Albánia
Albánia nevét meghallva, mindenkinek két dolog jut eszébe: a kommunizmusból származó előítéletek és a híres albán konyak. A sasok országa ennél azonban sokkal több. Bevallom, én is óckodással indultam neki ennek az utazásnak, meglepetésemre azonban nagyon nagy pozitív csalódás volt. Eljött az idő, hogy eloszlassuk a tévhiteket!
Előző bejegyzésemben már említettem, hogy a görögországi kirándulásom során ellátogattam az Albán Köztársaságba is. A kirándulás egy opcionális program keretén belül zajlott, melyet a hotelnél fizettünk le. Ez a kirándulás azonban bármelyik helyi utazási irodában elérhető. Annak ellenére, hogy Albánia nem tagja az Európai uniónak, bár már kérvényezte, nem szükséges útlevél, simán utazhattunk személyazonosságival is. A Corfu-i nagy kikötőben volt a találkozó helye és egy régi típusú szárnyas hajóval indultunk útnak a távolban felsejlő albán hegyek felé. Az út időtartama alig egy óra, talán még annyi sincs.
Albánia virágzó kikötője, Saranda, már a távolból nagyon jól látszik, és szó mi szó, a látvány lebilincselő. A hátában húzódó hegygerinc amfiteátrumszerű ölelésben fogja körül a Jón tenger partán elterülő pompás kisvárost. Saranda, vagyis a Negyven Szent városa, az albán riviéra egyik fő központját képezi.
A képen az amfiteátrum figyelhető meg. Láthatóan padlózott, ez az miatt van hogy az egész romváros az enyészetre van ítélve, ugyanis sülyed, és egyre jobban felveszi a talajvíz.
Az élet egy szinház, és ezt a rómaiak is tudták. Íme, ezen a boltíves bejáraton jöttek be és áldoztak a művészet oltárán az ókori színészek.
A római fürdők egyike, és körülötte a fórum, mely szerves részét képezte az ókori rómaiak szociális életének. Itt zajlottak a politikai és üzleti megbeszélések is.
Ezen a képen nagyon jól látható, hogy a fal különböző mintázatban épült, azaz különböző építkezési stílusban. Több korszak, több nemzet.
A Gimnázium, mely akkoriban nemcsak a szellemi tudás gyarapítására szolgált, sokkal inkább a fizikai képességek erősítésére. A lenti képen a gimnázium egyik mozaikja látható.
A Keresztelőhely, Keresztelőkápolna. Az épület romos kinézete ellenére is, nagyon jól láthatóak az oszloprendszerek, mely arra enged következtetni, hogy egy nagyon jól megtervezett építményről van szó. Ami a képen nem látszik, a mozaik padló, mely a védelem érdekében homokkal van letakarva. Állítólag a kápolna akkusztikája annyira jó volt, hogy a hang nyolcszor viszhangzott.
A Nagy Bazilika és méretes boltívei.
A lenti képeken nagyon jól látszik a mozaik padló ( hasonló mozaik a keresztelőkápolna padlóján is), valamint a korithoszi oszlopok ékes példánya.
A csatorna menti várfal figyelhető meg.
A csatorna felőli kapu. Az idegenvezetőnk és a kislány éppen azt szemlélteti, hogy hogyan állhattak őrt a hajdani katonák. Mindkét talapzaton megfigyelhető a bemélyedés, amelyben a katonák álltak.
Itt egy másik kapu látható, mely nem véletlenül ilyen alacsony. A bejárat fölötti állat ugyanis egy ökröt imitál. Aki belépett ezen a kapun, fejet kellett hajtson a Butrinti ökör előtt, ha akart, ha nem!
Akropolis, azaz a velencei stílusú fellegvár. A várból csodás kilátás nyílik a Butrintot körülölelő tájra.
Érdemes a múzeumba is ellátogatni, mely rávilágít a hajdani butrinti lakosság mindennapjaira.
Ebben a törött korsóban egy csecsemő csotváza található.
A várból szemügyre vehetjük az albán panorámát, valamint a távolban Corfu szigetét is. A lenti képen pedig megfigyelhető a csatorna másik partján Ali Pasha vára is, melyet csakugyan a talajvíz fenyegető emelkedése veszélyeztet. Az örök kárhozat birodalma.
A képen egy izgő-mozgó Kabóca látható, mely szárnyának folyamatos csapkodásával hietetlen zajt tud produkálni. És most akkor képzeljük el, amikor több ezren vagy mégtöbben vannak.
Előző bejegyzésemben már említettem, hogy a görögországi kirándulásom során ellátogattam az Albán Köztársaságba is. A kirándulás egy opcionális program keretén belül zajlott, melyet a hotelnél fizettünk le. Ez a kirándulás azonban bármelyik helyi utazási irodában elérhető. Annak ellenére, hogy Albánia nem tagja az Európai uniónak, bár már kérvényezte, nem szükséges útlevél, simán utazhattunk személyazonosságival is. A Corfu-i nagy kikötőben volt a találkozó helye és egy régi típusú szárnyas hajóval indultunk útnak a távolban felsejlő albán hegyek felé. Az út időtartama alig egy óra, talán még annyi sincs.
Albánia virágzó kikötője, Saranda, már a távolból nagyon jól látszik, és szó mi szó, a látvány lebilincselő. A hátában húzódó hegygerinc amfiteátrumszerű ölelésben fogja körül a Jón tenger partán elterülő pompás kisvárost. Saranda, vagyis a Negyven Szent városa, az albán riviéra egyik fő központját képezi.
Saranda
A diktatórikus stalinista rendszer leváltása után, mely 1990-ben következett be, a város dinamikus fejlődésnek indult. A köztársaság kikiáltása után, mivel hogy könnyen át lehetett lépni a határt, a régi időkkel ellentétben, rengetegen hagyták el az országot és telepedtek le más államok területein. Ugyanakkor az itthon maradt albánok is nehezen élték meg a megjelenő nyugati bőség zavarát. Ennek ékes példája, a városban használt gépjárművek milyensége. Ha egy kicsit nyitottabb szemmel járunk, világosan látható, hogy a legtöbb autó itt Mercedes. A legtöbb taxi Mercedes. És még sorolhatnám.
A turizmus robbanásszerűen fejlődött és Saranda az egyik legkedveltebb célpontja lett az országba látogató vendégeknek. 1990 után hihetetlen gyorsasággal emelkedtek ki a szebbnél szebb szállodák a sziklás partvidékből. És ez az építkezés még a mai napig is növekvő tendenciát mutat.
A parti promenádok és a környező lankás városrészek nagyon jól kiépítettek. Csodás sétákat lehet megejteni. A part mentén köves és homokos strandok egyaránt megtalálhatóak. A víz meglepően tiszta volt. Növényzetben elég szegényes, de még így is láttunk banánfát, hatalmas, törzses fikuszokat és nem utolsó sorban megannyi pálmafát.
Albániában mindenképp érdemes szuvenírt vásárolni, hisz minden nagyon olcsó, és annak ellenére, hogy pénzneme az albán lek, gond nélkül elfogadják az eurót is. Az albán konyakot nem elfelejteni!
Butrinti Nemzeti Park
Látogatásunk második célpontja, a Sarandától nem messze fekvő Butrint, mely a Jón tengert a Butrinti-tóval összekötő Vivari-csatorna partján található, Corfu szigetével szemben. A nemzeti park 1992 óta a világörökség része és Albánia legnagyobb archeológiai régióját képezi.
A görög mitológia szerint, Trója bukása után, Priamosz fia, Helenosz, erre a vidékre menekült. A parton meglátott egy sebesült ökröt, melyet jó ómennek vélt és áldozatként mutatta be az isteneknek. A helyet Buthrotum-nak nevezte el, mely sebesült ökröt jelent.
A legrégebbi régészeti leletek a K.e. 4-8 századra tehetőek és a görögök uralmára világítanak rá. Butrint virágzása azonban a rómaiak felemelkedésével indult útjára. Ezután kisebb hanyatlás következett, majd később a kereszténység szele is megérintette a kolóniát. A 9. században szláv és bolgár behatásra, a Bizanci Birodalomba olvadt be és a normannok elleni hadviselés színterévé vált. Később Velence birtokába került, majd átengedték a franciáknak. Ezután Butrint újra hanyatlásnak indult, de végül 1799-ben, egy hódítás során Ali Tepeleni Pasha hosszú időre az Oszmán Birodalomhoz csatolta.
Belépni egy ilyen ókori romváros kapuin, varázslatos dolog. Mintha megállt volna itt az idő. A beszélő kövek misztikus hangulata lengi körül az épületeket. Ahogy átléptük a városhatárt, egy egészen más világba csöppentünk. Szemünk előtt elevenedett meg a görögök piactere, az agóra, vagy a későbbi fórum, mely a rómaiak főterét jelentette. Római fürdők, amfiteátrum, gimnázium. Aztán a kereszténység idejéből származó keresztelőkápolna és a nagy bazilika maradványai. Végül az akropolis, a velencei stílusú fellegvár, ahol egy kisebb régészeti múzeum kincseivel is megismerkedhetünk.
A képen az amfiteátrum figyelhető meg. Láthatóan padlózott, ez az miatt van hogy az egész romváros az enyészetre van ítélve, ugyanis sülyed, és egyre jobban felveszi a talajvíz.
Az élet egy szinház, és ezt a rómaiak is tudták. Íme, ezen a boltíves bejáraton jöttek be és áldoztak a művészet oltárán az ókori színészek.
A római fürdők egyike, és körülötte a fórum, mely szerves részét képezte az ókori rómaiak szociális életének. Itt zajlottak a politikai és üzleti megbeszélések is.
Ezen a képen nagyon jól látható, hogy a fal különböző mintázatban épült, azaz különböző építkezési stílusban. Több korszak, több nemzet.
A Gimnázium, mely akkoriban nemcsak a szellemi tudás gyarapítására szolgált, sokkal inkább a fizikai képességek erősítésére. A lenti képen a gimnázium egyik mozaikja látható.
A Keresztelőhely, Keresztelőkápolna. Az épület romos kinézete ellenére is, nagyon jól láthatóak az oszloprendszerek, mely arra enged következtetni, hogy egy nagyon jól megtervezett építményről van szó. Ami a képen nem látszik, a mozaik padló, mely a védelem érdekében homokkal van letakarva. Állítólag a kápolna akkusztikája annyira jó volt, hogy a hang nyolcszor viszhangzott.
A Nagy Bazilika és méretes boltívei.
A lenti képeken nagyon jól látszik a mozaik padló ( hasonló mozaik a keresztelőkápolna padlóján is), valamint a korithoszi oszlopok ékes példánya.
A csatorna menti várfal figyelhető meg.
A csatorna felőli kapu. Az idegenvezetőnk és a kislány éppen azt szemlélteti, hogy hogyan állhattak őrt a hajdani katonák. Mindkét talapzaton megfigyelhető a bemélyedés, amelyben a katonák álltak.
Itt egy másik kapu látható, mely nem véletlenül ilyen alacsony. A bejárat fölötti állat ugyanis egy ökröt imitál. Aki belépett ezen a kapun, fejet kellett hajtson a Butrinti ökör előtt, ha akart, ha nem!
Akropolis, azaz a velencei stílusú fellegvár. A várból csodás kilátás nyílik a Butrintot körülölelő tájra.
Érdemes a múzeumba is ellátogatni, mely rávilágít a hajdani butrinti lakosság mindennapjaira.
Ebben a törött korsóban egy csecsemő csotváza található.
A várból szemügyre vehetjük az albán panorámát, valamint a távolban Corfu szigetét is. A lenti képen pedig megfigyelhető a csatorna másik partján Ali Pasha vára is, melyet csakugyan a talajvíz fenyegető emelkedése veszélyeztet. Az örök kárhozat birodalma.
A képen egy izgő-mozgó Kabóca látható, mely szárnyának folyamatos csapkodásával hietetlen zajt tud produkálni. És most akkor képzeljük el, amikor több ezren vagy mégtöbben vannak.
Szulejmán kilátója
Magunk mögött hagyva a régmúlt időkről regélő mesés Butrintot, utunk visszavezetett az elbűvölő Sarandaba. Albán kirándulásunk itt azonban még mindig nem ért véget, csakhamar elhagytuk a kikötővárost is és a fölöttünk emelkedő hegygerinc kopár oldalán kezdtünk el felkapaszkodni.
A hegyvonulat legtetején I. Szulejmán kastélyának romos várfalai láthatóak, melyet maga az uralkodó emeltetett a 16. században. A Lekuresi-kastély, a maga idejében, pazar kilátással büszkélkedhetett. Bár a kastélynak már csak a fennmaradt romjai mesélnek, a kilátóból szemünk elé táruló lebilincselő panoráma a mai napig magáért beszél. Látni a az amfiteátrum ölelésében elterülő Saranda városát, látni a Butrinti tavat, meg a Vivari-csatornát és nem utolsó sorban a párába burkolózó legendás Kerkyrát.
I. Szulejmán számtalan alkalommal próbálta bevenni Corfu szigetét, soha nem sikerült neki. Ebből a kilátóból szemlélte hosszú éveken keresztül. Bizonyára őt is rabul ejtette a kilátás. A messzeségbe vesző végtelen tenger felettébb magával ragadó.
Az albániai barangolásom ezennel véget ért és rövid időn belül visszatértünk Corfu szigetére. Megszámlálhatatlan emlékkel lettünk gazdagabbak és tarsolyunkban elraktároztunk megannyi páratlan élményt. Megérte eljönni ide. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Ha tetszett a bejegyzésem és továbbra is szeretnél részese lenni kalandozásaimnak, tarts velem legközelebb is. Következő úticélunk a Földközi-tenger egyik elbűvölő archipelágója, Málta és a hozzá tartozó kisebb szigetek lesznek. Továbbá azt is megtudhatjátok, hogy hogyan lehet egy nap alatt megjárni Máltáról a sziciliai tűzhányót, az Etna vidékét...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése