Ischia: a festői szépség
Az olaszok úgy tartják, hogy Isten jókedvében teremtette a szigetet. Meg kell hagyni, lehet benne némi igazság, hisz Ischia a Tirrén-tenger egyik legszebb gyöngyszemének számít. Csodálatos partjaival, jellegzetes házaival és a Castello Aragonese meseszép birodalmával igazán festői környezetbe varázsolja az ide látogatókat.
Utazásunk, a megszokotthoz híven, most is izgalmakban gazdagon kezdődött, de szerencsére az esetek többségében, ahogy most is, szerencsésen végződött. Ez a nap is korán reggel indult, gyorsan megreggeliztünk és idejében elindultunk, hogy nehogy valami véletlen folytán lekéssük a hajót (20-30 euro, társaságtól függően, amugy keves járat van, oda és vissza is, erre érdemes figyelni), amellyel Ischiára készültünk. Igen ám, de bárhányszor megbeszéljük, hogy most szép nyugodtan, lassan, mindenre számítva, nem várt meglepetések nélkül töltsük el a napot, valahogy mindig rohanás lesz a vége. Nem volt ez másképp most sem.
Amikor kiértünk a Castel Nuovo szomszédságában lévő kikötőbe, még időben voltunk, aztán egy szempillantás alatt felpörögtek az események. Sehogy sem találtuk meg, hogy hol kell jegyet venni. És nem csak mi voltunk így. Csakhamar ki is derült, hogy még a közelében sem járunk a jegypénztárnak, hiszen egyáltalán nem is jó helyen járunk. Utólag meggondolva, valahol a kereskedelmi kikötőben lehettünk és valami vámháznál szerettünk volna jegyet venni. Szerencsére hamar útba igazítottak és akkor döbbentünk csak rá, hogy még nagyon messze van az a kikötő, ahol nekünk már régen ott kellene lennünk. Igazából a szomszédba kellett menni, csak annyi volt a baj, hogy nagy volt a távolság. Persze rá pillantottam az órámra és legyintettem egyet, van még idő, csak arra nem számítottunk, hogy a túristáknak kialakított kikötőben akkora lesz a tumultus, és akkora sorok kígyóznak majd, hogy azonnal a szívünkhöz kapunk.
Egy pillanatra le is mondtam az utazásról, hisz alig húsz percünk maradt az indulásig, végül aztán mégis csak beálltunk a sorba. A tumultus annak volt köszönhető, hogy ebből a kikötőből lehetett eljutni a Nápolyi-öböl leglátogatottabb szigeteire és városaiba. És már csak cseresznye volt a hab tetején, hogy egy tökéletes nap volt, szikrázó napsütés tekintett le ránk.
Hihetetlen módon, még máig nem hiszem el, mégis csak sorra kerültünk és átvergődve a hatalmas tömegen, ahol mindenki a saját hajóját kereste, végül sikerült nekünk is felülni Noé bárkájára. És mindennek tetejében azt kell mondjam, hogy duplán szerencsénk is volt, hiszen annak ellenére, hogy az utolsók között jutottunk fel a hajóra, még helyet is találtunk a hajó nyitott fedélzetén. Elhagyva a partot, csodás kilátás nyílt a kikötőről.
A történelem során számos névvel illették a szigetet, ám első írásos megnevezése 813-ból származik, amikor III. Leó pápa egy Nagy Károlyhoz intézett levelében tesz említést egy bizonyos iscláról, mely tulajdonképpen az insula egyik változata, ez pedig szigetet jelent. Feltehetően ebből adódóan alakult ki az Ischia elnevezés.
A sziget 30 km-re található Nápolytól és reptér hiányában, csakis hajóval lehet megközelíteni a gyakran szerelem szigetének is emlegetett paradicsomot. Az 50 km2-nyi területével a Tirrén-tenger legnagyobb szigete, szépsége Capri mesevilágával vetekszik, így nagyon felkapott a túristák körében.
A vulkanikus eredetű sziget kimondottan jó termálvizeiről és iszapfürdőiről híres. Kiváló talajának köszönhetően gazdag növénytakaróval rendelkezik, így Isola verde, azaz zöld sziget néven is ismeretes. Citrom és narancsültetvények, pálma, kókusz, agavé, gesztenye szőlő, mandula és olajfák tarkítják a mennyei szigetet.
Ischia székhelyét a szigethez hasonlóan Ischiának nevezik, melyet két jól elhatárolható részre osztanak: Ischia Porto, a modern kikötő, ahová mi is érkeztünk és Ischia Ponte, mely a székhely óvárosát testesíti meg és ahová egyben mi is igyekeztünk.
Már a kikötő is igen látványos és hangulatos, egy szabályos köralakú öbölben helyezkedik el, melyet különböző színes épületek tarkítanak.
A városkában hihetetlen tisztaság fogadott és mondhatni nem is nagyon találkoztunk lelakott, romos épületekkel, igazán kellemes és rendezett utcái vannak. Tipikus mediterrán sziget, tengerparti hangulattal.
Ischia Porte-ból elindulva egy kellemes sétálóutcán át jutottunk el Ischia Ponte-be. Kisugárzása igazán varázslatos, mindenki sétál, vásárolgat, igazán nyugis hely. Szuveníres és ruhásboltok sorakoznak a házacskák alatt. Igazi bája azonban a gazdag növényzetben bontakozik ki.
Az alsó képeken már a Castello Aragonese látszik a távolban, Ischia igazi büszkesége és jelképe.
A Castello Aragonese igazi mesébe illő építmény, melyet egy hatalmas sziklára építettek 1441-ben és a mai napig is csak egy keskeny, kövekkel feltöltött promenádon lehet megközelíteni. 133 méteres magasságával lélekzetelállító erődítményként, igazi őrszemként vigyáz a parton elterülő városkára. A vár úgy kívülről, mint belülről csodaszép, ezért mindenképp érdemes felkeresni. Egyértelmű adu ásza természetesen a várból nyíló elképesztő kilátás.
A várba feljutni gyalogosan és felvonóval is lehetséges, a belépő pedig 10 euro, mely mellé egy kis füzetkét is kaptunk, amiben elég részletesen le volt írva, amit a várról tudni kell, továbbá, ami nagyon tetszett, hogy a minden fontosabb épület számokkal jelzett, így a füzetke segítségével tökéletesen lehetett tudni, hogy éppen hol járunk és mit látunk.
A lift egyenesen a várba röpít, és alig pár méter megtétele után ez a csodálatos kilátás fogad a vár pereméről. Ez az a kilátás amiért érdemes felkelni, nem igaz?
A vár nagy részét be lehet járni, igazán kellemes és szavakba nem önthető kilátás kísért végig barangolásunk során. A várhoz egy gondozott kert is tartozik, csodálatos növényzettel, számos kilátóval és egy igen barátságos kávézóval.
A vár másik oldalán található egy tágas kilátó, ahonnan látható Sorrento. Egyábbként tiszta időben, mint ahogy most is, az egész Nápolyi-öböl látszik, többet között a Tirrén-tenger másik két szigete, Capri és Procida is. Sorrento-n túl, a hegyek mögött bújik meg az Amalfi part.
A sirályok imádják az ilyen sziklás magaslatokat, ahol kedvére cibálhatja tollazatukat a szél. Így nekem is esélyem volt pár egészen közeli fotót készíteni.
Leírni is nehéz, hogy mennyire szép hely, de a látvány magáért beszél.
A alsó képen számításaim szerint Capri látszik a távolban, a szigetnek nagyon jellegzetes formája van, két kiemelkedő csúcsa és középen egy összekötő nyereggel, ahol egyébbként a kikötő is található. Capriról a közeljövőben lesz még szó.
Ilyen és ehhez hasonló promenádokon lehet körbesétálni a szigetet, csodálatos kilátással és növényzettel. Lelket simogató tökéletes úticél. A hely már csak azért is különleges, mert nincs semmilyen mesterséges zajforrás, a látogató csak ringatózik a természet lágy ölén, és nem hall egyebet, mint a sirályok vijjogását és a hullámok megtörését, amint a sziklafalaknak ütköznek. Egyébbként nincs túl sok túrista, így nem zsúfolt, nincs tumultus.
A vár festői környezetében akár egy egész napot el lehet tölteni, meghitt és csodálatos. Továbbá érdemes megmártózni a Tirrén-tengerben is, hiszen különleges kis strandjai vannak, ahonnan szépen látszik Ischia szimbóluma. A partok mentén számos étterem és pizzázó is sorakozik.
Barangolásunk Ischia szigetén itt véget ér, hiszen ebéd után mi is igyekeztünk vissza a kikötőbe, hogy elcsípjük a Nápolyba tartó hajót. Ischia egy nagyon varázslatos hely, mindenkinek ajánlom!
Utazásunk, a megszokotthoz híven, most is izgalmakban gazdagon kezdődött, de szerencsére az esetek többségében, ahogy most is, szerencsésen végződött. Ez a nap is korán reggel indult, gyorsan megreggeliztünk és idejében elindultunk, hogy nehogy valami véletlen folytán lekéssük a hajót (20-30 euro, társaságtól függően, amugy keves járat van, oda és vissza is, erre érdemes figyelni), amellyel Ischiára készültünk. Igen ám, de bárhányszor megbeszéljük, hogy most szép nyugodtan, lassan, mindenre számítva, nem várt meglepetések nélkül töltsük el a napot, valahogy mindig rohanás lesz a vége. Nem volt ez másképp most sem.
Amikor kiértünk a Castel Nuovo szomszédságában lévő kikötőbe, még időben voltunk, aztán egy szempillantás alatt felpörögtek az események. Sehogy sem találtuk meg, hogy hol kell jegyet venni. És nem csak mi voltunk így. Csakhamar ki is derült, hogy még a közelében sem járunk a jegypénztárnak, hiszen egyáltalán nem is jó helyen járunk. Utólag meggondolva, valahol a kereskedelmi kikötőben lehettünk és valami vámháznál szerettünk volna jegyet venni. Szerencsére hamar útba igazítottak és akkor döbbentünk csak rá, hogy még nagyon messze van az a kikötő, ahol nekünk már régen ott kellene lennünk. Igazából a szomszédba kellett menni, csak annyi volt a baj, hogy nagy volt a távolság. Persze rá pillantottam az órámra és legyintettem egyet, van még idő, csak arra nem számítottunk, hogy a túristáknak kialakított kikötőben akkora lesz a tumultus, és akkora sorok kígyóznak majd, hogy azonnal a szívünkhöz kapunk.
Egy pillanatra le is mondtam az utazásról, hisz alig húsz percünk maradt az indulásig, végül aztán mégis csak beálltunk a sorba. A tumultus annak volt köszönhető, hogy ebből a kikötőből lehetett eljutni a Nápolyi-öböl leglátogatottabb szigeteire és városaiba. És már csak cseresznye volt a hab tetején, hogy egy tökéletes nap volt, szikrázó napsütés tekintett le ránk.
Hihetetlen módon, még máig nem hiszem el, mégis csak sorra kerültünk és átvergődve a hatalmas tömegen, ahol mindenki a saját hajóját kereste, végül sikerült nekünk is felülni Noé bárkájára. És mindennek tetejében azt kell mondjam, hogy duplán szerencsénk is volt, hiszen annak ellenére, hogy az utolsók között jutottunk fel a hajóra, még helyet is találtunk a hajó nyitott fedélzetén. Elhagyva a partot, csodás kilátás nyílt a kikötőről.
A történelem során számos névvel illették a szigetet, ám első írásos megnevezése 813-ból származik, amikor III. Leó pápa egy Nagy Károlyhoz intézett levelében tesz említést egy bizonyos iscláról, mely tulajdonképpen az insula egyik változata, ez pedig szigetet jelent. Feltehetően ebből adódóan alakult ki az Ischia elnevezés.
A sziget 30 km-re található Nápolytól és reptér hiányában, csakis hajóval lehet megközelíteni a gyakran szerelem szigetének is emlegetett paradicsomot. Az 50 km2-nyi területével a Tirrén-tenger legnagyobb szigete, szépsége Capri mesevilágával vetekszik, így nagyon felkapott a túristák körében.
A vulkanikus eredetű sziget kimondottan jó termálvizeiről és iszapfürdőiről híres. Kiváló talajának köszönhetően gazdag növénytakaróval rendelkezik, így Isola verde, azaz zöld sziget néven is ismeretes. Citrom és narancsültetvények, pálma, kókusz, agavé, gesztenye szőlő, mandula és olajfák tarkítják a mennyei szigetet.
Ischia székhelyét a szigethez hasonlóan Ischiának nevezik, melyet két jól elhatárolható részre osztanak: Ischia Porto, a modern kikötő, ahová mi is érkeztünk és Ischia Ponte, mely a székhely óvárosát testesíti meg és ahová egyben mi is igyekeztünk.
Már a kikötő is igen látványos és hangulatos, egy szabályos köralakú öbölben helyezkedik el, melyet különböző színes épületek tarkítanak.
A városkában hihetetlen tisztaság fogadott és mondhatni nem is nagyon találkoztunk lelakott, romos épületekkel, igazán kellemes és rendezett utcái vannak. Tipikus mediterrán sziget, tengerparti hangulattal.
Ischia Porte-ból elindulva egy kellemes sétálóutcán át jutottunk el Ischia Ponte-be. Kisugárzása igazán varázslatos, mindenki sétál, vásárolgat, igazán nyugis hely. Szuveníres és ruhásboltok sorakoznak a házacskák alatt. Igazi bája azonban a gazdag növényzetben bontakozik ki.
Az alsó képeken már a Castello Aragonese látszik a távolban, Ischia igazi büszkesége és jelképe.
A Castello Aragonese igazi mesébe illő építmény, melyet egy hatalmas sziklára építettek 1441-ben és a mai napig is csak egy keskeny, kövekkel feltöltött promenádon lehet megközelíteni. 133 méteres magasságával lélekzetelállító erődítményként, igazi őrszemként vigyáz a parton elterülő városkára. A vár úgy kívülről, mint belülről csodaszép, ezért mindenképp érdemes felkeresni. Egyértelmű adu ásza természetesen a várból nyíló elképesztő kilátás.
A várba feljutni gyalogosan és felvonóval is lehetséges, a belépő pedig 10 euro, mely mellé egy kis füzetkét is kaptunk, amiben elég részletesen le volt írva, amit a várról tudni kell, továbbá, ami nagyon tetszett, hogy a minden fontosabb épület számokkal jelzett, így a füzetke segítségével tökéletesen lehetett tudni, hogy éppen hol járunk és mit látunk.
A lift egyenesen a várba röpít, és alig pár méter megtétele után ez a csodálatos kilátás fogad a vár pereméről. Ez az a kilátás amiért érdemes felkelni, nem igaz?
A vár nagy részét be lehet járni, igazán kellemes és szavakba nem önthető kilátás kísért végig barangolásunk során. A várhoz egy gondozott kert is tartozik, csodálatos növényzettel, számos kilátóval és egy igen barátságos kávézóval.
A vár másik oldalán található egy tágas kilátó, ahonnan látható Sorrento. Egyábbként tiszta időben, mint ahogy most is, az egész Nápolyi-öböl látszik, többet között a Tirrén-tenger másik két szigete, Capri és Procida is. Sorrento-n túl, a hegyek mögött bújik meg az Amalfi part.
A sirályok imádják az ilyen sziklás magaslatokat, ahol kedvére cibálhatja tollazatukat a szél. Így nekem is esélyem volt pár egészen közeli fotót készíteni.
Leírni is nehéz, hogy mennyire szép hely, de a látvány magáért beszél.
A alsó képen számításaim szerint Capri látszik a távolban, a szigetnek nagyon jellegzetes formája van, két kiemelkedő csúcsa és középen egy összekötő nyereggel, ahol egyébbként a kikötő is található. Capriról a közeljövőben lesz még szó.
Ilyen és ehhez hasonló promenádokon lehet körbesétálni a szigetet, csodálatos kilátással és növényzettel. Lelket simogató tökéletes úticél. A hely már csak azért is különleges, mert nincs semmilyen mesterséges zajforrás, a látogató csak ringatózik a természet lágy ölén, és nem hall egyebet, mint a sirályok vijjogását és a hullámok megtörését, amint a sziklafalaknak ütköznek. Egyébbként nincs túl sok túrista, így nem zsúfolt, nincs tumultus.
A vár festői környezetében akár egy egész napot el lehet tölteni, meghitt és csodálatos. Továbbá érdemes megmártózni a Tirrén-tengerben is, hiszen különleges kis strandjai vannak, ahonnan szépen látszik Ischia szimbóluma. A partok mentén számos étterem és pizzázó is sorakozik.
Barangolásunk Ischia szigetén itt véget ér, hiszen ebéd után mi is igyekeztünk vissza a kikötőbe, hogy elcsípjük a Nápolyba tartó hajót. Ischia egy nagyon varázslatos hely, mindenkinek ajánlom!
- | - | - | - | -
Az elkövetkezőkben újabb nagy utazás vár ránk, már csak azért is mert elhagyjuk Nápolyi szállásunkat és az öböl túloldalán található kis Piano di Sorrento-ba költözünk. Ezentúl itt lesz a főhadiszállásunk és innen fogjuk felfedezni az elkövetkező fejezetekben Sorrentot, az Amalfi partok városait, valamint Capri-t, az álmok szigetét. Tarts velem legközelebb is!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése