Telescope+

                Kezünkben töltött lángossal és forró teával telepedtünk le a szabadtéri színház egyik repedezett, kopott padjára. Bár melengettek a késő őszi, erőtlen napsugarak, mégis a közelgő tél hűvös előszele járta át testünket. Hűvös volt a tó partján. Leheletünk sejtelmes kavargott a légben, akár vízipipa füstje a beduin táborokban. És mindennek ellenére, a zavartalan tó vize, a rajta úszó, leáldozott színpad képe, és a távolban, a víz túloldalán, sásból figyelő szélmalmok misztikuma mégis elbűvölt engem.   Múzeum a szabad ég alatt                 Nagyszebenben többször is jártunk már. Óvárosát már rég megismertük és itt találtuk meg az egyik legszebb karácsonyi vásárt is. A város vonzerejétől azonban nehéz szabadulni és valamilyen láthatatlan szálon át, delejező ereje mindig visszacsábít. Hideg volt aznap, de az ég olyan tiszta, mint a Ión-tenger vize a paxosi kikötőben.                 A város külterületén, a Dumbrava rezervátumban, az álltakert tőszomszédságában