Kallithea Springs

Kallithea forrásai, már az ókorban közismert helynek számítottak a mediterrán térségben. Az i.e. 5-dik század hellenisztikus korszakában, Hérodotosz, Hippokratész és a térség más gyógyítói ugyanúgy, felismerték a termálforrások jótékony hatását és gyakran alkalmazták, mint hidroterápiát. Vonzerejét és különleges báját majdhogynem kétezer éven át megtartotta, békességben látogatták ortodox keresztények, muzulmánok és zsidók egyaránt. Kallithea Springs maga volt a természet, a kultúra és a történelem alkotta páratlan ötvözet.

Két napi városnézés után, elhagytuk Rodosz várost és Kallithea Springsre utaztunk. A Mandraki Harbourtól nem messze, egy arab stílusú piactér mögött volt a fővárosi buszmegálló. Innen indultunk Kallithea Springsre, melyről ekkor még nem is sejtettük, hogy milyen szép is valójában. Csakhamar magunk mögött hagytuk a várost, átsuhantunk néhány olajfa ligeten, kopár hegyoldalak néztek le ránk, mi pedig az alattunk elterülő Földközi-tengerre és a parton húzódó kis üdülővárosokra. A még bölcsőjében játszadozó mediterrán nyár, percről percre kezdte egyre jobban éreztetni velünk perzselő erejét és növekvő hatalmát. Néhány megálló után, megérkeztünk. Mi leszálltunk, az autóbusz pedig Lindosz fele robogott tovább. Lenéztünk a tengerpart irányába. Már távolról látszott a resorthoz tartozó hófehér épületek különleges birodalma. Kallithea, magyar fordításban, annyit tesz: szép kilátás...

Kalábriai fenyők és európai ciprusok között sétáltunk le egészen a tengerpartig. A macskák itt is ránk találtak, elnyúlva heverésztek egy-egy kerítésen, kapualjban, a puha fűben. Az 1900-as évek elején beköszöntött a háborús időszak és az olasz fennhatóság. Kallithea Springs számára pedig egy virágzó éra. A szigetvilág olasz kormányzója hamar felismerte a hely potenciáit, így Pietro Lombardi és Armando Bernabiti építészek közreműködésével megalkották a ma látható resort elődjét, egy mór stílusban, könnyed körkörös mintákkal megálmodott igazi csodát. Ez volt Kallithea Therme, mely a lehető legtökéletesebb módon illeszkedett a sziget élővilágába. A források jótékony hatásait (reumás panaszok elleni hatását) orvosilag is alátámasztották, amely tömegesen vonzotta a gyógyulni vágyó, tehetős utazókat, főleg briteket, és nemcsak. Agatha Christie Poirotja is lelkesen nyomoz a paradicsomi környezetben.

Belépve a resort kapuján, egy szabályos kőralakú udvar fogad csilingelő szökőkúttal. A szemben lévő másik végében egy mozaikmintás lépcsősorozat vezet az öbölbe. Két oldalt pálmafák sorakoznak, azon túl pedig dús növényzetű, több szinten, gondosan ápolt, botanikuskertek. Bal oldalt, a sziklákból források fakadnak, jobb felől a kertek messze elnyúlnak a tenger irányába. A II. Világháború után, Olaszország erőtlen volt és vele együtt Kallithea Springs is hanyatlani kezdett. A németek börtönné alakították, a Therme idillikus képe pedig feledésbe merült.

Amint a láthatáron feltűnik egy fehér kupola, kék üveges csillagokkal a tetején, a lépcsősor két részre szakad és leírva egy félkört, két oldalt folytatódik, egészen a partig. Az ikonikus fehér kupola, mint sirály a sziklás hegyoldalon, fészekbe ágyazódva pihen a parton, figyelő tekintete a lenyűgöző kilátáson időzik. Innen már közel a sziklás part, szelíd, kristálytiszta hullámok simogatják az enyhén kavicsos partot. A pusztulásra ítélt resortot végül Kallithea község polgármestere mentette meg és erőfeszítéseinek hála, Kallithea Springs 2007-ben újra megnyithatta kapuit. A resortot teljesen felújították, visszakapta eredeti, keletiek, mór báját, és most újra régi fényében tündököl.

Kezelőközpont jellegét ugyan elvesztette, ám egy igen exkluzív miliőt hoztak helyette létre, melyhez tartozik a napágyakkal szegélyezett öböl, a sziklás oldalban kiépített bár és étterem, a jobb oldali kerteken túl pedig a hófehér rotunda és a hozzá tartozó, egymásba nyíló folyósok, boltív rendszerek, kőpadok és minden irányba elkúszó folyondár. Egy meetingekre, esküvőkre és egyéb különleges eseményekre kibérelhető helyszín. Folyosói Kallithea Springs történetéről mesélnek. A kilátás pedig lélegzetelállító, minden boltíven át a durva sziklás part, a köveket megdelejező és magával ragadó végtelen kékség, az élénkzöld növényzet, és magasra nőtt pálmafák láthatóak, melyeknek leveleit megállás nélkül cibálja a mindig itt garázdálkodó parti szél. Ez az a hely, ahol az ember lelke szárnyra kel.

Ezen a csodás helyen töltöttük el első strandolós napunkat. Igaz, költséghatékonynak nem mondható, hisz a kapunál belépőt kell lefizetni, a nyugágyak bérlése további költségekkel jár, és erre még mind rá jönnek a fogyasztással járó költségek. Viszont nincs tömeg, legalábbis így nyár elején, kevesen látogatták. A belépők és egyéb költségek pedig jócskán megszűrik a látogatókört. Egy kellemes és nyugodt hely, ahol igazán minőségi időt tölthetünk el családunkkal. Kimagasló élmény volt rodoszi nyaralásunk alatt.

Pár óra fürdőzés, pancsolás, homokozás és sétálás után, összepakoltunk és búcsút intettünk Rodosz legszebb partjai között számon tartott, Kallithea Springstől. A fenyőfák kellemes árnyékfolyamán andalogtunk a főút felé. Fülledt meleg volt a megállóban. És amíg vártunk a buszra, az út túloldalán lévő romos épületet figyeltük, melynek tetején egy nő és egy férfi, görögökhöz méltó lazasággal, a napozás hamisítatlan örömeinek hódolt.