre sokszor a bestsellerek sem képesek! Ilyen véletlen találkozások például egy ajándékba kapott Száz év magány, mely annyira tetszett, hogy elolvastam Marquez összes könyvét, de hasonló találkozás volt, amikor a könyesboltban ajánlták Marquez mentorát, és szerettem bele a Juan Rulfo könyvekbe. Sokszor egy ország vagy egy város ismertetett meg velem könyveket, Isztambul Pamukot adta nekem; bár Párizsban még nem jártam, mégis ez a város adta nekem Victor Hugot. És a sor végtelen. Az új évet Vida Gáborral kezdem. Te milyen könyvvel kezded az évet, mi van a te bakancslistádon?

Képzeletem összefonódott az utazásainkkal, így született meg az első novellám

            "És ahogy Erzsi kinyitotta a kályha ajtaját, a gyertya lángját kikapta a szél a kéményen, ahogy vele együtt Erzsit és a két gyermeket is. János az utolsó pillanatban kapta el Jánoska cipőfűzőjét, aki Erzsike lyukas harisnyájába kapaszkodott, így mindannyian, János is, meg a soványka Bodri is, aki gazdája kopott félcipőjébe kapaszkodott, még meglévő fogaival, kirepültek a téglafalú kémény szűk járatain a rég elköltözött füst nyomát követve." (Részlet az első novellámból: A létezés nem más, mint az elmúlás virágzása)

                                                                            

            Február - mely az emlékekről szólt, a jókról és a rosszakról egyaránt. Ne feledjük, az idő múlásával a rossz emlékek is megszépülnek. Továbbá ebben a hónapban született meg a NovelloScope+

            "A felvonó bejáratánál ugyan már kezdett kígyózni a sor, de az örökösen zsúfolt parkoló valahogy mégis elég néptelennek tűnt. A helyszínen kellett megbarátkoznunk a szomorú valósággal: javítások miatt a felvonóház már napok óta nem üzemel. A tájékoztatás azonban nem volt valami széleskörű, hiszen a neten pontos információt erről sehol sem találtunk. De sebaj! Ilyenkor mindig hamar újratervezek és máris megszületett a fejemben egy kérdés: miért nem megyünk fel autóval, hisz tudom az oda vezető utat? Nos, ez volt az első rossz döntés!"

(Egy kirándulás, ami nagyon balul sült el - 2022.)

            A Szent Anna-tó az év minden évszakában csodálatos. Tavasszal zöldbe borul, nyáron az élet pezseg itt. Ősszel a lombkorona szivárványgúnyát ölt magára, télen pedig jégbe fagyott, havas táj csillámlik. A tavat áfonyás, sétáló ösvény öleli körül, jobbra egy kis kápolna figyeli a vidéket, a kráter oldalában pedig fantasztikus túrákat lehet megejteni. Gyerekkoromban volt szerencsém itt táborozni. A környék gyönyörű! Bizonyára nektek is van legalább egy szép emléketek a Szent Anna-tó krátervidékéről: egy kalandos tábor, egy kellemes séta, egy inni járó mackó a partról... ahm, de valami biztosan akad! (A Szent Anna-tó - 2022.)

"és digitális tinta landolt a virtuális piszkozaton"

 Utazási blogot és babanaplót vezetni egyáltalán nem könnyű, de írni valami újszerűről, valami megfoghatatlanról, egyedi látószögből és saját elképzelésből, persze megélt tapasztalatokra támaszkodva, élményekből táplálkozva, egészen más világ, és úgy érzem, hogy sokkal nehezebb is.

Szimbolikus utazás az élet útvesztőjében!

            Március - a Dániel-kastélyt hozta el nekem, egy barangolást a Vargyas-szorosba, és nem utolsó sorban, megjelent második novellám, az Olíva poszáta

            

            A helyszín Olasztelek, Kovászna megye, Barót és Vargyas között, majdhogynem félúton. Márciusi időjáráshoz híven, az ég borús volt, de a néha-néha feltámadó szél, utat nyitott a napkoron ifjú titánjainak. Amikor leparkoltunk a kastély udvarán, magához ölelt a nyugalom és a delejező csend. A 17-dik századi Dániel-kastély, Olasztelek központjában található, mégis ahogy átléptük kapuit, minden elcsendesedett és elmaradt mögöttünk a falut átszelő országút forgalmának dübörgő zaja.

            Az én szállásom a kis kastélyban volt, ami azért bizonyult tökéletes választásnak, mert ebben az épületben található a konyha, az étterem, a bár, az alagsori Cellarium (Slow Down Spa), valamint egy emeleti, kandallóval ellátott, közösségi tér is (chill zone), mely kimondottan elnyerte a tetszésemet. Ahogy beléptünk az épületbe, a régi és az új kohéziója, a rusztikus és a modern elemek izgalmas ötvözete fogadott bennünket.(Dániel-kastély - részlet a 67-dik beszámolóból)

            A Vargyas-szoros minden hónapban tartogat valami csodálatosat...

