Sorrento, a Limoncello hazája
A Nápolyi-öböl egyik legelbűvölőbb drágaköve kétség kívül a Sorrento-i félsziget peremén elterülő pazar kis városka, Sorrento. Sziklás partjai, csodálatos kilátói és nem utolsó sorban a Marina Grande karizmatikus birodalma szempillantás alatt ragadja magával az ember szívét...
Újra pörögnek bőröndeink kerekei, ami azt jelenti hogy mi is újra úton vagyunk. Öt nap után magunk mögött hagytuk Nápoly ódon városát és barangolásunk elkövetkező napjaira a Nápolyi-öböl másik oldalára költözünk.
A Garibaldi vonatállomás nyüzsgő forgataga már nem okozott meglepetést, jártasok vagyunk mi már itt, és a Circumvesuviana megtalálása sem okozott különösebb nehézséget. Rengetegen voltak és mivel már utaztunk a járaton Pompeii felé, nagyon jól tudtuk, hogy egy talpalattnyi hely sem lesz a vonaton. A Circumvesuviana ugyanis Nápoly városát köti össze Sorrento-val. Tulajdonképpen a külvárosokat köti össze köldökzsinóron az anyavárossal. Nápoly egy óriási város és majdnem minden öböl menti kisebb város és település hozzá tartozik. Sorrento viszont kivételt képez, külön városként szerepel. A vasútvonal pedig iszonyatosan zsúfolt, hiszen a helyi lakosságon kívül eszméletlen számú túrista is ígénybe veszi.
Az igazi küzdelem akkor kezdődik, amikor befut a vonat. Ez nem volt másképp most sem, mint felbolydult hangyaboly, szó szerint extázisba került mindenki. Mi is résen voltunk, hiszen bőröndökkel, hátizsákokkal nem lett volna kellemes lábon állva eltölteni körülbelül másfél órát. Úgyanis azt még nem mondtam, hogy összesen 35 megálló van a vonalon. Mi a 2-dikon ültünk fel és Piano di Sorrento-ban kellett leszálnunk, ami a 33-dik megálló, innen Sorrento már csak két állomásra van, alig 5 percre. Végülis a szerencse most is ránk mosolygott és találtunk helyet, ahol ha nem is a legnagyobb kényelemben de mégis ülve tehettük meg a távolságot.
Az utazásunk további része tehát a Nápolyi-öböl másik oldalán folytatódik, ahol csodálatos túristaparadicsomokat látogatunk meg majd ottlétünk során. Feltérképezzük Sorrento-t, amely alig 5 percre van a kis elővárosától, Piano di Sorrentotól, egy opcionális kirándulás keretein belül ellátogatunk az Amalfi partra, ahol megismerkedhetünk a leghíresebb városkákkal, mint Positano, Amalfi és Ravello. Utazásunk utolsó célpontja pedig az álmok szige, Capri lesz.
Miután végre megérkeztünk Piano di Sorrento-ba, azon filóztunk a feleségemmel, hogy vajon milyen is lesz az itteni szállásunk, ugyanis a Nápolyi hotel nem igazán volt a toppon. A helyzet azért is volt ilyen mókás számunkra, mert amikor kerestük a szállást Sorrento-ban, igen Sorrentoban, nem vettük észre, hogy a mi kis panziónk nem Sorrentoban, hanem Piano di Sorrentoban található. Erre igazából Nápolyban döbbentünk csak rá. Így amig gurultunk a panzió felé, azon viccelődtünk, hogy vajon egyáltalán lesz-e tengerpartra néző szobánk? Nem voltunk valami optimisták.
