Ahol a Szentgyörgy ág és a Fekete-tenger találkozik
Dobrogea dimbes-dombos vidékét nyílegyenes utak szelik keresztül-kasul, némelyik oly hosszan, hogy a felhőtlen látóhatárba vész. Mi is ezeknek a kietlen, fasoros országutaknak az egyikén jártunk, hatalmas napraforgó táblák és néha-néha felbukkanó, óriási szélerőművek szomszédságában. Akaratlanul is Cervantes jutott eszembe, és valamilyen értelemben, a feleségemmel mi is egy modernkori Don Quijote történetbe csöppentünk bele, dacolva a tikkasztó hőséggel egy nagy kaland reményében. Igaz nem lóháton, de lóerővel hajtott gépezettel. Július utolsó hetében járunk és úti célunk a Duna-delta vidéke.
Számomra is hihetetlen, hogy két nappal ezelőtt, még a Székelykő
gerincén sétáltunk végig. Családi találkozót szerveztünk, összekötve egy kis
túrázással. Így indult el két hetes utazásunk, melynek első állomását ez a
felettébb karizmatikus falu, Torockó testesítette meg. Egy olyan hely, ahová
sosem unalmas visszatérni. Másodjára is megmásztuk Székelykő csúcsát, majd a
völgy túloldalán található Torockószentgyörgy-i vár izgalmas romjait is
felkutattuk. Innen igazán szép a naplementétől megvilágított Székelykő bordás
hegyvonulata.
Ahol a Szentgyörgy ág
Dél körül érkeztünk meg Murighiolba. A település számunkra a szárazföldtől való elszakadást, a konfortzónánkból való kilépést és természetesen egy új, izgalmas kaland kezdetét jelentette. Egy teljes órán át a habokat szelve, dacolva a csalóka hullámzással, megérkeztünk utazásunk második állomására, ahol a Szentgyörgy ág és a Fekete-tenger találkozik. A település neve Deltaszengyörgy. Otthonunk pedig, az elkövetkező három éjszakára, a Green Village Resort lett.
Egy idillikus környezet, mely békét és nyugalmas áraszt magából. A resort hatalmas területe három zónára tagolódik: Lebăda și Pelicanul, Stârcul alb és az Egreta. Az Egretaban szálltunk meg, mely a resort legelszigeteltebb része és kimondottan felnőttek számára kialakított régió. A paradicsomi környezet már az első perctől kezdve magával ragadott. A luxus és a falusi táj finom kohéziója tárult elénk. Rurális miliő, de a kényelem minden kellékével, az urbánum szennyétől mentesen, ahol nincs más csak az anyatermészet. Itt nincs aszfalt, a falu kakaskukorékolástól hangos életének könnyed folyásával sodródtunk a holnap fele. Két évvel ezelőtt már jártunk a deltában, akkor Gura Portiței különleges vidékén, de már akkor tudtuk, hogy erre, a világviszonylatban is egyedi helyre mindenképp visszatérünk.
A Green Village Resort a pihenésről és a kényelemről szól. Határait földes utak, a Szentgyörgy ágra nyíló mólók, holtágak gazdag növény és állatvilága, csendes magánházak láncolata és a Fekete-tenger vadpartjai szegélyezik. A resort területét gólyafészkes, nádfedelű házikók és távolkeleti beütésű villák töltötték ki. Kedvünkre használhattuk a medencét és a jakuzzit, ha pedig valami sósra vágytunk, húszperces gyalogtávra hullámzott a Fekete-tenger. Ha éppen nem olvastunk, lesétáltunk a partra és nagyokat barangoltunk a Szentgyörgy ág és a tenger sekély összefolyásánál. Sokat fotóztam. A vadpartok varázsa abban rejlik, hogy az emberi kéz lenyomata alig észrevehető, az élet itt lomha és lassú, mondhatni időtlen, tehéncsordák pihennek a parton, medúzák sodródnak a tenger vizében és sirályok álldogálnak a nedves homokban, megfelelő prédára lesve. Egyik reggel megnéztük a napfelkeltét, még egy kóbor kutya is szegődött hozzánk.
A reggeli kávé és vacsoraidő előcsalogatta a resort lakóit is. Ilyenkor lehetett igazán látni, hogy rajtunk kívül még más lakói is vannak a nádfedeles házikóknak. Napközben a resort néptelen és nagyon csendes, néhányan a medence szélén napoznak, napkrémmel vastagon bekenve vagy éppen az árnyékban próbálják elviselni a sokszor tűrhetetlen hőséget, jéghideg frissítővel a kezükben. Sokan mások a tengerparti nyugágyakra telepedtek ki és csak sötétedés előtt tértek vissza a villagebe. A Green Village Resort előnye, hogy nincs tömeg. Nem a tömegturizmusról szól, itt pihenésre vágyó emberek szeretnének értékes időt eltölteni családjuk vagy éppen barátaik társaságában.
Ha kedvünk volt, vacsora után a szomszédos Green Dolphinba látogattunk filmet nézni a szabadtéri moziba, de volt mikor egyszerűen csak visszasétáltunk az Egretaba és beültünk egy esti fürdőzésre a jakuzziba. A földszintes szobánk terasza a frissen nyírt, fák árnyékától hűvös kertre nézett, melyet egy sással és kákával szegélyezett holtág határolt, csónak ringatózott a vízfelszínen. Este rázendítettek a békák és furcsa hangok, csobbanások, szemnek láthatatlan mozdulatok neszezése törte meg a kézzel tapintható csendet. Néha csak kiültem ide egy pohár borral és olvastam: Ahol a folyami rákok énekelnek...
Az édenből való kiűzetésünk a negyedik nap reggelén vette kezdetét és a Szentgyörgy ágon fölfele, egy újabb egy órás hajóút várt ránk egészen Murighiolig. Szerencsére szélcsend volt, így a hullámok megkegyelmeztek és jóval szelídebbek voltak, mint legutóbb. Nehezen vettünk búcsút a Green Village Resorttól és a delta jellegzetes madárvilágától, de számunkra az utazás még közel sem ért véget, állt előttünk egy hosszú út és egy újabb, felfedezésre váró desztináció. Délnek vettük az irányt: török eredetű falvakon és tenger menti sztációkon haladtunk át. Már csak alig karnyújtásnyira volt tőlünk a bulgár határ.
Július utolsó és augusztus első hetében, két hetes nyaralásunk alatt, 3599 km-t tettünk meg három országon át, melyet kisebb-nagyobb állomások tarkítottak és színeztek emlékezetesre. Első állomásunk Torockó volt, a második a Duna-delta. Utazásunk következő szakasza Bulgáriában folytatódik, de ez már egy másik történet...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése