Telescope+

                     Gabriel García Márquez szerint: “az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni ”. A kaland pedig folytatódik. Íme, Egyiptom. És íme, az emlékeim…                 Hajnali négykor szólalt meg a vezetékes telefon: Hello! Wake up call! - szólt az ébresztő a recepcióról! Már nem sok volt az indulásig. Lázban égtünk! Utolsó simítások a bőröndökön! És amikor kattant a zár, a szemem előtt játszódott le a pillanat, de már késő volt! A jól megszokott kombinációval próbáltam menteni a menthetőt, de már késő volt! A kódot véletlenül, akaratom ellenére, megváltoztattam. A zár leblokkolt. Ránk pedig várt egy kilenc órás út, egészen Aswanig... Varázslatos Egyiptom                          ...

          Egyik nap, amikor a késő délutánt fölváltotta a kora est, egy pohár rozé társaságában kiültem a teraszra és néztem a naplementét, ahogy az alkonyatba vesz. Lenyomult, aszfalt ontotta meleg nehezedett rám, de engem mégis a közelmúlt igen kedves emlékei rohamoztak meg. Az elmúlásba fordult június forró napjaiban Luxor fölött ment le a napkorong. A Nílus vizén tükröződött a Nap hanyatló tüze. Az égbolt narancsba borult, a part mentén pedig datolyapálmák sötét arca nézett velem farkasszemet. Furcsa mód, félelem helyett határtalan nyugalom és végtelen békesség töltötte el lelkemet.           Kalandos utazásunk azonban nem idén júniusban kezdődött, sokkal inkább másfél évvel ezelőtt, amikor még csak érintőlegesen hallottunk a vuhani járványról és el sem hittük volna, ha valaki azt mondja nekünk, hogy bizony, pandémia lesz belőle. Pedig így történt és utazásunk időpontja pontosan egy napra esett az országunk határainak lezárásával. ...