Drakula-kastély, avagy egy jól fialó turistacsapda?

          Drakula legendája a mai napig mérhetetlen népszerűségnek örvend. Talán nincs is olyan élő ember a világon, aki nem ismerné legalább hírből a nevét, vagy nem hallotta volna legalább egyszer a világ egyik legnépszerűbb legendáját.

          Drakula története tényleg egy aranytojást tojó tyúk, igazi marketingfogás, melyről ha netalán úgy gondolnánk, hogy már végérvényesen kimerítették számtalan film és mese kapcsán, hadd ábrándítsak ki mindenkit, még mindig nagyon jól megy a business. Főleg annak köszönhetően, hogy térben és időben is reális képet kaphatunk Drakula életéről, ha ellátogatunk a Romániában lévő Törcsvárra (Bran), ahol ha a legendáknak hinni lehet, a kegyetlenségeiről hirhedt Drakula uralkodott. De ki is volt valójában Drakula?

          A hirhedt Drakula alakját Vlad Țepeș személyével azonosítják, aki egészen pontosan III. Vlad havasalföldi fejedelem volt, rövid élete során (1431-1476) pedig az Oszmán Birodalomtól független politikát folytatott, és minden erejével azon munkálkodott, hogy megvédje népét a török inváziótól. Ennek következtében Havasalföld védelmezőjeként is bevonult a történelembe. Jótéteményei ellenére egy másik jelzővel is gazdagította repertuárját, amely jóval nagyobb népszerűségnek örvendett és örvend a mai napig is. Ez pedig a Vlad Țepeș elnevezés. Ez a név magyarul annyit tesz, hogy Karóbahúzó vagy "nyársba húzó" Vlad. És akkor részben a kör végére is értünk, ugyanis a kegyetlenségeiről hirhedt fejedelem, ahogy ragadványneve is jelzi, karóba húzta az engedetleneket és a bűnösöket. De hogy lett Vlad Țepeșből Drakula?

          III. Vlad fejedelem, II. Vlad Dracul fiaként született. A draco szó pedig latinul sárkányt, románul pedig ördögöt jelent. De honnan ez a név? A Dracul név a Sárkány Lovagrenddel hozható kapcsolatba, melynek II. Vlad is tagja volt. A rend szimbóluma az önmagát megfogó sárkány, melynek jelentése, hogy egy nemes lélek hajlandó magát is feláldozni, annak érdekében, hogy másokat mentsen. Abban az időkben, azonban nemcsak sárkányt, hanem démon és persze ördögöt is jelentett ez a szó, így nem csoda, hogy a kegyetlenségeiről elhíresült III. Vlad-ot egy új személyiséggel ruházták fel ellenségei és a kor egyszerű, hiszékeny emberei. A szóbeszéd megteremtett egy kegyetlen, vérszívó, áldozatait kegyetlenül karóba húzó, manapság pedig egy jól eladható vámpíralakot, melyen a fél világ lovagol. Ezen a pontig ezzel semmi baj nincs, hisz legendák mindig is születtek és ezután is fognak az utókor számára. De akkor mi is a probléma?

          Vlad Țepeș  neve egyetlen egy kastéllyal hozható összefüggésbe és ha eddig még nem rakták össze a puzzlet, akkor elmondom, hogy az egyáltalán nem a Törcsvári-kastély. Drakula kastélya, ha mostmár a történelemnek is hinni lehet, Argeș megyében található, és Cetatea Poenari néven ismeretes. Én még nem jártam ott, de a fotók alapján nincs túl sok látnivaló. Ezzel ellentétben Bran egy ideális hely egy legenda életre keltésére, főleg hogy anyagi jövedelem is származtatható belőle. De mégis hogy került a képbe Törcsvár?

          A XIX. században élt egy ír származású író, Bram Stoker, aki felelevenítve a legendát, írt egy könyvet, melynek címe Drakula gróf. Bár Bram Stoker soha nem járt Erdélyben, olyan reálisnak írta le a helyszínt, hogy ez azonnali találgatásokra adott okot. Hol lehet ez a kastély? A túl sok egybeesés következtében Drakula otthonát Törcsvárnak tulajdonították. Így pedig hogy adott volt a helyszín, adott volt egy épségben fennmaradt kastély és persze egy remek történet, mely úgy kiváncsiságot mint végtelen borzongást is kiválthat az emberekből, egy igazi kasszasikerré nőtte ki magát a XXI században. A probláma csak az, hogy az ország valami olyant probál eladni, és teszi azt elég sikeresen, ami igazából valótlan állításokon alapszik.