            "Olajfák tartottak némi árnyékot, meg a magasra nőtt pálmafák, de tudta, hogy már csak idő kérdése és áthatol rajtuk a füllesztő, mediterrán nyár. Csend volt. Csak a kabócák zengtek szüntelen, de az évek során ez oly természetessé vált számára, hogy Teri nem is igazán hallotta őket.

            Meggyújtott egy albán cigarettát, majd a végtelen tengerbe veszett a tekintete." (második novellám - Az Olíva poszáta)

 

            Április - Húsvéti Alpin Resort, Ha nincs net - emlékezés egy régi kedvencre - Állati személyiségek a Brassói állatkertben

            A húsvéti ünnepek beálltával,

 szokásunkhoz híven, idén is elutaztunk. Igaz nem túl messzire, de sikerült magunk mögött hagyni a városi élet nyüzsgését és zaját, hogy egy picit csak egymásnak lehessünk. Az elmúlt években, meglátogattuk a határmenti Gyulát, tavaly a kovásznai Clermont hotelt, idén pedig Brassópojánára esett a választásunk, ahol a négy csillagos Alpin Resortban szálltunk meg.

            Az Alpin Resort nagy előnye, hogy a legtöbb szállodához képest a megszokottnál nagyobb úszómedencével rendelkezik. Különlegességnek számított viszont a filmvetítés (ismeretterjesztő filmek), mivel ilyen megoldással eddig még sehol sem találkoztam. A wellness részleg rendelkezik még három jakuzzival (kiváló kilátással a nagymedencére), a már említett két gyerekmedencével, egy tágas száraz szaunával és egy gőzkabinnal. Emellett egy spa részleg is van (Vitarium Spa), ahol masszás és egyéb relaxációs terápiák igényelhetőek. (Alpin Resort Hotel - teljes beszámoló a húsvéti ünnepekről)

          Egy hétig biztos, hogy a Facebook-on nem fog a történetem arról szólni, hogy milyen bögrében iszom a kávét, és hogy közben milyen könyvet olvasok. Igazából nem fog az szólni semmi másról sem. De ha tudom, hogy minden reggel 9 után dugja ki fejét a fák közül a nap és kiülhetek a kert egyik napfoltjára, kényelmes karosszékbe, gőzölgő kávéval, és egy világot rengető könyvvel a kezemben, ahol a madárcsicsergéstől és a szaladó pataktól zajos a csend, nem is vágyom arra, hogy megosszam ezt bárkivel, inkább magamba szippantom az érzést, elraktározom, és majd ha hazaérek, elmesélem neked. (#HaNincsNet - 2022.)

Állati Személyiségek - Brassói állatkert

            Május - ahogy kivirult a természet, számunkra is elkezdődött az idei utazásszezon, mostmár négyesben - Szelterszen indítottunk, majd Uzlinára utaztunk, a Duna-delta közepébe, hogy minőségi időt tölthessük el, mindentől elzártan, a természet lágy ölén. A Duna-delta után újra Szelterszre utaztunk, Közben megszületett egy új babanapló és egy újabb novellám is...

Szeltersz

            

            Zselyke, a kislányunk, nemrég töltötte be a másfél évet és számára ez volt az első olyan kirándulás, amelyiken rácsodálkozhatott, értelmezhetővé válhattak számára a világ miértjei és hogyanjai, és mindezek mellett élvezhette is ezen rejtélyek izgalmakkal teli megfejtését az ő sajátos gyermeki módján. Kezével tapintotta a füvet, a köveket, a homokot, kedvére mászkált, tipegett ide-oda, járkált és szaladgált az udvaron. Elképesztően nagy volt az öröm! Lubickolt a temérdek új hang és a rengeteg vizuális impulzus között.

            Három nap bőségesen elég volt ahhoz, hogy ne ismerjünk rá a gyermekre, és nem azért, mert annyira ügyes lett, hanem mert úgy járt, mint a kemencébe bújt Kis Bence. De sok új élménnyel gazdagodott és őáltala mi is. Boldog volt és felhőtlenül vidám. Számunkra pedig ez volt a legfontosabb. (Részlet a Babanapló Apaszemmel 11-dik epizódjából: A természet lágy ölén)

            Vivaldi-ra robogtunk át az öreg, dombokra koptatott hegyormokon, a szélmalmokkal tarkított mezőségen, a pipacsokkal szegélyezett dobrudzsai országúton. A Kárpátokat már messze magunk mögött hagytuk, a Dunán is át keltünk már, ám idén nem komppal, hanem kipróbáltuk az újonnan át adott brăilai függőhidat. Alig két óra alvás és hat óra vezetés után, számtalan török elnevezésű településen túl, megérkeztünk Murighiolba, ahol várt már ránk Simion, hogy motorcsónakján átszállítson bennünket Uzlinára, mely gyakorlatilag a Duna-delta közepe. (Uzlina: A Duna-delta közepén)

            Dél körül eveztünk ki Simionnal. A motorcsónak csendesen dorombolt és egyre jobban elmaradt mögöttünk az Egreta udvara és annak csatornára hajló fűzfái. Foxi és a többi kutya, farkát csóválva nézett utánunk a partról, aztán lassan elnyelt bennünket a vadon, hevesen égő, zöld lángjaival.

            Első látásra, kicsit idomtalan, borzos, aránytalanul nagy csőrrel rendelkező madaraknak látszanak, viszont amikor hatalmas szárnyaikkal felemelkednek, rút kiskacsákból az ég hullámain kecsesen úszó égi jelenésekké manifesztálódnak. Ilyen közelről látni őket, igazán csodálatos és örökre maradandó élmény. (A Duna-delta bűvöletében)

     

 

            Valaki azt kérdezte tőlem, hogy nem féltünk Uzlinán, teljesen elszigetelve a külvilágtól?

            Éppen ez volt az izgalmas, keblére ölelt a béke és a nyugalom...

            A hónap könyve:

            Találkozunk augusztusban

            Gabriel García Márquez

Mély lélegzeteket szaggató, hangos horkolás töltötte ki a könyvekkel tele zsúfolt szoba félhomályát. A hintaszékben ült, elernyedt testtel, két ráncos kezét a lábára terített kockás pokrócon pihenő sárga borítós könyvre fektette. Ősz volt, odakint esett az eső, lomha súlyával rátelepedett a háztetőre. A kandalló pislákoló lángfoszlányai sejtelmes táncot jártak az arcán, ritmusosan akár egy spanyol ajkú táncosnő a Riói karneválon, melyre a falióra verte az ördögűző ütemet. Béke és nyugalom töltötte el egy kaotikus harctér színterét. Igaz, néhány nyársirató bogár még járt-kelt az állólámpa búrájának peremén és enyhe vizelet szag terjengett a levegőben, de egyéb semmi említésre méltó nem történt, csak a mindennapos és megszokott. (Fény az éjszakában - részlet a harmadik novellámból)

            Június - ban folytatódott idei utazássorozatunk, a hónap első napjaiban Nagyváradra utaztunk egy keresztelőre, majd egy héttel később elindultunk Bulgáriába. Hazafele, megálltunk egy pihenés erejéig Eforie Sud-on...

 

            Nagyváradra mindig öröm visszatérni, hisz évről évre szebb és szebb lesz a belváros...

            Neszebar óvárosa egy igazi, tengerparti kincsesláda. Sokan, egészen találóan, a Fekete-tenger Dubrovnikjának nevezik, leginkább azonban a negyven templom városaként ismeretes, ugyanis a világon, az egy főre eső templomok száma, Neszebaron a legnagyobb (ebből jelenleg 11 látható a mai napig is). Egy vékony, mesterséges földsáv köti össze az anyafölddel, ezen szalad az út, egészen a városkapuig, ahol most is jól látszanak a hajdani városfalak. (Bolgár nyár: Neszebar)

                    Utazás négyesben

       A hónap legjobb könyve:

                

       "Régen minden út Róbába vezetett. Ma Peking a cél."

                

        Új selyemutak - Peter Frankopan

            Bár szúrós-kagylós volt a part, mégis megérte megpihenni Eforie Sud-on.

            Aztán irány haza...

            Mici, a házi kandúr,

        már nagyon várt ránk...

            Mindig van egy kiváltó tényező, mely beindítja a láncreakciót. Az utazással pont így van, legyen az egy ország, egy város, vagy éppen egy ikonikus épület. Mivel mi nagyon sokat utazunk, egyre több impulzus ér és egyre több csodás hely fertőz meg szépségével. Egy idő után már rutinosan utazunk és életvitellé válik. Persze ez nem volt mindig így, és nem is válhatunk egyik napról a másikra szakértőkké. Tapasztalataink során látókörünk kiszélesedett, így telt meg a mi bakancslistánk is fantasztikus útitervekkel. Az utazás egy drog és minden bizonnyal függőséghez is vezethet. (Hogyan utazzunk külföldre - 2022.)

A kaland nemsokára folytatódik, addig is keresd fel fotógalériámat:

telescope-igo.picfair.com