A sors furcsa fintora, hogy amikor megérkeztünk a panzióhoz, szó szerint nem láttuk a panziót, csak egy több emeletes társas lakóházat és egy cégért az épület oldalán, mely a Cosmomare nevet reklámozta. Na, gondoltam, ez nagyon jól kezdődik, de mégis hol a bejárat, hol a recepció? Nagy nehezen rá jöttünk, hogy a panzió az 5-dik és 6-dik szinten található és a recepciót is ott kell keressük. Olyan pici volt a lift, hogy alig fértünk be a csomagokkal. Bezsúfolódtunk. Egyébbként a városka egyik legrégebbi felvonója volt, ugyhogy többet nem is panaszkodtunk méreteire. Az 5-dik emeleten aztán minden aggodalmam szerte foszlott a panzióval kapcsolatosan.
Az alsó képen egyébbként látható a panzió épülete, a szerpentin legtetején és az ott lévő épület két legfelső szintje. A szerpentin aljában a Piano-i kikötő található.
A panzió kicsi volt, de kellemes és nagyon otthonos. A recepció tényleg ott volt az 5-dik emeleten egy tágas előtérben, ahonnan az ebédlővel összekötött mediterrán stílusú társalgó nyílt. A legpazarabb mégis csak a kilátás volt. Földig érő ablakok nyiltak az öböl vizére. A szobánk a 6-dik emeleten volt és igen, a tengerparti szoba tényleg tengerparti volt, kis terasszal, ahol tökéletesen látszott a naplemente, ahogy utólag kiderült. Amúgy a hegyekre néző szobák kilátása sem lehetett rossz, ugyanis Piano di Sorrento mögött egy sziklás hegyvonulat húzódik.
S o r r e n t o
Sorrento egy csodálatos, kellemes és felettébb tiszta város. Egy sziklaszírt legtetején fekszik és parkjaiból, valamint épületeiből eszméletlen kilátás nyílik a Nápolyi-öbölre. A város ápolt és gondozott, látszik, hogy tipikus túrista város, össze sem hasonlítható Nápoly szemetes utcáival. Ennek hátulütője, hogy rendkívül népszerű és leginkább a tehetősek engedhetig meg maguknak, hogy hosszabb ideig a városban tartózkodjanak. Sorrento ugyanis egy nagyon drága város, ahogy a környező Amalfi part és Capri is. Igazi luxusövezetnek számít.
Sorrento tényleg nem volt messze Piano-tól, és vonattal pillanatok alatt oda is lehetett jutni. Persze ha le nem késsük a vonatot. Igazából nem lekéstük, hanem ahogy a helyiektől megtudtuk, nem mindig ugyanazon a vágányon érkeznek a vonatok és sok esetben utolsó percekben jelentik csak be, hogy változik. Mi is pont így jártunk és mivel nem lehetett jól érteni a bejelentést, amig az aluljárón átértünk a másik vágányra, a vonat már messze járt. Úgyhogy erre érdemes odafigyelni.
A túristákkal bolondulásig megtelt város már a vasútállomáson bemutatkozott. Nagy volt a tömeg, mindenki indult valahová, ahogyan mi is. Az állomástól egy összeköző utcán keresztül rövid időn belül kiértünk a város főútjára, ahol mindenfele márkás ruhaboltok, valamint szuveníres kis üzletecskék sorakoztak az épületek mentén. A város tényleg nagyon tiszta és minden a citromról szól. Nem véletlen, hiszen a környék eszméletlenül nagy citromtermelő, és Sorrento egyben a Limoncello szülőhazája is. (csak úgy zárójelesen Nápoly nem a nápolyszelet hazája, csak az innen hozatott mogyoróról nevezte el az osztrák termelő)
A város szívét a Piazza Tasso képezi. Számos étterem és kávézó található itt, valamint innen kígyóznak, mint megannyi ér, sétálóutcák minden irányba.
A tér különlegessége, hogy egy kilátó is nyílik egy igazán izgalmas szerpentinre. És ahogy látható, két oldalt teraszos éttermek kínálják finomabbnál finomabb étkeiket a látogatóknak.
Az alábbi képen Sorrento egyik legnagyobb promenádja látható, azonban az ezzel párhuzamos szűk utcák is mind szuveníres boltokat rejtenek. Természetesen a minden is citrommal kapcsolatos: citromos keksz, citromos cukorba, citromos csoki, limoncello, limoncello receptek, citromos szappan, citromos parfüm és még végtelenségig sorolhatnám.
Azonban kétség kívül a partszakasz a legcsodálatosabb, melyet igazából a Marina Grande és a Marina Piccolo tesz igazán varázslatossá. Érdekesség képpen hadd említsem meg, hogy amíg a Marina Grande a régebbi kikötő, mégis a Marina Piccolo a nagyobb. A két kikötő között, a sziklafalak lábainál pedig privát strandok találhatóak.
A kikötőkre a legszebb kilátás természetesen a sziklaszirten kialakított parkokból és kilátókból nyílik. Meseszép.
A felső képen látható, hogy sziklafalak lábánál napernyők és napágyak sorakoznak mindenfele, valamint a kép közepe táján látható a Marina Piccolo. Az alsó képen a privát partok egyike tárul a szemünk elé, a víz kristálytiszta és hihetetlenül sós, simán fenntart bármiféle evezés nélkül.
Az alsó képeken a sziklafal bal oldala látható, itt folytatódnak tovább a strandok. Ezek a strandok mind egy szálig csak belépődíj fejében látogathatók. Viszont a víz tenyleg tiszta és a part sem szemetes. Ápolt és gondozott.
Természetesen mi is meglátogattuk az egyik privát partot, tényleg nagyon kellemes, a víz egyáltalán nem volt hideg és ahogy látható kicsit sem volt zsúfolt. Mi azon a részen lubickoltunk, ahol a homokos part látható.
Feltevődik a kérdés, hogy hogyan lehet lejutni? Két módja is van. Lifttel vagy szerpentines kőlépcsőkön gyalogosan. Igen, akár milyen meglepő, liftházak vannak beépítve a sziklafalakba, még nem is az oldalán, hanem a sziklafal belsejében. Vannak közöttük publikus liftek, de ahogy láttük, többségük privát, valamelyik szállodához tartozó felvonók. Így gondolom leginkább a szálloda vendégei használhatják. Mi a lépcsők mellett döntöttünk, pazar a kilátás.
A város legszebb része természetesen a Marina Grande, mely egy sziklakanyarulattal távolabb található. Egy kis meghitt öböl, melyben halászházak és csónakok, valamint kiváló éttermek bújnak meg. Ide mindenképp érdemes ellátogatni, főleg annak érdemes, aki imádja a tengeri herkentyűket.
Az alábbi képeken felülről látható a Marina Grande.
Természetesen ahhoz, hogy megláthassuk igazán elbűvölő arcát a régi kikötőnek, szemből kell megcsodálnunk. Színes házacskái igazán barátságos küllemet kölcsönöznek neki.
Amig a felső képen a luxusszállodák gubbasztanak a hegyoldalban, az alsón parányi kis lakóházak láthatóak. Nagy a kontraszt, de igazából mégis a kis lakóházak képe nyújt valóságot, hiszen ezek az apró teraszok és kis meghatározatlan alakú épületek teszik különlegessé az öblöt. A hegyoldal óriásai a gazdagságot szimbolizálják és nem többek csak az új kor termékei.
Sorrento bemutatása itt véget is ér a Marina Grande-ban, strandolás után pedig mi magunk is vissza tértünk Piano di Sorrento-ba, hogy megcsodálhassuk a naplementét.
Piano di Sorrento
És akkor búcsúzóul íme az előre beharangozott naplemente:
A következő részben a híres Amalfi partra utazunk, hogy egy opcionális kirándulás keretén belül megcsodálhassuk e meseszép partszakasz elbűvölő városait. Meglátogatjuk Positano-t, felfedezzük Amalfi-t és ikonikus katidrálisát, valamint megebédelünk Scala-ban, majd teszünk egy setát Ravello egyik legszebb kilátójában! Tarts velem legközelebb is!
Újra pörögnek bőröndeink kerekei, ami azt jelenti hogy mi is újra úton vagyunk. Öt nap után magunk mögött hagytuk Nápoly ódon városát és barangolásunk elkövetkező napjaira a Nápolyi-öböl másik oldalára költözünk.
A Garibaldi vonatállomás nyüzsgő forgataga már nem okozott meglepetést, jártasok vagyunk mi már itt, és a Circumvesuviana megtalálása sem okozott különösebb nehézséget. Rengetegen voltak és mivel már utaztunk a járaton Pompeii felé, nagyon jól tudtuk, hogy egy talpalattnyi hely sem lesz a vonaton. A Circumvesuviana ugyanis Nápoly városát köti össze Sorrento-val. Tulajdonképpen a külvárosokat köti össze köldökzsinóron az anyavárossal. Nápoly egy óriási város és majdnem minden öböl menti kisebb város és település hozzá tartozik. Sorrento viszont kivételt képez, külön városként szerepel. A vasútvonal pedig iszonyatosan zsúfolt, hiszen a helyi lakosságon kívül eszméletlen számú túrista is ígénybe veszi.
Az igazi küzdelem akkor kezdődik, amikor befut a vonat. Ez nem volt másképp most sem, mint felbolydult hangyaboly, szó szerint extázisba került mindenki. Mi is résen voltunk, hiszen bőröndökkel, hátizsákokkal nem lett volna kellemes lábon állva eltölteni körülbelül másfél órát. Úgyanis azt még nem mondtam, hogy összesen 35 megálló van a vonalon. Mi a 2-dikon ültünk fel és Piano di Sorrento-ban kellett leszálnunk, ami a 33-dik megálló, innen Sorrento már csak két állomásra van, alig 5 percre. Végülis a szerencse most is ránk mosolygott és találtunk helyet, ahol ha nem is a legnagyobb kényelemben de mégis ülve tehettük meg a távolságot.
Az utazásunk további része tehát a Nápolyi-öböl másik oldalán folytatódik, ahol csodálatos túristaparadicsomokat látogatunk meg majd ottlétünk során. Feltérképezzük Sorrento-t, amely alig 5 percre van a kis elővárosától, Piano di Sorrentotól, egy opcionális kirándulás keretein belül ellátogatunk az Amalfi partra, ahol megismerkedhetünk a leghíresebb városkákkal, mint Positano, Amalfi és Ravello. Utazásunk utolsó célpontja pedig az álmok szige, Capri lesz.
Miután végre megérkeztünk Piano di Sorrento-ba, azon filóztunk a feleségemmel, hogy vajon milyen is lesz az itteni szállásunk, ugyanis a Nápolyi hotel nem igazán volt a toppon. A helyzet azért is volt ilyen mókás számunkra, mert amikor kerestük a szállást Sorrento-ban, igen Sorrentoban, nem vettük észre, hogy a mi kis panziónk nem Sorrentoban, hanem Piano di Sorrentoban található. Erre igazából Nápolyban döbbentünk csak rá. Így amig gurultunk a panzió felé, azon viccelődtünk, hogy vajon egyáltalán lesz-e tengerpartra néző szobánk? Nem voltunk valami optimisták.
A sors furcsa fintora, hogy amikor megérkeztünk a panzióhoz, szó szerint nem láttuk a panziót, csak egy több emeletes társas lakóházat és egy cégért az épület oldalán, mely a Cosmomare nevet reklámozta. Na, gondoltam, ez nagyon jól kezdődik, de mégis hol a bejárat, hol a recepció? Nagy nehezen rá jöttünk, hogy a panzió az 5-dik és 6-dik szinten található és a recepciót is ott kell keressük. Olyan pici volt a lift, hogy alig fértünk be a csomagokkal. Bezsúfolódtunk. Egyébbként a városka egyik legrégebbi felvonója volt, ugyhogy többet nem is panaszkodtunk méreteire. Az 5-dik emeleten aztán minden aggodalmam szerte foszlott a panzióval kapcsolatosan.
