Reneszánsz Erdélyben: A Lázár-kastély

 

 

Reneszánsz Erdélyben:

A Lázár-kastély

 

            Esős nap volt. Babiloni toronyként magasodott fölénk az elborult égen a sötétkék felhőáradat. Mint háborgó tenger hullámai, tajtékzott az égbolt, vízpermetet szórva ránk. Esőcseppek kopogtak az autó üvegboltozatán. De ez nem a mi csatánk volt. Haragját inkább mérgébe ölte bele, égi áldással a földet alig büntette. Az én útitársam a gőzölgő kávé lett, babócáé a feleségem. És amíg Mici, a szobacica, hűségesen őrzi otthon a házat, mi elindultunk felfedezni a Lázár-kastélyt, nyakunkba véve a nagyvilágot.

            A helyszín Gyergyószárhegy, Gyergyószentmiklóstól mindössze 6 km-re, a Szármány-hegy déli oldalán, a gyergyói-medencében. A vidék, ahol az év felében hideg van, a másik felében pedig nincs meleg, ahogyan erről a kastélyban vélekedtek. Ottlétünket megelőző héten még 40 cm hó borította a földet. De itt már csak ilyen az élet: méregzöld fenyőerdő, tiszta levegő és reneszánszkori kastély színezi a zord körülményeket.

            A Lázár-kastély eredete a 15. századra nyúlik vissza. Elődje, az András udvarház már 1450-ben itt állt. A kastély épülete és a hozzá tartozó épületrészek folyamatos átalakításokon estek át, de mégis a legjelentősebb átváltozás a 17. században történt, amikor Lázár István, az új stílus szellemében, a reneszánsz pompás jegyeivel öltöztette fel. A boltíves kapubástyától mindkét irányba, egészen a sarokbástyákig, a várfalat gyönyörűen festett pártázat díszítette. Ha a történeteknek hinni lehet, ezen falak védelmében töltötte gyerekkorát Bethlen Gábor erdélyi fejedelem.

                A kastély udvarára a boltíves kapubástyán át lehet bejutni. Baloldalt gazdasági épületek álltak, melyek romos falai ma is láthatóak, szemben a tömlöc kis épülete, jobb oldalt pedig az asszonyok háza, szintén lepusztult állapotban. Az asszonyok háza mögötti hétszögű bástyában a kápolna található, vele átellenben a kastély főépülete és a Veres-torony.

                 Az ébredő természet lágy ölén keskeny kis ösvény vezetett a főépületig. Szerencsére, ezen a napon, az időjárás is nekünk kedvezett, lassan-lassan a dühöngő égbolt arca is megváltozott, és ha nehezen is, de végre ránk szórta melengető fényét a vidám napkorong. Az impozáns, kétemeletes kastélyépületet kackiás ablakok díszítik, bejáratát pedig falépcsős feljárón lehetett megközelíteni. Belépve a kastély épületébe, a beszorult téli hideg és a magas mennyezetű lovagterem fogadott. Sajnos, a kastély eredeti bútorai nem maradtak fenn, így az itt látható, masszív fából készült faragott asztalok és székek a 20. század remekművei. Ekkor rekonstruálták a 17. századi kazettás mennyezetet is. A lovagterem jelenleg kiállítások színtere. A terem hátsó részéből lehet feljutni a második emeletre, mely már egy felújított terem és csakugyan kiállításoknak ad otthont. Innen tovább juthatunk a Veres-toronyba, ahonnan belátható az egész udvar, a kastélyhoz tartozó minden épület és természetesen a gyönyörű táj is.

                A kastély, 8 évnyi remeteélet után, nyithatta meg újra kapuit. A tulajdonosok örökösödési pereinek elhúzódó huzavonái sajnos az enyészetre bízták a műemléket. Jelenleg nyomorúságos állapotban van, de úgy néz ki, hogy nem marad sokáig így. A tárlatvezető hölgy elmesélte, hogy bár nagyon lassan, mivel elsőszámú régészeti lelőhelyről és értékes műemlékről van szó, a felújítási folyamatok elkezdődtek és mivel ez egy nagy projekt, az épületeket egyenként fogják restaurálni. Amíg pedig a kastély vonzereje nagyon méreteket ölthet, kiállításokkal (a jobb oldali sarokbástyában a vadászati kiállítás, a kapubástyában pedig a népművészeti kiállítás tekinthető meg) és rendezvényekkel próbálják a kiadásokat fedezni. Emellett a lovagterem rendezvényteremmé való átalakítása is zajlik, amely további anyagi forrást biztosítana a kastély számára. Ehhez azonban a körülményeket is meg kell teremteni.

            Bármit hozzon is a jövő, a kastély életét nagy változások fogják majd kitölteni, és bár egyik szemem sír a másik nevet, hisz feleségem szavaival élve, az átalakításokkal minden bizonnyal odavész a kastély ódon hangulata, az érem másik oldaláról vizsgálva a dolgot, felújítások nélkül teljesen biztos, hogy a kastély halálra ítéltetett.