Caserta: a királyi palota
...Pusztító hőség volt aznap. Legalább egy órába telt, amire elértük a park legvégét. Az utolsó szoborcsoportnál pihentünk meg, hátunk mögött vízesésként zúdult alá a medencébe a forrás vize. Egy pillanatig elidőztünk köperemén és közben próbáltunk minél többet magunkba szippantani a látványból. Nem hittünk a szemünknek. Napsugarak játszadoztak a víztükörben. A messzeségben pedig ott tündökölt, valahol a park másik végében, akár egy mesébe illő délibáb, a Casertai Királyi Palota, a Bourbon dinasztia monumentális büszkesége...
Történetünk újra a Garibaldi vonatállomáson kezdődik és utazásainkhoz híven most sem zajlott zökkenőmentesen. Mondanom sem kell, hogy nem egy kényelmes padon ültünk és vártuk, hogy befusson végre a Casertába tartó vonat. Áh dehogy, inkább bevállaltunk egy olyan malőrt, hogy a ArteCard Campania kiváltása és a vonat indulása pár perc eltéréssel egyazon időpontra esett. Persze ezeket a szituációkat nem így tervezzük meg, de valahogy mindig így sikerülnek. Bár a kártya kiváltása tényleg nem ígényelt sok időt és az iroda is az állomáson volt, tehát simán, sétálva kiérhettünk volna a peronra, valami apróság mégis csak közbe jött. Előttünk volt még egy pasas, aki Pompeiiben igyekezett, ő is a kártyára várt. A nagy sietségben pedig az ő kártyáját adták ide nekünk. Mi azzal a lendülettel el is indultunk a vonat irányába, csak sajnos nem sokáig tartott az öröm, mert csakhamar rá döbbentem, hogy a kártyákat összecserélték, és teljesen biztos voltam benne, hogy nem telik bele egy szempillantás és máris szalad utánunk a Pompeiibe tartó pasas. Így is volt, mire megfordultunk, már szaladt is. Szerencsére mire visszaadtuk neki a kártyát, a miénk is kész lett és mostmár teljes erőbevetéssel rohanhattunk a vonat fele. Kis hijján lekéstük, a legutolsó pillanatban ugrottunk csak fel. De sikerült, végül mégis csak ránk mosolygott a szerencse!
Tehát, ahogy már a fentiekből is kiderült, a Nápolytól nem túl messzi Caserta felé vettük az irányt. Bevallom, nem volt tervben a város meglátogatása. Egészen véletlenül bukkantam rá a neten, miközben a vakációt terveztem. De szépsége azonnal elvarázsolt és akkor már teljesen biztos voltam benne, hogyha valami fontosabb közbe nem lép, meg fogjuk látogatni Casertát. Mi nem csalódtunk benne. Íme egy kis ismertető:
A 18-dik század közepén, amikor hosszú évek után ismét visszanyerte függetlenségét a királyság, Nápoly végre betölthette a virágzó főváros szerepét. Charles Bourbon nemcsak Nápolyt, de Szicíliát is felszabadította az osztrákok nyomása alól, és megalapította a Bourbon dinasztiát. A király új adminisztratív központot szeretett volna létesíteni, távol a Vezúv és a tenger veszélyeitől, így fölvásárolta Casertát, mely körülbelül 40 km-re található Nápolytól, és 1752-ben elkezdődött a Casertai Királyi Palota megépítése.
A grandiózus palotát Luigi Vanvitelli álmodta meg, aki a kor egyik legelismertebb építészét testesíti meg. A cél nem más volt, mint egy olyan monumentális palota építése, mely felveheti majd a versenyt az európai paloták nagyságával és pompájával. A palota építése több akadályba is ütközött, többek között lényegesen lelassította az építkezést az építész halála. Munkáját végül fia, Carlo Vanvitelli fejezi be Charles fiának, VI. Ferdinand uralkodása idején, 1845-ben.