Az alsó képen egyébbként látható a panzió épülete, a szerpentin legtetején és az ott lévő épület két legfelső szintje. A szerpentin aljában a Piano-i kikötő található.
A panzió kicsi volt, de kellemes és nagyon otthonos. A recepció tényleg ott volt az 5-dik emeleten egy tágas előtérben, ahonnan az ebédlővel összekötött mediterrán stílusú társalgó nyílt. A legpazarabb mégis csak a kilátás volt. Földig érő ablakok nyiltak az öböl vizére. A szobánk a 6-dik emeleten volt és igen, a tengerparti szoba tényleg tengerparti volt, kis terasszal, ahol tökéletesen látszott a naplemente, ahogy utólag kiderült. Amúgy a hegyekre néző szobák kilátása sem lehetett rossz, ugyanis Piano di Sorrento mögött egy sziklás hegyvonulat húzódik.
S o r r e n t o
Sorrento egy csodálatos, kellemes és felettébb tiszta város. Egy sziklaszírt legtetején fekszik és parkjaiból, valamint épületeiből eszméletlen kilátás nyílik a Nápolyi-öbölre. A város ápolt és gondozott, látszik, hogy tipikus túrista város, össze sem hasonlítható Nápoly szemetes utcáival. Ennek hátulütője, hogy rendkívül népszerű és leginkább a tehetősek engedhetig meg maguknak, hogy hosszabb ideig a városban tartózkodjanak. Sorrento ugyanis egy nagyon drága város, ahogy a környező Amalfi part és Capri is. Igazi luxusövezetnek számít.
Sorrento tényleg nem volt messze Piano-tól, és vonattal pillanatok alatt oda is lehetett jutni. Persze ha le nem késsük a vonatot. Igazából nem lekéstük, hanem ahogy a helyiektől megtudtuk, nem mindig ugyanazon a vágányon érkeznek a vonatok és sok esetben utolsó percekben jelentik csak be, hogy változik. Mi is pont így jártunk és mivel nem lehetett jól érteni a bejelentést, amig az aluljárón átértünk a másik vágányra, a vonat már messze járt. Úgyhogy erre érdemes odafigyelni.
A túristákkal bolondulásig megtelt város már a vasútállomáson bemutatkozott. Nagy volt a tömeg, mindenki indult valahová, ahogyan mi is. Az állomástól egy összeköző utcán keresztül rövid időn belül kiértünk a város főútjára, ahol mindenfele márkás ruhaboltok, valamint szuveníres kis üzletecskék sorakoztak az épületek mentén. A város tényleg nagyon tiszta és minden a citromról szól. Nem véletlen, hiszen a környék eszméletlenül nagy citromtermelő, és Sorrento egyben a Limoncello szülőhazája is. (csak úgy zárójelesen Nápoly nem a nápolyszelet hazája, csak az innen hozatott mogyoróról nevezte el az osztrák termelő)
A város szívét a Piazza Tasso képezi. Számos étterem és kávézó található itt, valamint innen kígyóznak, mint megannyi ér, sétálóutcák minden irányba.
A tér különlegessége, hogy egy kilátó is nyílik egy igazán izgalmas szerpentinre. És ahogy látható, két oldalt teraszos éttermek kínálják finomabbnál finomabb étkeiket a látogatóknak.
Az alábbi képen Sorrento egyik legnagyobb promenádja látható, azonban az ezzel párhuzamos szűk utcák is mind szuveníres boltokat rejtenek. Természetesen a minden is citrommal kapcsolatos: citromos keksz, citromos cukorba, citromos csoki, limoncello, limoncello receptek, citromos szappan, citromos parfüm és még végtelenségig sorolhatnám.
Azonban kétség kívül a partszakasz a legcsodálatosabb, melyet igazából a Marina Grande és a Marina Piccolo tesz igazán varázslatossá. Érdekesség képpen hadd említsem meg, hogy amíg a Marina Grande a régebbi kikötő, mégis a Marina Piccolo a nagyobb. A két kikötő között, a sziklafalak lábainál pedig privát strandok találhatóak.
A kikötőkre a legszebb kilátás természetesen a sziklaszirten kialakított parkokból és kilátókból nyílik. Meseszép.
A felső képen látható, hogy sziklafalak lábánál napernyők és napágyak sorakoznak mindenfele, valamint a kép közepe táján látható a Marina Piccolo. Az alsó képen a privát partok egyike tárul a szemünk elé, a víz kristálytiszta és hihetetlenül sós, simán fenntart bármiféle evezés nélkül.
Az alsó képeken a sziklafal bal oldala látható, itt folytatódnak tovább a strandok. Ezek a strandok mind egy szálig csak belépődíj fejében látogathatók. Viszont a víz tenyleg tiszta és a part sem szemetes. Ápolt és gondozott.
Természetesen mi is meglátogattuk az egyik privát partot, tényleg nagyon kellemes, a víz egyáltalán nem volt hideg és ahogy látható kicsit sem volt zsúfolt. Mi azon a részen lubickoltunk, ahol a homokos part látható.
Feltevődik a kérdés, hogy hogyan lehet lejutni? Két módja is van. Lifttel vagy szerpentines kőlépcsőkön gyalogosan. Igen, akár milyen meglepő, liftházak vannak beépítve a sziklafalakba, még nem is az oldalán, hanem a sziklafal belsejében. Vannak közöttük publikus liftek, de ahogy láttük, többségük privát, valamelyik szállodához tartozó felvonók. Így gondolom leginkább a szálloda vendégei használhatják. Mi a lépcsők mellett döntöttünk, pazar a kilátás.
A város legszebb része természetesen a Marina Grande, mely egy sziklakanyarulattal távolabb található. Egy kis meghitt öböl, melyben halászházak és csónakok, valamint kiváló éttermek bújnak meg. Ide mindenképp érdemes ellátogatni, főleg annak érdemes, aki imádja a tengeri herkentyűket.
Az alábbi képeken felülről látható a Marina Grande.
Természetesen ahhoz, hogy megláthassuk igazán elbűvölő arcát a régi kikötőnek, szemből kell megcsodálnunk. Színes házacskái igazán barátságos küllemet kölcsönöznek neki.
Amig a felső képen a luxusszállodák gubbasztanak a hegyoldalban, az alsón parányi kis lakóházak láthatóak. Nagy a kontraszt, de igazából mégis a kis lakóházak képe nyújt valóságot, hiszen ezek az apró teraszok és kis meghatározatlan alakú épületek teszik különlegessé az öblöt. A hegyoldal óriásai a gazdagságot szimbolizálják és nem többek csak az új kor termékei.
Sorrento bemutatása itt véget is ér a Marina Grande-ban, strandolás után pedig mi magunk is vissza tértünk Piano di Sorrento-ba, hogy megcsodálhassuk a naplementét.
Piano di Sorrento
És akkor búcsúzóul íme az előre beharangozott naplemente:
- o - o - o - o - o - o - o -
A következő részben a híres Amalfi partra utazunk, hogy egy opcionális kirándulás keretén belül megcsodálhassuk e meseszép partszakasz elbűvölő városait. Meglátogatjuk Positano-t, felfedezzük Amalfi-t és ikonikus katidrálisát, valamint megebédelünk Scala-ban, majd teszünk egy setát Ravello egyik legszebb kilátójában! Tarts velem legközelebb is!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése