FONTANA Spa & Balneo

 

F O N T A N A

Spa & Balneo

            Borszék neve mindig is barátságosan csengett a fülemben, pedig vajmi keveset tudok én róla. Igaz, némi emlékfoszlány él még bennem, egy osztálykirándulásról, melynek már van legalább húsz éve, egy városról, ahol a romos villákon kívül nincs semmi és kimondottan nagy divat volt befektetni egy olyan szállodába, amely talán azóta sem lett kész. A Borszék fölött átívelő viadukt és a rajta szaladó sinpár azonban, egészen élesen megmaradtak emlékezetemben. Nem kevésbé apai nagyapám bányászévei, melyeket itt töltött Borszéken.

            2022-ben, a város gyógyfürdői státusza, új szférába lépett. Megnyílt a modern és korszerű Fontana Gyógy- és Wellnessközpont. Ebben az évben került fel újra a mi térképünkre is Borszék, de valamiért mégis négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy valóságos úti cél válhasson belőle. Egyik télen már tervben volt, aztán a sok tervezgetés közben lemondtunk róla. Most viszont spontán akció volt, és csak azon vettem észre magam, hogy elhagytuk a város határait és nyakunkba akasztottunk egy három és fél órás utat, két kisgyerekkel, az idei legnagyobb kánikulában. De ugyanakkor pont a hőség űzött ki otthonunkból: vágytuk a vízközelt, a hüvősséget, a fenyvesek friss levegőjét. Így vergődtünk át Hargita megye nagyobb városain, hegyeken, völgyeken, dombokon át, az utolsó fél óra gyomorforgató szerpentinjeiről már nem is beszélve. Hisztisen, fáradtan és életkedvünktől megfosztottan érkeztünk meg a Rózsa panzióba.

            A Rózsa panzió, a régi villanegyedben, a sétálóutca mentén pihent az erdő alatt. Elképzelésem szerint, a kommunizmusban épülhetett, mint állami épület, melyet üdülésre használhattak az arra érdemesek. Az épületet felújították és most, mint panzió üzemel. Egy apartmant béreltünk ki, mely ha nem is volt túl modern, tágas volt és a célnak tökéletesen megfelelt. Ha utazunk, mindig figyelünk arra, hogy a szállásunk a lehető legtágasabb legyen: itt rendelkezésünkre állt két hálószoba, két fürdő és egy nappali, ami igazából egy konyhasarokkal volt összevágva. Csak azt sajnáltam, hogy mindössze egy éjszakát töltöttünk csak itt el.

            A panziótól alig 1 km-re található a wellnessközpont. Nem volt több, mint egy rövidke séta. A Fontana azonban már távolról felkelti az arra járó figyelmét, ahogy az egészségesen vibráló zöld mezőben nem mindennapi, formabontó épületkomplexuma délcegen feszít a napsütésben. Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan is tudnám jellemezni, elsőként magamnak, aztán leírni, hogy milyen is ez az épület valójában? Fából és kőből épült. Zord és kemény a tekintete, akár a mindentől megfoszott, fenyvesekkel fölvértezett, hózárlattal kürülszántott hegyi élet. Keménynek kell lennie neki is, ha túl akarja élni a természeti elemket. Ezt láttam homlokzatán, és ugyanakkor nemcsak. Mert az épületet úgy formálta a kéz, mint ahogy a szél rajzol kecses idomokat a masszív kősziklának. Ezért tudja ez az épület egyszerre képviselni a nyers erőt és a formabontó szépséget is. A komplexum tervezője Jankovics Tibor, Miklós- és Prima-díjas, keszthelyi építész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

            Az út szélén egy névtábla áll, rajta nagy betükkel a Fontana név, a logója, és egy beszédes szám, az 1725. Biztos voltam benne, hogy nagy a jelentősége, így hát utána olvastam. Borszék már a 16. században ismert volt gyógyvizeiről, több mint 30 borvízforrása van, ám első fürdőházát csak 1725-ben építették. Ez az évszám ugyanakkor hatalmas mérföldkő volt a település életében, hiszen ekkor nyilvánították Borszéket hivatalosan is fürdő és üdülővárossá. A borvízkultúrával párhuzamos fejlődött az üveggyártás és a lignit-barnakőszén bányászat is, a kitermelt szénnel müködtették az üveggyárat és fütötték a fürdőtelepet, munkalehetőséget biztosítva a környező településeknek. Később az üveggyártás megszünt és a nyersanyag készletek kimerülése miatt a bányászat is leállt. Borszék pedig visszatért eredeti hitvallásához, a borvízkultúrához.

            Belépve az épületbe, minden full modern. Idebenn is érződik a zordság, a táj keménysége. Tágas tér vesz körül, és az itt-ott pislákoló mennyezeti megvilágítást, egészen izgalmas megoldásnak találtam. A fény egy kis melegséget is lop a magas falak közé. Az öltözők az alagsorban találhatóak, melyeket lifttel és lépcsőn is meg lehet közelíteni. Az wellnessközpontnak több szárnya is van, a legnagyobb nyilván a mindenki álltal használható rész, itt találhatóak a benti és kinti medencék zöme, a szaunák és az étkezők. Egy másik, már elzártabb szárnyban vannak a gyógykezelők, a masszázs szalonok és a szakrális fürdő, amely adult only és külön jegyet kell rá kiváltani. A szakrális fürdő az épület impozáns,  kúp alakú tornyában található. A bejárattól nem messze, van egy másik szárny is, amely most felújítás alatt áll és hidegvizes fürdőt lehet itt venni.

            A Fontana legnagyobb részében ugyancsak formabontó megoldások és stílusos kivitelezés figyelhető meg. A koncepció folytatódik, dominálnak a természeti elemek, a kő és a fa egymásba fonódó amalgámja. A medencék furcsa alakja és elhelyezkedése, mintha a "sziklafal" tövéből feltörő forrást és egy körülötte elterülő kis tavacskát jelképezne. A nagyterem mennyezetének egy része pedig üveges, megvilágítja a medencéket természetes fénnyel, napsütéssel. A "sziklafal" mögött a szaunák rejtőznek, egészen pontosan három: infra, finn és gőzkabin. Természetesen hidegvizes merülő is van a közelükben. A gőzkabin kimondottan érdekes, mert egy kőből kirakott, sötét, ám annál hangulatosabb helyiségben található. Három medence van a nagyteremben, ezekből egyik gyerekmedence szivárványos csúszdával, valamint van még egy Kneipp taposó is. Minden medence melegített, hőmérsékletük kellemes. Annak ellenére, hogy egy nagyobb wellnessközpontról beszélünk, azt éreztem, hogy nem veszítette el spa hangulatát, nem billen át egy hideg vizes strand túlzsúfolt világába. Nem volt tömegnyomor, és aki befizetett, az jól is tudta érezni itt magát. Végső soron ez is lenne a wellnessközpontok lényege.

            A kinti részen további négy medence található, ezek is melegítettek, de nem egyforma arányban. A közvetlen az épület mellett található medence a legmelegebb, amit elképzelésem szerint télen is használnak, ez amolyan pezsgőfürdő, ülőalkalmatosságokkal keleti és nyugati irányba, hogy mindeképp érjen a nap melege, ez valami fantasztikus tud lenni, főleg fogvacogtató hidegben. Kint is van egy gyerekmedence, ugyanúgy csúzsdával, valamint két nagyobb medence, ezek közül az egyik direkt az ugrálni vágyók számára, mélysége több, mint 3 méter. Érdekessége, hogy nem a medence mélyebb, hanem igazából a falai magasabbak a tőszomszédságában lévő medencéhez képest, így teljes rálátást biztosít az alatta elterülő másik medencére, ahová egyébként lágy vizesésként ömlik alá a víz.

            A Fontana Gyógy-és Wellnessközpont egyébként nemcsak a modernségével és izgalmas kivitelezésével nyűgözött le, hiszen tisztaság volt, rend és határtalan türelem és kedvesség az alkalmazottak részéről. A belépő ára talán első hallásra borsosnak tünhet (75 RON / 3 óra / felnőtt, a lányoknak nem kellett fizessünk), ám viszonyitva más komplexumokhoz, egyáltalán nem az. A wellness területén étkező is van, itt sem annyira egetrengetőek az árak, a kézműves fagyijuk pedig egyszerűen isteni!