Az eredmény pedig magáért beszél, igazi mestermunka született. Óriási, csak az épület alapterülete 47000 m2-en fekszik, magassága eléri a 40 m-t, továbbá 1200 szobát rejt magában és már csak hab a tortán a nem kevesebb, mint 1700 ablak, mely napsütéssel tölti be ennek a pazar, mondhatni káprázatos palotának pompában fürdő termeit. Egy páratlan alkotás, mely nemcsak felzárkózhatott az európai nagy paloták közé, hanem Versailles pompájával és a Szentpétervári palotával is vetekszik.
A Casertai Királyi Palota, valamint a hozzá tartozó parkok és kertek óriási területet ölelnek fel. Órákat töltöttünk el itt és ha nem látja az ember saját szeméivel, nem is tudja felmérni és elképzelni milyen nagy területről is van szó. A birodalomnak három nagy elkülöníthető egysége van és ennek függvényében én is külön mutatom be a továbbiakban. Elsőre megismerkedhetünk a palotával és annak csodás termeivel, majd a grandiózus park következik, mely vízvilágával és szoborcsoportjaival fog elvarázsolni bennünket, végül de nem utolsó sorban a park mellett elterülő angol kertekben fogunk barangolni, mely a legkisebb szerénységgel is fantasztikus.
* A P A L O T A
A Casertai vonatállomástól nem túl messze, alig pár száz méterre tőle, már kitűnik a palota tiszeletparancsoló, robosztus épületével. A birodalom bejáratát egy lombkoronás sétány szegélyezi, innen léphetünk be a palota előkertjébe, ahol egy hosszú felvezető út vezet az épület bejáratáig. Ez a park is hatalmas, de a palota hátsó parkja mellett úgy méreteiben, mint szépségében is, teljesen eltörpül.
Amint látható, az épületnek három bejárata is van, ezek óriási boltíves kapuk, és ami innen egyáltalán nem látszik, hogy az épület négy belső udvart is rejt. A belépőket a középső kapunál lehetett megvásárolni és figyelem, ArteCard Campaniával, és mivel hogy itt használtuk fel elsőre a kártyákat, teljesen ingyenesen látogathattuk meg a palotát.
Ilyen és ehhez hasonló boltíves folyósokon lehet áthaladni a palota földszintjén. Eszméletlen méretei katedrálisok belterére emlékeztetnek.
A palota méretei valóban magukért beszélnek és pompáját tekintve ennél már csak bámulatosabb fordulatot vesznek a dolgok. Mi más vezethetné fel jobban ezt a beígért pompát, mint egy elegáns, igazán királyi lépcsőház, gigantikus csarnokával.
A lépcsőház legtetején egy csodás, kupolás csarnok fogad, ahonnan leghamarább a Palatine kápolnát csodálhatjuk meg.
A Palatine kápolna megépítésénél Vanvitellit, a palota megálmodóját, Versailles inspirálta, és valljuk be, elképesztő munkát végzett. A barokk és reneszánsz stílusjegyeit hűen tükröző kápolna csodás látványt nyújt a befogadó számára. A padlót színes márványborítás fedi, két oldalt pedig oszlopos terasz fut végig mely az előkelősségek számára volt fenntartva. Sajnos a kápolnát nagyon sok sérülés érte az angol-amerikai légitámadások során 1943 őszén. Egy nagyobb restaurálás során azonban néhány kijavíthatatlan sérülést leszámítva, újra régi pompájában ragyoghat. Az oszlopsorok azonban a mai napig emlékeztetnek arra, hogy milyen mértékű pusztítás is ment végbe a bombázás során.
A Palatine kapolna után a királyi tróntermet látogattuk meg, melyet öt előszoba előz meg: A Halberdiers ( Alabárdos) terem, A testőrök szobája, az Alexander terem, a Mars terem és végül az Astraea terem.
Az Alexander terem mennyezeti freskója a makedón hódítóról emlékezik meg, akit a történelem legnagyobb hadvezéreként tartanak számon.
A Mars terem tulajdonképpen már a nemesek előszobája volt, így látható is, hogy fényűzésben messze lekörözi az előbbi termeket.
Az Astraea terem az igazságszolgáltatás ősi istennőjének nevét viseli és igazából a nagykövetek, az állami titkárok és más kiváltságos személyiségek előszobája volt.
