Telescope+

  A D una-del ta b ű v öle téb en   Dél körül hajóztunk ki Simionnal. A motorcsónak csendesen dorombolt és egyre jobban elmaradt mögöttünk az Egreta udvara és annak csatornára hajló fűzfái. Foxi és a többi kutya, farkát csóválva nézett utánunk a partról, aztán lassan elnyelt bennünket a vadon, hevesen égő, zöld lángjaival. Hosszas győzködés és rábeszélés után, ketten indultunk útnak, Simion és Én, az ő ütött-kopott motorcsónakjában. Éreztem némi neheztelést a részéről, de kitartottam elhatározásom mellett, hisz én magam sem szerettem volna úgy elhagyni ezt a különleges helyet, hogy ne lépjek át a vadon kapuin. A környéken nem volt már olyan opcionális hajókirándulás, ahová csatlakozhattam volna, így egyetlen lehetőség maradt csak, ha egyedül megyek. A privát utazásnak megvan a maga ára, ami enyhén szólva sem kevés, viszont olyan előnyökkel jár, melyek tudatában hajlandó voltam egy nagyobb összeget kifizetni.   Egy privát kirándulás során az élmény sokkal magával r...

UZLINA: A Duna - delta   közepén   Vivaldi-ra robogtunk át az öreg, dombokra koptatott hegyormokon, a szélmalmokkal tarkított mezőségen, a pipacsokkal szegélyezett dobrudzsai országúton. A Kárpátokat már messze magunk mögött hagytuk, a Dunán is át keltünk már, ám idén nem komppal, hanem kipróbáltuk az újonnan át adott brăilai függőhidat. Alig két óra alvás és hat óra vezetés után, számtalan török elnevezésű településen túl, megérkeztünk Murighiolba, ahol várt már ránk Simion, hogy motorcsónakján átszállítson bennünket Uzlinára, mely gyakorlatilag a Duna-delta közepe.   Legelőször, a pandémia alatt látogattunk el a Duna-deltába, és az óta szinte minden évben vissza is tértünk ide: jártunk a delta kapujában (Gura Portiței), a deltaszentgyörgyi Green Village Resortban, legutóbb pedig Zaga Zagán, mely igazából nem a Duna deltájában van, hanem a Szeret folyó mentén, azonban kifogástalanul hozta a deltahangulatot. Idén, Uzlinára esett a választásunk, ám közel sem...

  Alpin Resort Hotel   A húsvéti ünnepek beálltával, szokásunkhoz híven, idén is elutaztunk. Igaz nem túl messzire, de sikerült magunk mögött hagyni a városi élet nyüzsgését és zaját, hogy egy picit csak egymásnak lehessünk. Az elmúlt években, meglátogattuk a határmenti Gyulát, tavaly a kovásznai Clermont hotelt, idén pedig Brassópojánára esett a választásunk, ahol a négy csillagos Alpin Resortban szálltunk meg.     Helyszín: Brassópojána                 Brassó történelmi városrészéből vadregényes, hegyi út vezet Brassópojánába. Az út minősége meglepően jó, és ha nem émelyegsz a hajtűkanyarokban, felhőtlenül élvezheted az óvárosra nyíló eszméletlen kilátást. A tiszta, rendezett és modern települést, az ország egyik legjelentősebb téli üdülőközpontjaként tartják számon. Helyi szinten, minden bizonnyal, a téli sportok paradicsoma és a kikapcsolódásra vágyók fellegvára.   A h...

  Dániel-kastély                              A helyszín Olasztelek, Kovászna megye, Barót és Vargyas között, majdhogynem félúton. Márciusi időjáráshoz híven, az ég borús volt, de a néha-néha feltámadó szél, utat nyitott a napkoron ifjú titánjainak. Amikor leparkoltunk a kastély udvarán, magához ölelt a nyugalom és a delejező csend. Komótosan, egy sárga szembogarú, fekete macska ballagott át az udvaron. Bevallom, szinte már zavart. Hiszen a hétköznapok forgatagában, a kisebb neszekből és zajokból felépülő, olykor már elviselhetetlenül hömpölygő hangzavarban, el hisszük, hogy ez a normális, és elfelejtsük, hogy van más, kellemesebb formája is a körülöttünk elterülő világnak. A 17-dik századi Dániel-kastély, Olasztelek központjában található, mégis ahogy átléptük kapuit, minden elcsendesedett és elmaradt mögöttünk a falut átszelő országút forgalmának dübörgő zaja.       ...

  T e m e s v á r : kis Bécs avagy elhanyagolt Nápoly?                    November végén Temesvárra utaztunk, ahol egy felújított homlokzatú, öreg lelkű, ósdi szagú társasház lett az otthonunk, egészen pontosan egy utcányira az 1989-es forradalom kirobbanásának helyszínétől. A sárga kapualjon innen, a város egyik forgalmas ütőere tobzódott a régi, málladozó falú házak között, azon túl viszont megállt az idő, hermetikusan körülzártak a hideg falak és egy csendes, ám annál komorabb épület folyosójára csöppentünk, ahová már nem jutott be a forgalom dübörgő zaja. Csak egyetlen kapocs maradt a külvilággal: a villamosok mélyről jövő morajlása. Az a fajta társasház volt, amelynek lépcsőházában csigaformán szaladnak a magasba a lépcsőfokok, a folyósón túl pedig egy belső udvar, egy titkos kert bújik meg az itt lakók boldogságára. Ebből a belső udvarból nyílt a mi kis pincelakásunk. Victor Hugo világából a párizsi bérházak ele...