          Ezzel kapcsolatban van egy nagyon jó történetem, amihez igazából, ha jól átgondoljuk, egy igazán negatív végkicsengés társul. Nem olyan rég Prágában jártunk és mivel Prágában bűnténynek minősülne, ha egy turista legalább egy alkalommal nem ülne be egy kocsmába, hogy elfogyasszon egy igazi kézműves cseh sört, így ennek tudatában természetesen mi is áldoztunk a cseh sörök oltárán (és igazából nem is csak egyszer). A lényeg viszont az, hogy egyik alkalommal, amikor a híres Arany Tigris-ben söröztünk, rá döbbentett valaki arra, hogy a Drakula kastély mekkora becsapás is a turistákkal szemben. A kocsmában nagyon közel voltak az asztalok és mivel volt a közelünkben egy olyan cseh bácsi, aki szeretett ismerkedni, barátkozni, valószínüleg ezzel tölti nyugdíjas szabadidejét, minden körülötte ülő vendéktől megkérdezte, hogy honnan jött. Így tudtuk meg igazából mi is, hogy finnek, németek és szlovákok ülnek szomszédságunkban és az egésznek az lett a végkifejlete, hogy a bácsi jóvoltából végül mind együtt beszélgettünk. Ez igazából egy nagyon jó élmény volt, mindaddig amig szóba nem került Dracula. Ugyanis volt egy szlovák srác, aki Bukarest-ben volt cserediák és sérelmekkel a hangjában panaszolta el nekünk, hogy mekkora pofáraesés is volt számára, amikor azzal szembesült, hogy a Törcsvári-kastély igazából nem is Drakula vára, hanem ez csak egy igazán jól fialó marketingfogás. Igazat kellett adjak neki, és én magam is egy hatalmas becsapásnak érzem, hiszen számos turista csak azért jön Romániába, hogy megcsodálhassa a Drakula kastélyt, ami igazából nem is az eredeti. Ez csak egy eset, amit én tapasztaltam, viszont nem ő volt az egyetlen turista, aki rá ébredt erre, és sajnos ez egyáltalán nem vet jó fényt a román turizmusra.

          Drakula kastély ide vagy oda, én attól még mindenképp szeretném bemutatni a szóban forgó Törcsvári-kastélyt, mely Erdély egyik legépebben fennamradt középkori vára és Románia elsőszámú turisztikai látványossága. Gondolom az már mindenkiben letisztult, hogy miért is van ez így. Erre igazából csak azt tudom még mondani, hogy a reklám ereje képes még a Peleș-kastélyt is a második helyre szorítani. Ez természetesen nem a vár ellen szól, hisz tényleg mesébe illő, festői szépség, de Drakula nélkül "csak" egy csodaszép vár lenne a regénybeillő erdélyi hegyek bűvkörében.

          A vár tulajdonképpen Törcsvár falu (Bran) fölött emelkedik egy magas szikla csúcsán a Törcsvári-szoros kapujában. A várat 1377-ben építette I. Lajos Magyar király az akkoriban itt húzódó határ védelmére. Egyrészt a kereskedelmileg fontos utat védték, másrészt pedig a Havasalföldről várható román vajdák támadásának visszaverésére szolgált. A történelmi részletekbe nem szeretnék mélyen belefolyni, amit viszont még érdemes megemlíteni, hogy 1918-ban került román fennhatóság alá, melyet végül a Brassói polgármester ajándékozott 1920-ban Maria királynénak. A királyné romantikus stílusban újította fel a várat és lányára, Ilona hercegnőre ( Habsburg Antal felesége) hagyta örökségül. Az államosítás során azonban elhanyagolták a várat és csak nagy későre restaurálták. A várkastélyt végül Ilona hercegnő gyermekei 2009-ben visszakapták.

          Törcsvár (Bran) csodás helyen fekszik, de a megközelítése elég nehézkes. Az utak rosszak, így torlódás várható, kevés a parkolási lehetőség, ez elég nagy gondot okozhat a turistáknak, valamint a belépők ára is elég borsosra sikeredett. Felnőtt jegy ára csúcsidőben 45 lej (nem tartalmaz idegenvezetőt az alapjegy - az még pluszköltség), de úgy tudom, hogy már tartalmazza a fotózási jegyet, plusz egy belépőt a vár aljában lévő falumúzeumra is, ami igazán érdekes. Régi falusi házak vannak kiállítva, szépen berendezve, egy kisebb falut alkotva. Nagyon ötletes!

          A Bran-kastély egy 100 m magas hegyre épült, belső udvarral és egy 70 m mély kúttal rendelkezik, azonban bejárata csak egyetlen egy van és az lovak és lovaskocsik számára nem volt használható, így bejutni csak gyalogosan lehetett. A várkastély palotaépülete két emeletes volt és 11 termet számlált, ezek közül a lovagterem lehetett a legnagyobb. A várnak egy elővára is volt, itt helyzkedtek el a gazdasági épületek és a lakóházak.
          A várat egy gondosan ápolt parkon keresztül lehet megközelíteni, majd innen egy meredek úton kimászva érhetjük el a vár alját, természetesen gyalogosan. Ahogy fennebb már említettem, egyetlen bejárata van a várkastélynak, mely az alsó képen látható is. Ezen a keskeny lépcsőfeljárón lehet bejutni a várba.

          A várnak összességében számos helyisége van, némely értékes régi bútordarabokkal vannak berendezve. Az is nagyon jól megfigyelhető, hogy berendezése, már nem olyan fényűző, mint az előző részekben bemutatott kastélyoké. Bran sokkal visszafogottabb, szelidebb, és nincs benne meg az a melegség, amit esetleg a Peleș vagy a Pelișor esetében lehetett érezni, a Törcsvár-kastélynak inkább múzeum hangulata van. Persze ettől eltekintve mindenképp megéri meglátogatni! Én már számtalanszor jártam itt.
          A helyiségek aprók, kevés nagy terem van, ebből is látható, hogy nem a királyi családnak épült, hanem védelmi várnak, továbbá, egy hegy tetején áll és tulajdonképpen egy középkori parasztvár. Némi változáson a királyi család birtokába kerülése után ment át, romantikus köntöst öltve magára. Az alábbi képeken különböző termek láthatóak.

          Ahogy szobáról-szobára haladunk, utunk egy titkos lépcsősoron vezet fölfele, melyet vészkijáratnak használtak egykoron az itt élő várlakók.

          Végig haladva az igen szük folyósón, tovább folytatódnak a várpalota különböző helyiségei.

          A Törcsvári-kastély telis-tele van ötletesebbnél-ötletesebb kandallókkal és tűzhelyekkel. Az alábbi képen az egyik legérdekesebb látható: a tűzhely egy kis aprócska szobácskába van beépítve, ahova a várlakók beülhettek megmelegedni. Nagyon ötletes!

          A következő képen láthatóak ezek a parányi ablakok, melyek még köralakú mintákkal is tarkítottak, nagyon jellegzetes ez a Törcsvári ablakokra.

          Ebből a kellemes helyiségből nyílik alkalmunk először megpillantani a vár belső udvarát, mely igazán mesébeillő.

          A várudvar nem túl nagy, de van benne valami titokzatos, valami izgalmas, hisz a kint élő emberek nem láthatták, hogy mit rejt a vár belseje. Nem láthatták, hogy egy külön világ rejtőzik a belsejében. A falakat kúszónövények népesítették be, az udvar közepén pedig a már említett 70 m mély kút csodálható meg. A toronyban akár Csipkerózsika is lakhatott volna!

          Végig sétálva az erkélyen, újra kis szobácskák labirintusába jutunk.

          A tűzhelyek egy újabb mintapéldányát csodálhatjuk meg itt, mely kék csempével kirakott, és ha valakinek éppen arra támadt kedve, hogy felkucorodjon a kályha mellé, kényelmesen megtehette az erre kialakított padon.

          A vár több teraszára is ki lehet menni, így minden oldalról megcsodálhatjuk a belső udvart.

          Ezen a csigalépcsőn elindulva jutunk le a belső udvarba.

          Miután minden zegét-zugát bejártuk a várnak, érdemes a vár körül is szétnézni. A várat korülfogó park is tartogathat meglepetéseket, hisz manapság már az is nagyon szépen fel van újítva. Egy kis tavacska is található itt, mely közelében egy étterem várja az éhes turistákat.
          A várpark körül esik a szuveníres labirintus, a helyiek mindenféle finomsága, többek között eszméletlenül finom sajtok és disznóságok, valamint innen lehet meglátogatni a falumúzeumot is. Érdemes minden körüljárni és persze mindent megkóstolni!

-o-o-o-o-o-O-o-o-o-o-o-

          A Törcsvári barangolásunknak és a vámpírmeséknek a végéhez értünk, remélem sikerült valami újat megosztanom veletek, legközelebb egy újabb várba látogatunk majd el, Vajdahunyad várát fogjuk megcsodálni, melynek lenyűgöző megjelenése még a Trónok harcában is simán megállná a helyét.

          Addig is a legjobbakat! Maradj otthon!