A trónterem szépsége természetesen mind az öt előszoba pompáján túl tesz. A terem 40 méter hosszú és hat óriási ablak világítja meg.
A királyi tróntermet a Murat Apartmant követi, mely tulajdonképpen a királyi lakosztályt testesíti meg. Nevét Gioacchino Murat után kapta, aki a 19-dik század elején uralkodott.
Az alábbi képeken a Murat hálószobák és egyébb termek láthatók.
Az évszakok lenyűgöző szobái következnek:
A TAVASZ
A NYÁR
AZ ŐSZ
A TÉL
A következő képeken a Palatine könyvtár látható, mely 14000 kötetet tudhat magáének. A könyvek nagy része Nápoly, valamint Európa kultúráját örökítik meg.
Palotalátogatásunkból sajnos kimaradt a színház megtekintése, mely egy igen kimagasló látványossága az épületnek. Nem látogatható egész nap, így nagy sajnálatunkra mi is lemaradtunk, aki viszont rá szánja magát, hogy ellátogasson Casertába, semmiképp se hagyja ki.
Mi más dukálna jobban egy királyi palotához, mint egy előkelő és felettébb csodálatos királyi park? Luigi Vanvitelli erre is gondolt és megálmodta mestermunkájának második etápját, a lélekzetelállító királyi parkot. A park területe nem kevesebb mint 120 hektár, hosszúsága eléri a 3 kilométert és nem utolsó sorban egy természetes forrás táplálja kútjait végig a park teljes hosszán. A parkot csodás növényzet, medencék, szökőkútak, szoborcsoportok ékesítik és hihetetlenül békés hangulat lengi körül.
A főutca, a Via d'Acqua, mentén juthatunk el a park legvégébe, ahol egy fantasztikus vizesés zárja a csodás paradicsomot, valamint innen nyílik a kapu az angol kertek világába. A főutca mentén szebbnél szebb szoborcsoportokkal találkozhatunk, melyeket a mitológia ihletett, felettébb varázslatos hely.
A park első látványossága a Margherita szökőkút.
Már innen is látszik, hogy mekkora távolságot tettünk meg a palotától és ez a távolság ezután már csak nőni fog.
A parkban ilyen és ehhez hasonló lovaskocsik bérelhetők melyekkel utazni egészen előkelő lehet, viszont van valami egyébb oka, amiért ezt a két képet feltöltöttem. Ez a beton platsz igazából egy híd, mely alatt a város egyik főútja halad át.
A továbbiakban pedig az alábbi út várt ránk és persze szebbnél szebb látnivalók.
A következő képeken a Delfinek kútja látható. Ez az első nagyobb szoboregyüttes.
A delfinek után egy újabb, de sokkal nagyobb kút következett: az Aeolus kút, mely a mai napig nincs befejezve, igazából még további 50 szobrot terveztek rá, ennek ellenére így is csodálatos. A magaslat alatt pedig egy újabb út szeli át a casertai parkot.
Következik a Ceres kút, melynek főszereplője az aratás és az újászületés istennője.
A következő kút Vénusz és Adonisz mítoszát eleveníti meg. A legenda szerint Adonisz, Cyprus fia, még a szerelem istennőjét,Vénuszt is rabul ejtette férfias szépségével. Adonisz azonban csúnya halált halt egy vadászaton, ahol Mars istenség vaddisznó képében tépi darabokra. A kút Vénusz könyörgését eleveníti meg, amint Adonisznak könyörög, hogy ne menjen vadászni, kerülje el vesztét.
Az utolsó és egyben legfantasztikusabb kút Diana és Actaeon történetét regéli el. A kút már csak abból a szempontból is lenyűgöző, hogy egy látványos vizesés ömlik a medencéjének vizébe. A víz folyása két részre válassza a szoborcsoportot, mintha különálló történetet mesélnének el, de ez azonban egyáltalán nem így van, ugyanis a két szoboregyüttes egy közös mítoszt elevenít fel. Jobb oldalt Diana vesz fürdőt nimfái körében, bal oldalt pedig a fiatal Actaeon és vadászkutyái bontakoznak ki. Actaeon szarvassá változik, hogy kémkedjen a fürdőző istennő után. És itt olvad egyazon történetté a két szoborcsoport története. A plátói szerelem tragédiába fullad, hiszen Actaeon vadászkutyái széttépik saját gazdájukat, miközben az istennő szépségét csodálja. A művészi alkotás egyaránt szimbolizálja a metamorfózist, az életet és a megtisztulást.
Legalább egy órába telt, amire felértünk a vízeséshez, de teljes mértékben megérte. Nézzétek ezt a csodás kilátást, hát nem fantasztikus?
Elérkeztünk bejegyzésem utolsó etápjához, az angol kertekhez, mely nem kevesebb mint 24 hektáron terül el, magába foglalva exotikus növények egész tárházát, üvegházak világát, a Hattyú tavat és nem utolsó sorban a festői Vénusz fürdőt.
A kertek csakugyan Vanvitelli munkásságát dícsérik, melyet Maria Carolina királyné kérésére tervezett.
Az angol kertek egyik legszebb látnivalója a Hattyú tó, melyet már Carlo Vanvitelli tervezett és egészen érdekesre álmodta meg a tó környékét. A tó közepén egy kis sziget emelkedik, melyen egy római templom romjai láthatóak. A templomot nem az idő vasfoga tette romossá, sokkal inkább a művészet szelleme. A római templom ugyanis ilyennek volt tervezve, egy elhagyatott romtemplomnak melyet tavirozsák tömkelege ölel körül. Mellesleg az épület részei eredetiek és Róbámól hozatták.
A legvarázslatosabb hely kétség kívül mégis a Vénusz fürdője, mely valósággal lélekzetelállító. Mintha egy egészen más világba csöppenne a látogató. Felettébb elbűvölő. Vénusz fürdője tulajdonképpen egy kis tavacska, a kiváncsi szemek elől, terebélyes fák közé elrejtett paradicsomi oázis, melynek egyik szélén Vénusz szobra elevenedik meg, amint a parton mosakszik. Vele szemben, a másik oldalon pedig a cryptoporticus látható. A cryptoporticus tulajdonképpen egy félkör alakban elhelyezkedő romos nimfeum, vagyis egy nímfaszentély, melynek beltere egy boltíves folyósót elevenit meg. A hely egy megfogalmazhatatlan érzéssel tölti el az ember lelkét. Mélységes tisztaság és végtelen békét sugároz. Akár egy ódon templom, melyet benőttek már a növények és romjai éppen hogy csak kilátszanak félig meddig betakaró földnyelv alól. A hely szépsége az érintetlen tavacskában teljesedik ki. Elképesztő. Az igazán hihetetlen pedig az, hogy ez az egész mennyei helyszín egy művészi átverés, melynek egyetlen részlete sem eredeti, hanem egy tökéletes kreálmány. Hadd magyarázzam el.
A cryptoporticus oszlopait, falait és minden részletét egy cementbányában találták. Ezt használták fel a Vénusz fürdő kialakításánál. A Cryptoporticust direkt úgy alakították ki, hogy egy romos épület látszatát keltse, és igazából tényleg régi, hisz a részei ősi darabok, de mégis újszerű. A falakat direkt nem restaurálták, a mennyezeten hatalmas lyukak tátongnak, és eszméletlen, hogy mindennek kitalált szerepe van, a lyukak a mennyezeten fényt engednek be, így megvilágítság a romos épületet. A padlózat márványmozaikja csakugyan befejezetlen, hogy azt sugallja, az idők során vált ilyenné. Az oszlopok sérültek és a falakon hatalmas repedések vannak. Igazi ódon hangulatot teremt. Egyébbként az épületen belül számos szobor látható, melyeket a Bourbon ásatásokon találtak és a Farnese kollekció részei. A falakat és a freskókat direkt megrongálták, hogy minél ősibbnek látszodjanak. Hát nem elképesztő?
A Casertai barangolásunknak ezennel a végéhez értünk, remélem sikerült mindenkit elbűvölni ezzel az elképesztő mesevilággal. Nekünk nagyon tetszett és mindenképp csak ajánlani tudom.
Legközelebb egy újabb csodálatos hellyel térek majd vissza, egy festői szigetvilággal, melynek neve Ischia. Tarts velem legközelebb is. Most pedig búcsúzom!
Történetünk újra a Garibaldi vonatállomáson kezdődik és utazásainkhoz híven most sem zajlott zökkenőmentesen. Mondanom sem kell, hogy nem egy kényelmes padon ültünk és vártuk, hogy befusson végre a Casertába tartó vonat. Áh dehogy, inkább bevállaltunk egy olyan malőrt, hogy a ArteCard Campania kiváltása és a vonat indulása pár perc eltéréssel egyazon időpontra esett. Persze ezeket a szituációkat nem így tervezzük meg, de valahogy mindig így sikerülnek. Bár a kártya kiváltása tényleg nem ígényelt sok időt és az iroda is az állomáson volt, tehát simán, sétálva kiérhettünk volna a peronra, valami apróság mégis csak közbe jött. Előttünk volt még egy pasas, aki Pompeiiben igyekezett, ő is a kártyára várt. A nagy sietségben pedig az ő kártyáját adták ide nekünk. Mi azzal a lendülettel el is indultunk a vonat irányába, csak sajnos nem sokáig tartott az öröm, mert csakhamar rá döbbentem, hogy a kártyákat összecserélték, és teljesen biztos voltam benne, hogy nem telik bele egy szempillantás és máris szalad utánunk a Pompeiibe tartó pasas. Így is volt, mire megfordultunk, már szaladt is. Szerencsére mire visszaadtuk neki a kártyát, a miénk is kész lett és mostmár teljes erőbevetéssel rohanhattunk a vonat fele. Kis hijján lekéstük, a legutolsó pillanatban ugrottunk csak fel. De sikerült, végül mégis csak ránk mosolygott a szerencse!
Tehát, ahogy már a fentiekből is kiderült, a Nápolytól nem túl messzi Caserta felé vettük az irányt. Bevallom, nem volt tervben a város meglátogatása. Egészen véletlenül bukkantam rá a neten, miközben a vakációt terveztem. De szépsége azonnal elvarázsolt és akkor már teljesen biztos voltam benne, hogyha valami fontosabb közbe nem lép, meg fogjuk látogatni Casertát. Mi nem csalódtunk benne. Íme egy kis ismertető:
A 18-dik század közepén, amikor hosszú évek után ismét visszanyerte függetlenségét a királyság, Nápoly végre betölthette a virágzó főváros szerepét. Charles Bourbon nemcsak Nápolyt, de Szicíliát is felszabadította az osztrákok nyomása alól, és megalapította a Bourbon dinasztiát. A király új adminisztratív központot szeretett volna létesíteni, távol a Vezúv és a tenger veszélyeitől, így fölvásárolta Casertát, mely körülbelül 40 km-re található Nápolytól, és 1752-ben elkezdődött a Casertai Királyi Palota megépítése.
A grandiózus palotát Luigi Vanvitelli álmodta meg, aki a kor egyik legelismertebb építészét testesíti meg. A cél nem más volt, mint egy olyan monumentális palota építése, mely felveheti majd a versenyt az európai paloták nagyságával és pompájával. A palota építése több akadályba is ütközött, többek között lényegesen lelassította az építkezést az építész halála. Munkáját végül fia, Carlo Vanvitelli fejezi be Charles fiának, VI. Ferdinand uralkodása idején, 1845-ben.
Az eredmény pedig magáért beszél, igazi mestermunka született. Óriási, csak az épület alapterülete 47000 m2-en fekszik, magassága eléri a 40 m-t, továbbá 1200 szobát rejt magában és már csak hab a tortán a nem kevesebb, mint 1700 ablak, mely napsütéssel tölti be ennek a pazar, mondhatni káprázatos palotának pompában fürdő termeit. Egy páratlan alkotás, mely nemcsak felzárkózhatott az európai nagy paloták közé, hanem Versailles pompájával és a Szentpétervári palotával is vetekszik.
A Casertai Királyi Palota, valamint a hozzá tartozó parkok és kertek óriási területet ölelnek fel. Órákat töltöttünk el itt és ha nem látja az ember saját szeméivel, nem is tudja felmérni és elképzelni milyen nagy területről is van szó. A birodalomnak három nagy elkülöníthető egysége van és ennek függvényében én is külön mutatom be a továbbiakban. Elsőre megismerkedhetünk a palotával és annak csodás termeivel, majd a grandiózus park következik, mely vízvilágával és szoborcsoportjaival fog elvarázsolni bennünket, végül de nem utolsó sorban a park mellett elterülő angol kertekben fogunk barangolni, mely a legkisebb szerénységgel is fantasztikus.
* A P A L O T A
A Casertai vonatállomástól nem túl messze, alig pár száz méterre tőle, már kitűnik a palota tiszeletparancsoló, robosztus épületével. A birodalom bejáratát egy lombkoronás sétány szegélyezi, innen léphetünk be a palota előkertjébe, ahol egy hosszú felvezető út vezet az épület bejáratáig. Ez a park is hatalmas, de a palota hátsó parkja mellett úgy méreteiben, mint szépségében is, teljesen eltörpül.
Amint látható, az épületnek három bejárata is van, ezek óriási boltíves kapuk, és ami innen egyáltalán nem látszik, hogy az épület négy belső udvart is rejt. A belépőket a középső kapunál lehetett megvásárolni és figyelem, ArteCard Campaniával, és mivel hogy itt használtuk fel elsőre a kártyákat, teljesen ingyenesen látogathattuk meg a palotát.
Ilyen és ehhez hasonló boltíves folyósokon lehet áthaladni a palota földszintjén. Eszméletlen méretei katedrálisok belterére emlékeztetnek.
A palota méretei valóban magukért beszélnek és pompáját tekintve ennél már csak bámulatosabb fordulatot vesznek a dolgok. Mi más vezethetné fel jobban ezt a beígért pompát, mint egy elegáns, igazán királyi lépcsőház, gigantikus csarnokával.
A lépcsőház legtetején egy csodás, kupolás csarnok fogad, ahonnan leghamarább a Palatine kápolnát csodálhatjuk meg.
A Palatine kápolna megépítésénél Vanvitellit, a palota megálmodóját, Versailles inspirálta, és valljuk be, elképesztő munkát végzett. A barokk és reneszánsz stílusjegyeit hűen tükröző kápolna csodás látványt nyújt a befogadó számára. A padlót színes márványborítás fedi, két oldalt pedig oszlopos terasz fut végig mely az előkelősségek számára volt fenntartva. Sajnos a kápolnát nagyon sok sérülés érte az angol-amerikai légitámadások során 1943 őszén. Egy nagyobb restaurálás során azonban néhány kijavíthatatlan sérülést leszámítva, újra régi pompájában ragyoghat. Az oszlopsorok azonban a mai napig emlékeztetnek arra, hogy milyen mértékű pusztítás is ment végbe a bombázás során.
A Palatine kapolna után a királyi tróntermet látogattuk meg, melyet öt előszoba előz meg: A Halberdiers ( Alabárdos) terem, A testőrök szobája, az Alexander terem, a Mars terem és végül az Astraea terem.
Az Alexander terem mennyezeti freskója a makedón hódítóról emlékezik meg, akit a történelem legnagyobb hadvezéreként tartanak számon.
A Mars terem tulajdonképpen már a nemesek előszobája volt, így látható is, hogy fényűzésben messze lekörözi az előbbi termeket.
Az Astraea terem az igazságszolgáltatás ősi istennőjének nevét viseli és igazából a nagykövetek, az állami titkárok és más kiváltságos személyiségek előszobája volt.
A trónterem szépsége természetesen mind az öt előszoba pompáján túl tesz. A terem 40 méter hosszú és hat óriási ablak világítja meg.
A királyi tróntermet a Murat Apartmant követi, mely tulajdonképpen a királyi lakosztályt testesíti meg. Nevét Gioacchino Murat után kapta, aki a 19-dik század elején uralkodott.
Az alábbi képeken a Murat hálószobák és egyébb termek láthatók.
Az évszakok lenyűgöző szobái következnek:
A TAVASZ
A NYÁR
AZ ŐSZ
A TÉL
A következő képeken a Palatine könyvtár látható, mely 14000 kötetet tudhat magáének. A könyvek nagy része Nápoly, valamint Európa kultúráját örökítik meg.
Palotalátogatásunkból sajnos kimaradt a színház megtekintése, mely egy igen kimagasló látványossága az épületnek. Nem látogatható egész nap, így nagy sajnálatunkra mi is lemaradtunk, aki viszont rá szánja magát, hogy ellátogasson Casertába, semmiképp se hagyja ki.
* A P A L O T A P A R K J A *
Mi más dukálna jobban egy királyi palotához, mint egy előkelő és felettébb csodálatos királyi park? Luigi Vanvitelli erre is gondolt és megálmodta mestermunkájának második etápját, a lélekzetelállító királyi parkot. A park területe nem kevesebb mint 120 hektár, hosszúsága eléri a 3 kilométert és nem utolsó sorban egy természetes forrás táplálja kútjait végig a park teljes hosszán. A parkot csodás növényzet, medencék, szökőkútak, szoborcsoportok ékesítik és hihetetlenül békés hangulat lengi körül.
A főutca, a Via d'Acqua, mentén juthatunk el a park legvégébe, ahol egy fantasztikus vizesés zárja a csodás paradicsomot, valamint innen nyílik a kapu az angol kertek világába. A főutca mentén szebbnél szebb szoborcsoportokkal találkozhatunk, melyeket a mitológia ihletett, felettébb varázslatos hely.
A park első látványossága a Margherita szökőkút.
Már innen is látszik, hogy mekkora távolságot tettünk meg a palotától és ez a távolság ezután már csak nőni fog.
A parkban ilyen és ehhez hasonló lovaskocsik bérelhetők melyekkel utazni egészen előkelő lehet, viszont van valami egyébb oka, amiért ezt a két képet feltöltöttem. Ez a beton platsz igazából egy híd, mely alatt a város egyik főútja halad át.
A továbbiakban pedig az alábbi út várt ránk és persze szebbnél szebb látnivalók.
A következő képeken a Delfinek kútja látható. Ez az első nagyobb szoboregyüttes.
A delfinek után egy újabb, de sokkal nagyobb kút következett: az Aeolus kút, mely a mai napig nincs befejezve, igazából még további 50 szobrot terveztek rá, ennek ellenére így is csodálatos. A magaslat alatt pedig egy újabb út szeli át a casertai parkot.
Következik a Ceres kút, melynek főszereplője az aratás és az újászületés istennője.
A következő kút Vénusz és Adonisz mítoszát eleveníti meg. A legenda szerint Adonisz, Cyprus fia, még a szerelem istennőjét,Vénuszt is rabul ejtette férfias szépségével. Adonisz azonban csúnya halált halt egy vadászaton, ahol Mars istenség vaddisznó képében tépi darabokra. A kút Vénusz könyörgését eleveníti meg, amint Adonisznak könyörög, hogy ne menjen vadászni, kerülje el vesztét.
Az utolsó és egyben legfantasztikusabb kút Diana és Actaeon történetét regéli el. A kút már csak abból a szempontból is lenyűgöző, hogy egy látványos vizesés ömlik a medencéjének vizébe. A víz folyása két részre válassza a szoborcsoportot, mintha különálló történetet mesélnének el, de ez azonban egyáltalán nem így van, ugyanis a két szoboregyüttes egy közös mítoszt elevenít fel. Jobb oldalt Diana vesz fürdőt nimfái körében, bal oldalt pedig a fiatal Actaeon és vadászkutyái bontakoznak ki. Actaeon szarvassá változik, hogy kémkedjen a fürdőző istennő után. És itt olvad egyazon történetté a két szoborcsoport története. A plátói szerelem tragédiába fullad, hiszen Actaeon vadászkutyái széttépik saját gazdájukat, miközben az istennő szépségét csodálja. A művészi alkotás egyaránt szimbolizálja a metamorfózist, az életet és a megtisztulást.
Legalább egy órába telt, amire felértünk a vízeséshez, de teljes mértékben megérte. Nézzétek ezt a csodás kilátást, hát nem fantasztikus?
* * * A Z A N G O L K E R T E K
Elérkeztünk bejegyzésem utolsó etápjához, az angol kertekhez, mely nem kevesebb mint 24 hektáron terül el, magába foglalva exotikus növények egész tárházát, üvegházak világát, a Hattyú tavat és nem utolsó sorban a festői Vénusz fürdőt.
A kertek csakugyan Vanvitelli munkásságát dícsérik, melyet Maria Carolina királyné kérésére tervezett.
Az angol kertek egyik legszebb látnivalója a Hattyú tó, melyet már Carlo Vanvitelli tervezett és egészen érdekesre álmodta meg a tó környékét. A tó közepén egy kis sziget emelkedik, melyen egy római templom romjai láthatóak. A templomot nem az idő vasfoga tette romossá, sokkal inkább a művészet szelleme. A római templom ugyanis ilyennek volt tervezve, egy elhagyatott romtemplomnak melyet tavirozsák tömkelege ölel körül. Mellesleg az épület részei eredetiek és Róbámól hozatták.
A legvarázslatosabb hely kétség kívül mégis a Vénusz fürdője, mely valósággal lélekzetelállító. Mintha egy egészen más világba csöppenne a látogató. Felettébb elbűvölő. Vénusz fürdője tulajdonképpen egy kis tavacska, a kiváncsi szemek elől, terebélyes fák közé elrejtett paradicsomi oázis, melynek egyik szélén Vénusz szobra elevenedik meg, amint a parton mosakszik. Vele szemben, a másik oldalon pedig a cryptoporticus látható. A cryptoporticus tulajdonképpen egy félkör alakban elhelyezkedő romos nimfeum, vagyis egy nímfaszentély, melynek beltere egy boltíves folyósót elevenit meg. A hely egy megfogalmazhatatlan érzéssel tölti el az ember lelkét. Mélységes tisztaság és végtelen békét sugároz. Akár egy ódon templom, melyet benőttek már a növények és romjai éppen hogy csak kilátszanak félig meddig betakaró földnyelv alól. A hely szépsége az érintetlen tavacskában teljesedik ki. Elképesztő. Az igazán hihetetlen pedig az, hogy ez az egész mennyei helyszín egy művészi átverés, melynek egyetlen részlete sem eredeti, hanem egy tökéletes kreálmány. Hadd magyarázzam el.
A cryptoporticus oszlopait, falait és minden részletét egy cementbányában találták. Ezt használták fel a Vénusz fürdő kialakításánál. A Cryptoporticust direkt úgy alakították ki, hogy egy romos épület látszatát keltse, és igazából tényleg régi, hisz a részei ősi darabok, de mégis újszerű. A falakat direkt nem restaurálták, a mennyezeten hatalmas lyukak tátongnak, és eszméletlen, hogy mindennek kitalált szerepe van, a lyukak a mennyezeten fényt engednek be, így megvilágítság a romos épületet. A padlózat márványmozaikja csakugyan befejezetlen, hogy azt sugallja, az idők során vált ilyenné. Az oszlopok sérültek és a falakon hatalmas repedések vannak. Igazi ódon hangulatot teremt. Egyébbként az épületen belül számos szobor látható, melyeket a Bourbon ásatásokon találtak és a Farnese kollekció részei. A falakat és a freskókat direkt megrongálták, hogy minél ősibbnek látszodjanak. Hát nem elképesztő?
* * * * *
A Casertai barangolásunknak ezennel a végéhez értünk, remélem sikerült mindenkit elbűvölni ezzel az elképesztő mesevilággal. Nekünk nagyon tetszett és mindenképp csak ajánlani tudom.
Legközelebb egy újabb csodálatos hellyel térek majd vissza, egy festői szigetvilággal, melynek neve Ischia. Tarts velem legközelebb is. Most pedig búcsúzom!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése