Telescope+

          Egyik nap, amikor a késő délutánt fölváltotta a kora est, egy pohár rozé társaságában kiültem a teraszra és néztem a naplementét, ahogy az alkonyatba vesz. Lenyomult, aszfalt ontotta meleg nehezedett rám, de engem mégis a közelmúlt igen kedves emlékei rohamoztak meg. Az elmúlásba fordult június forró napjaiban Luxor fölött ment le a napkorong. A Nílus vizén tükröződött a Nap hanyatló tüze. Az égbolt narancsba borult, a part mentén pedig datolyapálmák sötét arca nézett velem farkasszemet. Furcsa mód, félelem helyett határtalan nyugalom és végtelen békesség töltötte el lelkemet.           Kalandos utazásunk azonban nem idén júniusban kezdődött, sokkal inkább másfél évvel ezelőtt, amikor még csak érintőlegesen hallottunk a vuhani járványról és el sem hittük volna, ha valaki azt mondja nekünk, hogy bizony, pandémia lesz belőle. Pedig így történt és utazásunk időpontja pontosan egy napra esett az országunk határainak lezárásával. ...

          Képzeljünk el egy óriási hangyabolyt, melyet egy többsávos körgyűrű fog körül. Számtalan kisebb utacska szalad ki belőle, és ugyanennyi csatlakozik hozzá, ha nem több. Egy soha meg nem álló, örökmozgó gépezet, akár egy jól működő organizmus.           A körgyűrű alatt kialakított körforgalmak, mint szervezetünk ioncsatornái, az egyensúly fenntartásán szorgoskodnak az egyre nagyobb méreteket öltő, véget nem érő forgalomban. Egy ilyen csomóponton haladtunk át mi is, hogy a város ipari zónájából átléphessünk a belső körbe, egy felbuzdult város betondzsungelébe.          B r  a  ss   ó                                        a sziporkázó nagyváros           A város ipari negyede má...