Kastélyok nyomában
Országunkban számos kastély maradt az utókor számára, azonban fájó szívvel kell szólnom arról, hogy ezen kastélyok nagy része lassan az enyészet homályába vész mindörökre. A legtöbb kastélyt az államosítás során elkoboztak, amikor pedig visszaszolgáltatták jogos tulajdonosaiknak, az elnincstelenedett birtokosok nem tudták már gondozni, renoválni ezeket az épületeket. Sok kastély így lassan teljesen összeomlik és hűlt helye sem marad az elkövetkező generációknak.
Szerencsére néhány kastélyra mégis rá mosolygott a szerencse, és tulajdonosaik megfelelő anyagi háttérrel rendelkezve vagy adományok útján sikerrel jártak és még időben meg tudták menteni kastélyaikat.
Ebben a bejegyzésemben három olyan kastélyt szeretnék bemutatni, melyek átélték a rendszerváltást és fenn tudtak maradni a mai napig, gondozóik ápoló keze alatt.
A Marosvécsi Kemény-kastély
A Marosvécsi Kemény-kastély ékes példája azok kastélyoknak, amelyek kellemetlenségek és meghurcoltatások végtelen során átesve, sikerült túlvészelnie minden elébe álló akadályt és a jelenben is jogos tulajdonosa birtokát képezi.
A kastély Szászrégentől nem messze a Maros jobb oldalán található reneszánsz várkastély, melynek eredete messzi időkre tekint vissza. Először 1228-ban említik a kastélyt, melyet a hajdan itt lévő római telep köveiből építettek. A várnak számos híres tulajdonosa volt, többek között a Banffy család, Báthory Zsigmond, Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczi György, majd legvégül a Kemény család birtokába került és ott is maradt három évszázadon át. Az államosítás idején azonban elkezdődött a híres kastély fokozatos pusztulása és leépülése. Előre javítóintézet, majd fogyatékos gyerekek és nők gondozására alakították át.
A kastély sorsa azonban új napra virradt, amikor az állam visszaszolgáltatta jogos tulajdonosának, Kemény Miklósnak, aki fáradhatatlanul próbál minden megtenni a kastély megmentése érdekében. Anyagi lehetőségek hiányában még számos rögös utat kell bejárnia, tulajdonosa azonban látja a kastély jövőjét és úgy gondolom, hogy egyelőre ez a legfontosabb!
A kastély bejárata látható a felső képen, az alsókon pedig megfigyelhető, hogy az épület négyszög alakú és minden sarkában egy bástya örködik.
Várkastélyhoz illő módon, a Kemény-kastély is rejt magában egy csodás belső udvart.
Ami a kastély belvilágát illeti, sajnos döbbenetes látvány fogadja a látogatót. Rengeteg renoválásra lesz még szüksége, hogy újra a régi fényében csillogjon. Egy pár termet sikerült megmentenie és némiképp restaurálnia a tulajdonosnak, ezekről láthatunk pár képet az alábbiakban.
A következő képeken a belső udvar látható az emeleti termek ablakából.
Kilátás a toronyból.
A Gyergyószárhegyi Lázár-kastély
A Gyergyószárhegyi Lázár-kastély története egészen a 15. századig nyúlik vissza, amikor a helyén lévő András-udvarház többszörös átápítésével kialakult a kastély mai napig is látható külalakja. Ha a történeteknek hinni lehet, Bethlen Gábor is itt töltötte gyerekkorát.
A kastélyon végbement nagyobb átalakításokat Lázár János, majd a későbbiekben Lázár István rendeletére végezték. Lázár István, a 17. századi új divat szerint reneszánsz stílusban újítja fel a kastélyt, mely egyben a legnagyobb átalakulás volt a kastély történelmében.
A kastélyt és udvarát várfal és azok bástyái veszik körül, a várfal mentén gazdasági épületek, konyha, kemence, katonalak és ehhez hasonló fontos szerepet betöltő helyiségek voltak kialakítva.
Már nagyon rég jártam itt, így sok emlékem nem maradt róla, szerencsére már akkor is szerettem fotózni, így pár kép erejéig be tudom mutatni, hogy mire is számíthat az arra járó látogató. A kastély épülete egyébbként nem túl nagy, de mégis van benne valami megfogó, valami hangulatos.
A felső képen látható a kastély főbejárata, az alsó képeken pedig a várfal csipkés mintázata figyelhető meg. Igazi különlegességnek számítanank ezek a díszes faragványok, máshol eddig nem láttam ilyent.
A főbejárat a belső udvarról. Ez a boltíves átjáró vezet a kastély udvarára.
Az alsó képen a kastélyépület látható. Itt is megfigyelhető a jellegzetes mintázat.
Az épület legnagyobb terme látható az alsó képen, valószínűleg nagy események, gyűlések szintere lehetett hajdan.
Nagyon szép kazettás mintázattal rendelkezik a terem mennyezete.
A következő képeken néhány berendezési tárgy, bútorok figyelhetőek meg.
A kastélynak kilátója is van ám, innen nagyon szépen látszik az egész udvar.
A Miklósvári Kálnoky-kastély
Bejegyzésem harmadik és egyben legutolsó kastélya a Miklósvári Kálnoky-kastély, mely impozáns megjelenésével, különleges stílusával és a felújításoknak köszönhető rendkívülien jó állapotával Erdély egyik legszebb kastélyát testesíti meg.
A kastély története valahol az 1500-as évek vége fele kezdődik, amikor a birtok már a Kálnoky család tulajdonát képezte. Eleinte mint udvarházat emlegetik, de a későbbiekben, a 17. században elnyeri igazi kastély alakját is. A kastély reneszánsz stílusban épült, azonban a későbbiekben klasszicista jelleget ölt.
A kastély 1939-ben kerül ki a Kálnokyak tulajdonából, azonban a rendszerválátás óta újra sajátjuknak tudhatják, jelenleg Kálnoky Tibor tulajdonát képezi, aki felújítatta és idegenforgalmi közppontként működteti.
A kastély egyébbként nagyon varázslatos, van egy enyhe várfalas beütése, magas falai vannak, bástyaszerű épületszárnnyal. A képeken majd egyértelművé válik, hogy miről is beszélek. Az udvart eredetileg egy angol kert töltötte ki, ebből azonban nem sok maradt fenn, továbbá egy hangulatos kis tavirozsás tó is található közvetlen a kastély lábainál.
Fotózni odabent nem nagyon szabadott, így csak a kastély külső arculatáról tudok képekkel szolgálni. Ennek ellenére a belső tér is nagyon szép, és a kastély látogatását idegenvezetés kíséri. A felnőtt belépő ára 15 lej körül mozog. A kastélyt egyébbként kiadják kisebb rendezvényekre, eseményekre is, talán kisebb esküvőkre is a rendezvénysátorból ítélve, valamint kreatív fotózásra is, amelyet csak ajánlani utodok, a mi esküvőnk után is itt zajlott a kreatív fotózás.
Az alsó képen a kastély, illetve az előtte elterülő kis tavacska található, mely a kastély mellett tovább folytatódik a fák irányába.
A tavacskának egy medence része is van, ami a következő képen látható. A nyári napokra mindig szépen kitakarítják. A képek tavaszi időszakban készültek.
A tavacska közelében egy fából készült filagória, valamint egy fahíd is látható.
A felső képen a kastély tavacska felőli oldalán látható jellegzetes kis erkély figyelhető meg. A továbbiakban pedig az épület másik oldalát pillanthatjuk meg. A kastély innenső sarkán látható a bástyaszerű épületszárny, mely igazából egy boltíves teraszt testesít meg. Az épület egyébként három szintes, az alagsorban egy régi berendezési tárgyakban gazdag konyhát láthatunk, valamint egy nagyobb és több kisebb helyiségből álló teremegyüttest, itt eseményeket is tartanak. A magas földszinten nagyobb nemesi termek és halószobák láthatók.
Az alsó képen az oszlopok által tartott klasszicista tornác látható, melynek homlokzatán eredetileg a Kálnoky család címere volt látható, most már csak a dombormű figyelhető meg.
Ezennel bejegyzésem végéhez értünk, mellyel szeretném lezárni az általan látogatott kastélyok sorát is. Ennek ellenére a továbbiakban sem térünk el túlságosan a témától, hiszen a következő bejegyzésemben országunk egyébb várait mutatom be. Így többek között szó esik majd a Kőhalmi-várról, Seggesvárról, a Fogarasi-várról és még egyébb más várakról is a környéken. Tarts velem legközelebb is. Maradj otthon!
Szerencsére néhány kastélyra mégis rá mosolygott a szerencse, és tulajdonosaik megfelelő anyagi háttérrel rendelkezve vagy adományok útján sikerrel jártak és még időben meg tudták menteni kastélyaikat.
Ebben a bejegyzésemben három olyan kastélyt szeretnék bemutatni, melyek átélték a rendszerváltást és fenn tudtak maradni a mai napig, gondozóik ápoló keze alatt.
A Marosvécsi Kemény-kastély
A Marosvécsi Kemény-kastély ékes példája azok kastélyoknak, amelyek kellemetlenségek és meghurcoltatások végtelen során átesve, sikerült túlvészelnie minden elébe álló akadályt és a jelenben is jogos tulajdonosa birtokát képezi.
A kastély Szászrégentől nem messze a Maros jobb oldalán található reneszánsz várkastély, melynek eredete messzi időkre tekint vissza. Először 1228-ban említik a kastélyt, melyet a hajdan itt lévő római telep köveiből építettek. A várnak számos híres tulajdonosa volt, többek között a Banffy család, Báthory Zsigmond, Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczi György, majd legvégül a Kemény család birtokába került és ott is maradt három évszázadon át. Az államosítás idején azonban elkezdődött a híres kastély fokozatos pusztulása és leépülése. Előre javítóintézet, majd fogyatékos gyerekek és nők gondozására alakították át.
A kastély sorsa azonban új napra virradt, amikor az állam visszaszolgáltatta jogos tulajdonosának, Kemény Miklósnak, aki fáradhatatlanul próbál minden megtenni a kastély megmentése érdekében. Anyagi lehetőségek hiányában még számos rögös utat kell bejárnia, tulajdonosa azonban látja a kastély jövőjét és úgy gondolom, hogy egyelőre ez a legfontosabb!
A kastély bejárata látható a felső képen, az alsókon pedig megfigyelhető, hogy az épület négyszög alakú és minden sarkában egy bástya örködik.
Várkastélyhoz illő módon, a Kemény-kastély is rejt magában egy csodás belső udvart.
A következő képeken a belső udvar látható az emeleti termek ablakából.
Kilátás a toronyból.
A Gyergyószárhegyi Lázár-kastély
A Gyergyószárhegyi Lázár-kastély története egészen a 15. századig nyúlik vissza, amikor a helyén lévő András-udvarház többszörös átápítésével kialakult a kastély mai napig is látható külalakja. Ha a történeteknek hinni lehet, Bethlen Gábor is itt töltötte gyerekkorát.
A kastélyon végbement nagyobb átalakításokat Lázár János, majd a későbbiekben Lázár István rendeletére végezték. Lázár István, a 17. századi új divat szerint reneszánsz stílusban újítja fel a kastélyt, mely egyben a legnagyobb átalakulás volt a kastély történelmében.
A kastélyt és udvarát várfal és azok bástyái veszik körül, a várfal mentén gazdasági épületek, konyha, kemence, katonalak és ehhez hasonló fontos szerepet betöltő helyiségek voltak kialakítva.
Már nagyon rég jártam itt, így sok emlékem nem maradt róla, szerencsére már akkor is szerettem fotózni, így pár kép erejéig be tudom mutatni, hogy mire is számíthat az arra járó látogató. A kastély épülete egyébbként nem túl nagy, de mégis van benne valami megfogó, valami hangulatos.
A felső képen látható a kastély főbejárata, az alsó képeken pedig a várfal csipkés mintázata figyelhető meg. Igazi különlegességnek számítanank ezek a díszes faragványok, máshol eddig nem láttam ilyent.
A főbejárat a belső udvarról. Ez a boltíves átjáró vezet a kastély udvarára.
Az alsó képen a kastélyépület látható. Itt is megfigyelhető a jellegzetes mintázat.
Az épület legnagyobb terme látható az alsó képen, valószínűleg nagy események, gyűlések szintere lehetett hajdan.
A következő képeken néhány berendezési tárgy, bútorok figyelhetőek meg.
A Miklósvári Kálnoky-kastély
Bejegyzésem harmadik és egyben legutolsó kastélya a Miklósvári Kálnoky-kastély, mely impozáns megjelenésével, különleges stílusával és a felújításoknak köszönhető rendkívülien jó állapotával Erdély egyik legszebb kastélyát testesíti meg.
A kastély története valahol az 1500-as évek vége fele kezdődik, amikor a birtok már a Kálnoky család tulajdonát képezte. Eleinte mint udvarházat emlegetik, de a későbbiekben, a 17. században elnyeri igazi kastély alakját is. A kastély reneszánsz stílusban épült, azonban a későbbiekben klasszicista jelleget ölt.
A kastély 1939-ben kerül ki a Kálnokyak tulajdonából, azonban a rendszerválátás óta újra sajátjuknak tudhatják, jelenleg Kálnoky Tibor tulajdonát képezi, aki felújítatta és idegenforgalmi közppontként működteti.
A kastély egyébbként nagyon varázslatos, van egy enyhe várfalas beütése, magas falai vannak, bástyaszerű épületszárnnyal. A képeken majd egyértelművé válik, hogy miről is beszélek. Az udvart eredetileg egy angol kert töltötte ki, ebből azonban nem sok maradt fenn, továbbá egy hangulatos kis tavirozsás tó is található közvetlen a kastély lábainál.
Fotózni odabent nem nagyon szabadott, így csak a kastély külső arculatáról tudok képekkel szolgálni. Ennek ellenére a belső tér is nagyon szép, és a kastély látogatását idegenvezetés kíséri. A felnőtt belépő ára 15 lej körül mozog. A kastélyt egyébbként kiadják kisebb rendezvényekre, eseményekre is, talán kisebb esküvőkre is a rendezvénysátorból ítélve, valamint kreatív fotózásra is, amelyet csak ajánlani utodok, a mi esküvőnk után is itt zajlott a kreatív fotózás.
Az alsó képen a kastély, illetve az előtte elterülő kis tavacska található, mely a kastély mellett tovább folytatódik a fák irányába.
A tavacskának egy medence része is van, ami a következő képen látható. A nyári napokra mindig szépen kitakarítják. A képek tavaszi időszakban készültek.
A tavacska közelében egy fából készült filagória, valamint egy fahíd is látható.
A felső képen a kastély tavacska felőli oldalán látható jellegzetes kis erkély figyelhető meg. A továbbiakban pedig az épület másik oldalát pillanthatjuk meg. A kastély innenső sarkán látható a bástyaszerű épületszárny, mely igazából egy boltíves teraszt testesít meg. Az épület egyébként három szintes, az alagsorban egy régi berendezési tárgyakban gazdag konyhát láthatunk, valamint egy nagyobb és több kisebb helyiségből álló teremegyüttest, itt eseményeket is tartanak. A magas földszinten nagyobb nemesi termek és halószobák láthatók.
Az alsó képen az oszlopok által tartott klasszicista tornác látható, melynek homlokzatán eredetileg a Kálnoky család címere volt látható, most már csak a dombormű figyelhető meg.
-o-o-o-o-o-O-o-o-o-o-o-
Ezennel bejegyzésem végéhez értünk, mellyel szeretném lezárni az általan látogatott kastélyok sorát is. Ennek ellenére a továbbiakban sem térünk el túlságosan a témától, hiszen a következő bejegyzésemben országunk egyébb várait mutatom be. Így többek között szó esik majd a Kőhalmi-várról, Seggesvárról, a Fogarasi-várról és még egyébb más várakról is a környéken. Tarts velem legközelebb is. Maradj otthon!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése