Gura Portiței: a Duna-delta kapujában

           Még csak most bontogatta szárnyait a horizont, az ég pendelyén búcsúzott a hajnal. Halászbárka ringatózott a tenger fekete szatén hullámain, népes sirálysereg telepedett az óriás csigáktól és színes kagylóktól hemzsegő parton. A várakozás ideje. Az ominózus pillanat, mely minden reggel köszönti a tájat. Én is ott ültem a kagylók között a parton, sirályok társaságában, szeptemberi hideg csípkedte az arcomot. Minden lélegzett körülöttem. És akkor, valahol távol, az ég és a rettentő víz határmezsgyéjén, előbukkant Héliosz aranyló szekere. Előre gyenge volt, mint egy kisded, de ereje nőttön nőtt, és lassan aranyló lángot lobbantott a táj szívébe. Éreztem arcomon a melegét.

          Minden reggel itt ültem a parton és vártam a napfelkeltét...

G u r a   P o r t i ț e i

                         A DUNA-DELTA KAPUJÁBAN

          Még felhomály volt, mikor bepakoltunk a kis autóba és kereken hatot ütött az óra, amikor kezdetét vette a nagy utazás, melynek reményeink szerint a delta kapujában, Gura Portiței-nél ér majd véget. Utunk a Putna-Vrancea nemzeti parkon vezetett át, forgalom szempontájból egy kevésbé zsúfolt útvonalon, és a reggeli falatokat már a Putna-vízesésnél fogyasztottuk el. Ebben a korai órában desszertként kínálta fel magát a néptelen táj, ritka pillanat ez a vízesésnél.

P u t n a - v í z e s é s        

         

          Miután magunk mögött hagytuk a megszokott hegyvidéket, Focșani fele vettük az irányt. A táj itt lassan más hegyesről dombosra váltott, aztán a dombok is elmaradoztak és átvette helyét a messzeségbe vesző síkság. A nap itt már jócskán a magasban járt, így a hűvös levegőt felváltotta a leáldozó nyári hőség utóhatása. A meglepően gyenge forgalom és a jónak mondható útviszonyoknak hála, körülbelül négy óra alatt meg is érkeztünk Brăila-ra, ahol komppal keltünk át a Dunán.

          A vizi jármű pillanatok alatt telt meg autók színes karavánjával, majd alig fél óra alatt már gurultunk is ki Dobrogea-ba. Brăila-n összesen négy komp szállítja az átkelőket a két part között oda-vissza. Ennek következtében érdemesebb itt átkelni a delta irányába. A másik átkelőhelyet Galați szolgáltatja, itt viszont egyetlen egy nagyobb komp van és a Duna is szélesebb. Ami viszont visszázst kell, hogy soha nem építettek hidat egyik városban sem.

          D o b r o g e a

          Brăila után még jó két óra út állt előttünk, amire elértük Jurilovca-t. De kicsit sem bántam. Dobrogea vidéke magávalragadó. Meglepő módon a táj itt újra dimbes-dombos arculatra váltott, ez volt a dobrogeai hegyvonulat, igazi mediterrán beütéssel. Kopár táj, fekete magoktól dagadó elvirágzott napraforgó táblák, néhol egy-egy kisebb fa apró levélkékkel és végtelenbe vesző egyenes utak a semmiben. Szélmalmok, tiszta ég és forróság. Alig találkoztunk néhány településsel. Néha láttam benne az ókori Hellász szigetvilágát és a számomra oly kedves Itáliát is.

          Kiskoromban számtalanszor jártam a Fekete-tengeren és bármennyire is varázslatos lehet a tenger látványa, valahányszor rá gondolok, mindig többségbe kerülnek a negatív emlékek. Nem szerettem tengerre járni. De idővel rá jöttem arra, hogy nem a tengerparttal volt a problémám, hanem sokkal inkább a rá telepedett mesterséges környezettel. A rengeteg ember, a még több szemét és mondjuk némiképp hozzá járult az is, hogy nagyon meleg volt és én minden alkalommal leégtem. Ezekhez a dolgokhoz házzácsatolható a sztációkon tapasztalható ígénytelenség, az igazi turizmushoz való hozzáértés abszolut hiánya és az utolérhetetlenül elszabadult horribilis árak. Sok esetben pedig a viselkedés és a saját magunk köré kreált luxus között mély morális szakadék húzódik. Körülbelül tíz évvel ezelőtt szakítottam a tengerrel és bár azota sok tengerpartot láttam már, más országok területén, idén úgy döntöttünk, hogy adunk egy esélyt, persze nem akármilyen feltételekkel. Így esett a választás a Duna-deltára, és az itt található tengerparti resort-ra, Gura Portiței-re!

          J u r i l o v c a

          

          Jurilovca egy halászfalu a Golovița-tó partján. Itt kezdődött számunkra a kaland és egyben ért véget egy kis időre a kocsikázás. A recepción karszallaggal láttak el, majd leparkoltunk egy privát parkolóban. Azok számára, akik Gura Portiței-en szállnak meg, a parkírozás és az átkelés ingyenes.

          Útipoggyás. Névsorolvasás. Maszk. És máris indult a sétahajó...

          Amikor kihajóztunk a kikötőből, nem maradt egy köldökzsinornyi kapcsolatunk sem az anyafölddel. Csak a végtelen vizet láttuk magunk előtt, semmi többet. A Golovița egy hatalmas kiterjedésű édesvizű tó, mely a Fekete-tenger lagunarendszerének részét képezi. Bal oldalt a Razim-tó határolja, jobb oldalt a Sinoe és a Zmeica. Mind kapcsolatban állnak egymással. Óriási terület. De mégis hol található Gura Portiței?

          G u r a   P o r t i ț e i

          

          Gura Portiței Románia tengerparti régiójának egyik legexkluszívabb luxus resort-ja, mely a temészet igazi mestermunkájának köszönhetően, egy csodálatos, mennyei környezetben elhelyezkedő turistaparadicsom. A Fekete-tengert és annak lagunarendszerét egy nagyon keskeny földsáv választja el egymástól. Itt található Gura Portiței, mindentől elzárva, a sós tenger és az édesvizű tavak peremvidékén, a Duna-delta kapujában.

          Ez a páratlan resort három különböző típusú szállást is kínál az itt pihenőknek. Elsősorban a szállás lehet tóparti vagy tengerparti. A tóparti szállások egy kisebb szigeten találhatóak, természetesen a Golovița-tó oldalán. Ezen házacskák többsége a sziget partján foglal helyet, mindegyik terasszal ellátott és ideális azok számára akik elkötelezett hívei a pecázásnak.

          A sziget és a tengerparti zóna között a recepció és az éttermek foglalnak helyet, ahol direkt erre kiállított kártyával vásárolhattunk teljes ottlétünk alatt. A tengerparti zónában pedig két féle szállás található. Szóbák és apartmantok fürdővel ellátva, mint pl a Vila Delfinul, a Casa Pescărească és a Vila Egreta, valamint a kis partmenti házacskák, melyek nem rendelkeznek saját fürdővel. Ezeken túl nincs már más csak a medence, a bár és a végtelen tenger.

          Megérkeztünk. Gura Portiței kikötője. Sétahajónk körülbelül fél óra alatt szelte át a Golovița tavat. Miután partra szálltunk, elvettük csomagjainkat és a belső recepción megkaptunk minden fontos információt szállásunk holléte felől. A Delfin villában (Vila Delfinul) volt a szállásunk, mely a legközelebbi ház a tengerparthoz.

 

          Ez a kellemes resort tulajdonképpen egy vadpart kellős közepén helyezkedik el. Tény, hogy partszakasza kissé átalakított, két mesterséges öböllel és finom homokkal rendelkezik, ám oly parányi, hogy észrevétlenül olvad bele a vadpart gondtalan és pazar végtelenjébe.

          Ami talán a legjobb és egyben a legszimpatikusabb is volt a számomra, hogy nincsenek sokan. És ez érvényes a nyári csúcsidőre is. Gura Portiței-en ugyanis nincs sok szállás, így soha nem tud elviselhetetlenül zsúfolttá válni. A hétvégék kivételével, amikor egynapos látogatók is érkeznek a szigetre, nincs aggodalomra ok, nyugalom és béke honol ezen az elfeledett, ám annál különlegesebb partszakaszon. Úgy érzed, hogy ez a hely csak érted van, a te privát birodalmad. Csakis a te kényelmedet szolgálja. Egy idő után már azt sem tudod hogy milyen nap van és a legkevésbé az érdekel, hogy hány óra van. És pont ez a cél, megfeletkezni a rohanó világ monoton hétköznapjairól, ahol folyamatosan mókuskerékben jár az agyad.

          A másik szívügyem a tisztaság. És bárhol is járok a világon, ez alapvető követelménynek számít. Tisztaság és még nagyobb tisztaság. Ezt várom el mindenhol, kisebb-nagyobb eredménnyel. Tengeri emlékeimmel összehasonlítva, hihetetlenül pozitív csalódás volt, hogy Gura Portiței partja mennyire tiszta. Persze, elvétve talál az ember, ha keres, de gondoljunk bele, már csak a tenger is sodor ki a parta szemetet. Viszont nem jártam szemétben, mint sok esetben a tenger más sztációin, ahol szó szerint hemzseg a cigarettacsikk és a napraforgómag hélya.

          Ami a gasztronómiát illeti, istenien főznek. A felhozatal nagyon vátozatos, rengeteg különlegességgel. Többségben halféleségek és tenger gyümölcsei, de ezek mellett baromfi, disznóságok és bárányhús is fogyasztható. Azoknak aki szeretik a halat és a tenger gyümölcseit, ez a hely egy igazi kánoán lehet, hisz lepényhal, tokhal, süllő, kárász, pontty, lazac, hamszi, kagyló, csiga, garnéla, polip, tintahal és nem utolsó sorban békacomb is szerepelt az étlapon, ami egyébbként kiválóan el volt készítve, igazi ínyencség volt a számomra.

          Az árak itt jóval magasabbak az átlagosnál és az előre lefizetett összeggel gazdálkodhatunk kártyánk segítségével. Az étteremben minden költséget fedez a kártya, bele értve a csapolt sört is, mint egyetlen alkoholt, a parti bárban azonban nem fizethetünk a kártyával, így az plusz költséget jelent.

          Mivel Gura Portiței a delta bejáratát képezi, különleges kirándulásokon vehetünk részt a Duna-delta számos részén. A kora nyáron és nyári időszakban végig jóval nagyobb a választék az utazások terén. Ha vagyunk elég kalandvágyók egészen könnyen tárul fel előttünk a Duna-delta páratlan világa. Egyébbként a delta mindig szép, mindig tartogat meglepetést. Legjobb időszak talán mégis a koranyár, amikor a pelikánok költenek, majd a plikánok násza, amikor próbarepülést tartanak a nagy utazás előtt. Mi sajnos a pelikánokat lekéstük, de magát a deltát, ezt a lebilincselő vidéket, nekünk is sikerült meglátogatni. Csodálatos birodalom, egy egészen más világ. Ez azonban már egy másik történet, amelyről a következő bejegyzésemben szeretnék részletesebben mesélni.

          Fotózás a napfelkeltében. Séta a parton. Óriás csigák és színes kagylók végtelen mennyiségben. Háborítatlan napozás. Gondtalan ejtőzés a nyugágyakon. Hűsítő úszás a tiszta tengervízben. Elfújta a szél a napsütésben. Gasztronómia és ínyencségek. Cappucino. Medence. Hideg sör. Tennisz. Jeges limonádé. Ebéd utáni szundi az árnyékban. Desszertek. Vizibiciklizés és opcionális kirándulások a deltában. Kocogás a naplementében. Esti rozé. És felettébb kellemes, édes éjszakák. Többnyire ezek a idilli tevékenységek jellemezték leginkább napjainkat.

          Négy éjszakát töltöttünk ezen a csodálatos helyen és minden áldott reggel megnéztem a napfelkeltét. Úgy érzem soha nem fogom tudni elfelejtni ezt a sirályok hangjától lármás, de mégis oly nyugodt és kellemes környezetet, melyet ez a különleges, hermetikusan elzárt milliő nyújtott nekem. Az ember idegei itt minden bizonnyal kisimulnak. Aki pihenésre vágyik, Gura Portiței a tökéletes hely, én csak ajánlani tudom.

          Kirándulásaink alkalmával mindig számoltunk kell egy negatív tényezővel is, mely elkerülhetetlen és Gura Portiței esetében is fennállt: mindig eljön az utolsó nap! Ezt a problémát még sajnos sosem sikerült kiküszöbölnünk. Utolsó nap is megnéztem a napfelkeltét és miközben csigákat és kagylókat gyűjtögettem sirályok és hullámok társaságában, elhatároztam, hogy mindenképp visszatérek ide. Elvégre egyszer a pelikánok nászát is meg kell nézni!

          Ötödik nap. Délben. Újra bőröndök sorakoztak a Golovița parton. Eljött a hazautazás pillanata. Beszálltunk a sétahajóba és oly gyorsan maradtak el mögöttünk Gura Portiței mesevilága, mintha mindig is csak egy nem létező, szép álom lett volna.

          Jurilovca-n újra egyesültünk kis autónkkal, majd egy aprócska kitérővel kimásztunk a Capul Doloșman tetejére. Ezt a sziklaszírtet tekintik Románia legmagasabb tengerparti pontjának. Bár közvetlenül már nincs kapcsolatban a Fekete-tengerrel, a lagunarendszer révén azonban igen. Itt emelkedett valaha az ország legrégebbi vára, az Argamum vár, ma is megcsodálhatóak romjai. A sziklaszírt 29 méteres magasságából eszméletlen volt a kilátás. Látható az egész lagunaredszer, és valahol a messzeségben a Fekete-tenger is. Lelki szemeink előtt kirajzolódtak Gura Portiței partjai, így búcsúztunk tőle, magasan a Capul Doloșman tetején, az ókori várrom széljárta csonkjain...

- o - o - o - o - o - O - o - o - o - o - o -

          Következő alkalommal átlépjük a Duna-delta csodálatos kapuját és igazi felfedező útra indulunk szövevényes csatornáin át. Meglátogatjuk a Dranov tavat és megfordulunk olyan keskeny kanálisokban is, ahová csak nagyon ritkán visznek be turistákat. Ha kiváncsi vagy, mit tartogat a delta vadregényes birodalma, tarts velem legközelebb is! Addig is a legjobbakat!