Kőhalom vára

           Várhegy tetején, akár egy öreg sárkány, a városa fölött örködve emelkedik a Kőhalmi vár. Magasan, fészkébe ágyazódva, már a távolból fölsejlik impozáns tornyaival és meredek várfalával. Igazán festői a kilátás az átutazók számára. Alma materem fele tartva, nem egyszer utaztám át én is, és nem volt olyan alkalom, amikor nem nyűgözött volna le a vár karizmatikus kisugárzása. Van benne valami megfoghatatlan erő, mely mágnesként vonzotta tekintetemet, mignem az útszéli fák és épületek, ártó szellemek módjára, felettébb csalfa módon, ki nem lopták minden alkalommal a látómezőmből...


K ő h a l o m   v á r a



          Az első írásos feljegyzés a 14-dik századból maradt ránk Kőhalom váráról. Nézett már szembe ostrommal és a törökök pusztításával is. Többek között királyvár is volt és számtalan átépítésen is átesett. Egyszóval minden, ami egy erdélyi vár kalandos életébe belefér. A vár és annak védelmi várfalainak, valamint bástyáinak kiépítése több fázisban zajlott. A legtöbb látványos átépítésre a 16-dik század végén került sor, amikor a vár a város birtokába került. A későbbiekben II. Rákóczi Ferenc tulajdonát is képezte egy ideig, majd a vár hadi jelentősége elenyészett és lassan feledésbe merült. Az idő vasfogai ugyan rémesen megtépázták, ám a brassói önkormányzat 2011 és 2013 között alaposan felújítatta.



          A várhoz külön út vezet, így nem szükséges bemenni Kőhalomra, egyszerűen csak tovább kell hajtani az E60-as főúton és miután magunk mögött hagytuk a várost, jobb irányba kell eltérni, ami a vár hátához visz, egyenesen az itt kialakított parkolóba. A parkolón áthaladva, egy kisebb térre érünk, itt váltható ki a belépőjegy egészen jutányos áron.


          Kőhalom várának főbejárata a térről nyílik. Magas, masszív falai, melyeket robosztus bástyák ékesítik, az uroborosz kígyóhoz hasonlóan fogják közre, elrejtve a kiváncsi szemek elől a vár rejtett kincseit.

          Az ókori jelkép egyébbként nagyon találó a várra nézve, hiszen a farkába harapó kígyó az örökkévalóság és a folytonos megújulás misztikus szimbóluma.

          Átlépve a vár kaputornya alatt, átjutva a masszív várfal túloldalára, az Alsó vár tágas tere fogad. A várkomplexum felépítése igazán érdekes, a felújítás során nagyon szépen kiépítették és úgy gondolom, hogy erőtejes hangsúlyt fektettek arra, hogy a vár különböző partiumai nagyon szépen tükrözzék egy letűnt kor építkezési sajátosságait.






          A vár felépítése nagyon összetett. Három, jól körülhatárolható részből áll: Alsó vár, Közép vár és Felső vár. Az Alsó várban a fegyvertár, az őrház, valamint a várkút található. Bár nagyon szépen fel vannak újítva, sajnos rendkívüli hátulütője az épületeknek, hogy egyik sem tartalmaz semmilyen berendezési tárgyat, így egy kicsit csorbul a vár összképe. A vár minden zegét-zugát feltérképezhetjük, megmászhatjuk minden tornyát, de az összes helyiség és szoba szinte teljesen üresen fogad.








          A Közép várba egy boltíves kapun át juthatunk fel, mely két részre tagolódik: a Közép vár előudvarára és a tényleges Közép várra. Mindkét régiót tornyok tarkítják, valamint itt található a képolna és a börtök épülete is. Egyébbként a tornyok mindegyikéből szép a kilátás. Amig az Alsó vár inkább egy zárt várudvar, addig a Közép vár teljesen körülöleli a sziklákon pihenő Felső várat, így könnyedén kürülsétáhatjuk azt.














          A várfal mentén csodás kilátás nyílik Kőhalom házainak miriádjára.


          A Feslő várba a Közép várból nyílik a Felső vár kapuja, innen juthatunk be a komplexum fellegvárába, ahol további tornyok, felújított kisebb épületek, valamint lakóházak maradványai várnak. A Felső vár egyik impozáns látnivalója a várkapu jobb oldalán húzódó magas várfal. Szerintem felettébb látványos. A góliátként emelkedő várfal tőszomszédságában egy mutatós kilátó található, ahonnan kellő képpen gyönyörködhetünk a vár alatt elterülő Kőhalom városában. Tovább folytatva utunkat a házak között, egy szűk lépcsős részen felkapaszkodva érjük el végre a Felső vár és egyben  Kőhalom várának legmagasabban fekvő épületét, mely pontosan a szikla csúcsára épült. Innen a legszebb az elénk táruló panoráma.















          Sokáig elidőztünk itt, a tájat fürkészve. Szép tiszta idő volt, ragyogó napsütéssel, de melege éppen hogy csak cirógatta arcunkat. A csonkavár romjai között kedvére garázdálkodott a hűvös, mindenre elszánt, téli szél. Miután elindultunk visszafele, előkerült a forró tea is, közben azon tűnődtünk, milyen lehetett idefenn az élet többszáz évvel ezelőtt...




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy kirándulás, ami nagyon balul sült el

EPHESZOSZ, az ókori világ legnagyobb városa

Szeltersz