Varázslatos Egyiptom - 1. rész

          Egyik nap, amikor a késő délutánt fölváltotta a kora est, egy pohár rozé társaságában kiültem a teraszra és néztem a naplementét, ahogy az alkonyatba vesz. Lenyomult, aszfalt ontotta meleg nehezedett rám, de engem mégis a közelmúlt igen kedves emlékei rohamoztak meg. Az elmúlásba fordult június forró napjaiban Luxor fölött ment le a napkorong. A Nílus vizén tükröződött a Nap hanyatló tüze. Az égbolt narancsba borult, a part mentén pedig datolyapálmák sötét arca nézett velem farkasszemet. Furcsa mód, félelem helyett határtalan nyugalom és végtelen békesség töltötte el lelkemet.

          Kalandos utazásunk azonban nem idén júniusban kezdődött, sokkal inkább másfél évvel ezelőtt, amikor még csak érintőlegesen hallottunk a vuhani járványról és el sem hittük volna, ha valaki azt mondja nekünk, hogy bizony, pandémia lesz belőle. Pedig így történt és utazásunk időpontja pontosan egy napra esett az országunk határainak lezárásával. Így nem véletlen, hogy az idei egyiptomi utazásunk maga volt egy beteljesült álom...

Varázslatos Egyiptom

                            - - - 1. rész - -  

 

                A júniusi körutunk tehát olyan volt akár a hamvaiból föltámadt főnixmadár és ottlétünk során volt szerencsénk megtapasztalni az afrikai nyár legjavát. Ahogy átrepültünk a Szuezi-csatorna fölött, elcsíptük az abszolút végtelen sivatag kettős üzenetét, mely egyszerre volt hívogatóan izgalmas és alattomosan fenyegető. Ám az igazi meglepetés akkor ért, amikor mindezt testközelből is érzékelhettük és a repülőből kilépve arcunkba fújt a perzselő, egyiptomi szél.

                A hurghadai reptéren szálltunk le, és miután áthaladtunk a megszámlálhatatlan ellenőrzőpont végtelen során (bele értve a PCR teszt bemutatását is, mert hogy júniusban az ország nem fogadott el semmilyen oltást), a helyi idegenvezetők ismertettek velünk néhány fontos információt, majd a megfelelő autóbuszokhoz vezéreltek. Így indultunk el kalandos utazásunk első állomása felé, a Vörös-tenger partján fekvő Hurghadába (Gurdaka).

                Hurghada képezi az ország egyik legnagyobb és legismertebb turisztikai csomópontját. A kis halászfalu pár évtized alatt pezsgő nagyvárossá nőtte ki magát. Majdnem 40 km hosszan nyúlik el a Vörös-tenger partvonalán. Az időjárás hihetetlenül kellemes, szinte megállás nélkül fúj a szél, így a rekkenő hőség is aránylag könnyen elviselhető.

                Az autóbuszból a kietlen tájat figyeltem. Semmi több, csak a végtelenségbe vesző homok és kő. Nekünk, európaiak számára, reménytelen küldetés. Barátságtalan és kíméletlen az élet itt. Az egyiptomiaknak azonban az otthont jelenti és a látottak alapján, valamint a későbbi tapasztalataink során, meg is küzdenek érte nap mint nap.

                A városba érve, végre az élet csírája is felsejlett a végtelen sivatag délibábos útvesztőjében. A part mentén luxus resortok sorakoztak, látszólag felhőtlen jólét uralkodik, de ez csak a látszat, ami addig tart, amíg fel nem tűnnek a város igazi házai és bepillantást nem nyerünk lakóinak mindennapjaiba. Óriási szakadék tátong a két világ között. Egymáshoz közel, és mégis iszonyatosan távol. A fontosabb utcákat aszfalt borítja, de a zömét csak poros föld és szemét. A házak nagy része romos vagy éppen építés közben félbehagyott. Megdöbbentő látvány ez! Az út egyik oldalán siralmas életkörülmények, a másik oldalán 4-5 csillagos szállodák gomba módra nőnek a sivatagi homokból. A szegénység és a nyomor, valamint a luxus és az európai jólét éles ellentéte groteszk módjára égett a retinánkra. Egyiptom kétség kívül egy csodálatos ország, de a turistát, amikor először jár ezen a földön, az első tapasztalat, ami éri, az a meghökkentő valóság. Erre nem készít fel senki. Ez nem szerepel a magazinok címoldalán. Úgy érzem, nagyon fontos, hogy ezt megemlítsem, mert a szépen kiszínezett képsorozatok legtöbb esetben nem tükrözik a valóságot.

                A szállodánkhoz érve, újra magunk mögött hagytuk a nyomort, és egy rövid ideig visszazökkenhettünk a számunkra oly megszokott európai körülményekbe. Pálmafákkal szegélyezett medence várt ránk, a távolban pedig a Vörös-tenger kristálytiszta vize. Két napig élvezhettük a resort kényelmét. De így visszatekintve, inkább szólt a felkészülésről, mintsem a pihenésről, bár akkor még fogalmunk sem volt, hogy miért...

                Az első nap hátralévő részében tényleg csak a pihenésre koncentráltunk. Egy utazás felettébb fárasztó tud lenni. Alkalmazkodni egy új környezethez pedig még inkább az, de igyekeztünk felvenni a két évvel ezelőtt elejtett vakációs hangulat fonalát. A dél körüli csúcsidőt inkább a medence szélén töltöttük, pálmafák árnyékában. Olvasgattunk és megkóstoltuk az egyiptomi Stellat is. A délutáni órákban azonban lemerészkedtünk a hotel privát öblébe. Legyen az bárhol a világon, a tenger vize és annak színe mindig elvarázsol. A Vörös-tenger álomszép. Az öböl vize annyira meleg volt, hogy abszolút nem kellett megszokni, szervezetünk pillanatok alatt alkalmazkodott hozzá. Sőt, néha még túlságosan is melegnek találtam. A víz nemcsak hogy kristálytiszta, de a színét kellőképpen nem is tudnám szavakba önteni. A kék számos árnyalata volt fellelhető.

                Vacsora után, mikor már beesteledett és hűvösebb szél kelt táncra a fülledt melegben, a medence környéke egyre jobban  benépesedett. A kényelmes fotelek és karosszékek mosolygós arcokkal teltek meg. A pincérek sürögve-forogva hordták az italokat. Kis idő múlva megszólalt a zene, majd fergeteges buli kerekedett az éjszaka beköszöntével.

A második nap egy finom reggelivel indult. Végre kipihenhettük magunkat, frissen és üdén ébredtünk. Mivel nem szeretünk túl sokáig egy helyben üldögélni, stabadidőnket egy opcionális kirándulással töltöttük ki!

 Seascope hajókirándulás. Ez volt a program neve és választásunk sem véletlen esett pontosan erre. Köztudott, hogy a Vörös-tenger kimondottan híres gazdag korallzátonyairól és elképesztő élővilágáról. Ezt a kincsesbányát szándékoztunk mi is kiaknázni. És a Seascope nyújtotta szolgáltatások tökéletesen megfeleltek elvárásainknak.

Mikróbusszal utaztunk a kikötőbe. A hőség már a reggeli órákban a tűréshatárunkat feszegette. A hurghadai lakosok számára ez mindennapos és az élet amúgy sem állhat meg ebben a bongó nagyvárosban. Áthaladva utcák labirintusán, láthattuk hogyan élnek itt az emberek. Hogyan lehet normális számukra az, ami nekünk már szinte elviselhetetlen. Egymásra épített házak végtelen sora fogadott az utcák mentén. A földszinten üzlethelyiségek nyíltak, előterük megpakolva minden féle portékával. A legmeghökkentőbb számomra az volt, amikor egy húsüzlet mellett haladtunk el. Ott az út szélén, a porban és a szemétben, tornáca mennyezetéről kampókon lógtak alá az eladásra kínált méretes húsdarabok.

A klímaváltozás következtében, a hőség számukra is egyre elviselhetetlenebbé válik, légkondicionáló berendezések tömkelege díszíti az amúgy is tiritarka, befejezetlen épületeket. Zöldövezet, árnyékot adó fák hiányában ez az egyetlen hatásos fegyver szemben a kánikulával. A légkondi azonban csak azok kiváltsága, akik meg is engedhetik maguknak. Sajnos, sokuk számára ez még megfizethetetlen luxust jelent.

Ami a közúti forgalmat illeti, egyszerűen rémísztő és közben a csoda ölt meg, hogy a közlekedési szabályok betartásának szinte teljes hiányában, egyetlen balesetet sem láttunk útközben. Jól mondják, hogy a káoszban is van valami rend, és az egyiptomiak ezt a nem szokványos jelenséget mesterfokon élik meg.

A kikötőtől nem messze, valami igazán különlegesben akadt meg a tekintetem: egy kéttornyú mecseten! Az egyiptomiakat mély vallásosság jellemezi és ez a mecset ékes példája kultúrájuk és hitviláguk kiteljesedésének! Ez az impozáns és igazán tetszetős épület a város teljesen más arcát mutatta be. Úgy éreztem, ha apránként is, de egyre többet tudunk meg szélsőséges világukról!

A kikötőkre jellemző zsongás uralkodott a hurghadai Maritine Porton is. A távolban színes házak napoztak az azúrkék tenger mellett és turisták végtelen serege tolongott a sétahajók közelében.

A Seascope, egy vidám, sárga színű bárka volt. Ötletessége abban nyilvánult meg, hogy kettős funkcióval rendelkezett. Egyrészt egy árnyékolt, forgószékekkel ellátott fedélzeti résszel, mely a sétahajókázás élményét erősítette, valamint egy vízfelszín alá merülővel, melynek két oldala mentén ablakszemek hosszú sora nyújtott rálátást a tenger alatt rejtőző korallmezőkre. A korallok sokfélesége és a színes halak kohéziója semmihez sem hasonlító élményt nyújtott! Szardínia és zebrahal népes serege cikázott a szemünk előtt, sok más színes hal társaságában. Néha egy-egy lomha mozgású rája, meg néhány fürge, áttetsző öltözetű medúza is beúszott a látóhatárba. A koralltelepek valóságos erdőket, nagy kiterjedésű, változatos formavilággal(elágazóan növekvő, bokor-szerű, különálló, agytekervény-szerű stb.) megáldott kolóniákat képeznek a tenger fenekén.

Sajnos, nagyléptékű felmelegedés korszakát éljük, melynek hatására a tengervizek hőmérséklete is jócskán megemelkedik! Ez a korallzátonyok és az itt élő halak életét is veszélybe sodorhatja. Végeredményként teljes ökoszisztémák pusztulásához vezethet. És a színes, halakban gazdag korallokat élettelen fehér mezők válthatják fel.

A hajókirándulás utolsó szakaszát a snorkeling töltötte ki, melynek során testközelből is érzékelhettük a Vörös-tenger páratlan élővilágát.

Élményekkel gazdagodva tértünk vissza a kikötőbe, majd onnan a szállodába. A délután pihenéssel, az esténk pedig pakolással telt el. Elérkezett az idő, holnaptól már minden megváltozik. Indul az igazi kaland, amikor végképp kilépünk konfortzónánkból és napjaink teljes egészét kalandos utazások és életre szóló élmények váltják majd fel.

A nagy utazás, mely során feltérképezzük egész Egyiptomot, a szudáni határtól egészen a piramisok vidékéig, közben hajóra szállunk és követjük a fáraók útját, térben és időben, többszáz kilóméteren keresztül!

 - - - O - - -

A következő rész tartalmából:

Hajnali négykor csörrent meg a vezetékes telefon: Hello! Wake up call! Szólt az ébresztő a recepcióról! Már nem sok volt az indulásig. Lázban égtünk! Utolsó simítások a bőröndökön! És amikor kattant a zár, a szemem előtt játszódott le a vészjósló pillanat! A jól megszokott kombinációval próbáltam menteni a menthetőt, de már késő volt! A kódot véletlenül, akaratom ellenére, megváltoztattam. A zár leblokált. Ránk pedig várt egy kilenc órás, izzasztó út, egészen Aswánig...