A Kréta-i nagy utazás
A görög szigetvilágnak már csak a puszta említése is elindít bennem egy fajta bizsergést. Tudat alatt is a hellenisztikus archipelágó misztikus fantáziavilágára reflektálok. Valami azt súgja, hogy ezzel nem vagyok teljesen egyedül. Számos legenda, hősök és azok hőstettjei, a görök vívmányok és építészeti remekei, történelmi tények, a görög szellem és természetesen a magával ragadó táj mind részesei és szerves velejárói ennek az elképesztő világnak.
Kréta szigetén töltött napjaink első opcionális kirándulása a Lasithi Plateau-ra vezetett, mely egy 840 m magasan elterülő egészen különleges fennsík. A fennföld, akár egy elveszett világ, magasba nyúló hegyekkel körülfont paradicsomi birodalom, melyet évezredek óta, ahogy ma is, zöldség és gyümölcstermesztésre használnak. Nagy mennyiségben termesztenek krumplit, szőlőt, és egyébb gyümölcsöket, citrusféléket. A kimondottan kellemes és nyugodt atmoszférát szélmalmok lomha mozgása sodorja tovább a lassan folyó idő vaskerekén. Régen több ezer szélmalom is volt a fennsíkon, mára már eléggé megfogyatkozott a számuk. Eredetileg az öntözést segítették elő, manapság azonban többnyire elhagyatottan állnak, vagy éppenséggel a turistákat gyönyörködtetik.
Ez a szobrocska igazából azért érdekes, mert egy fontos tevékenységet elevenít meg az ókori krétaiak életéből. A szobrocska egy bikát ábrázol és három emberalakot, akik láthatóan megpróbálják a bikát harcképtelenné tenni. A bikakultusznak nagy befolyása volt az egész minoszi civilizáció során és számos freskón és szobrocska formájában megelevenítették a bikaugrást, erről még a továbbiakban lesz szó.
Az ásatási helyekről rengeteg edény, váza és egyébb más konyhai eszköz került elő. Ez mindenképp fejlett fazekasságra és képzőművészetre utal. Tökéletes forma, élénk színek és hihetetlen részletesség figyelhető meg ezeken a mestermunkákon.
Az alábbi képen egy nagyon érdekes edényt figyelhetünk meg. Látható, hogy belsejében előre kivehetetlen öszevisszaság uralkodik. Ez azonban koránt sem így van, és ha jobban szeműgyre vesszük magyarázat nélkül is kitalálhatjuk, hogy az edény fenekén a pásztor és annak nyája bontakozik ki.
A képen egy ókori táblajáték látható, melynek szabályait a mai napig nem tudták megfejteni.
Nagyon jellegzetes a tengeri élővilág megfestése, a fenti képen a jobb oldali vázán csigákat, az alsó képen pedig egy nagyon részletes polipot láthatunk.
Természetesen a Knosszoszi palota makettja is megtalálható a múzeumban, nagyon látványos alkotás, így képet nyerhetünk arról, hogy mégis hogyan nézhetett ki a palota évezredekkel ezelőtt. Látható, hogy az az elmélet is elég hejtállónak tűnik, hogy maga a palota volt a legendás labirintus, hisz nagyon szövevényes útcahálózattal rendelkezett.
A felső képen, pontosan szemben, középen a királyi lakosztályok, rezidenciák láthatóak, továbbá egészen jobbra az árúátvételért felelős régió figyelhető meg.
A kép bal oldalán látható az egyik főbejárat, valamint a kép alján a színháztér.
A kép kissé homályos, de arra pont jó, hogy láthassuk rajta a palota főterét, melynek legtúlsó részén látható is a főbejáratra vezető utca. A tér bal oldalán a trónterem és a főlépcsőház egyike látható, a tér jobb oldalán pedig a királyi rezidencia.
Az egész minoszi civilizáció legnagyobb rejtélye talán ez a csodálatosan kidolgozott anyaggorong, melynek értelmét a mai napig nem tudták megfejteni. A Phaesztoszi korong titkos üzenete mindmáig megfejtésre vár, bár már vannak felvetések, pontos értelmet még nem nyertek a korong mindkét oldalán megtalálható szimbólumok. A korong két oldala nem egyforma, két eltérő üzenetet közöl. Néhányan úgy látják, hogy a legegyértelműbb, hogy egy imát takar, vagy valamilyen rituálében használatos kelléket, segédeszközt. A korong Kr.e. 1600-ból származik.
Az alsó képen látható a bikaugró, aki szó szerint megpróbálja átujrani a bikát. Az alsó váz természetesen nem eredeti, viszont az ugró eredeti és tanubizonysága annak, hogy ez a sport, vagy mondhatni kulturális esemény igen fontos mozzanata volt az ókori nép számára. Knosszosz, Kr.e. 1500 körül.
Ez a feskó mutatja be a legjobban, hogy hogyan is zajlott ez a versenyszám, vagy ókori játék. A freskón jól kivehető a bika alakja, valamint három emberi alak, az első balról a bikát szarvától próbálja feltartóztatni, a jobb oldali nem engedi hátra a bikát, mig a harmadik alak éppen megpróbálja átszökni az állatot. Egy másik nagyon fontos dologra hívja fel figyelmunketm hogy a freskó két különböző színű emberfigura elevenedik meg, fehér és barna. A minoszi kultúrában a férfiakat fehéren, a nőket barnán ábrázolták, ami viszont rávilágít arra, hogy ezt a játékot úgy férfiak, mint nők is játszhatták. Knosszosz, Kr.e. 1500 körül.
Az alsó képen látható különös tárgy sajátossága az, hogyha felül vizet öntöttek bele, a fordított tölcsér alakú alján kifolyik, tehát a lényege, hogy ezeknek az agyak karikáknak a belseje üreges.
Az alábbi képen egy csodálatosan kidolgozott rhüton látható, jellegzetes bika formával. A rhüton egy ivó edény. 16. sz., Knosszosz.
A királyné rezidenciáján, a delfines szobában található fresco maradványa.
A kigyóistennőt ábrázoló agyagfigurák. Kr.e. 1600, Knosszosz.
Az alábbi képen a minoszi civilizáció hieroglifái, írásjelei láthatóak.
Az alsó képen nem egy vázába rejtett csontvázat láthatunk, vagyis első ránézésre igen, viszont ez egy gyerek koporsó, ugyanis, régen egészen masképp néztek ki koporsók.
Csodásan díszített vázák láthatóak.
Ez a sisak vaddisznó agyarból készült és szerepet kapott a Trója című filmben is.
Az alábbi képen egy ló csontváza látható, valószínűleg áldozati állat volt, látható, hogy valami éles tárggyal vágták el csontjait. Azokban az időkben az áldozatbemutatás nagyon népszerű dolog volt, ezzel áldoztak az isteneknek, hogy jobb termés legyen vagy hogy éppen győzedelmeskedjenek egy közelgő harcban.
A felső képen jellegzetes szobrocskákat láthatunk, melyek mindkét karja fel van emelve. Ez nagyon jellegzetes, visszatérő motívuma hitviláguknak. Az alsó képen egy olyan szobor látható, melynek fején mák toboz figyelhető meg. Tehát már abban az időben is ismerték a mákot és valószínűleg a mák hatásait is.
Amint már említettem, régen a koporsők alakja egészen más volt, mint manapság. Két eltérő formát különböztethetünk meg: a láda és a kád formát. Ezek a koporsók, ahogy a képeken is látatóak, nagyon szépen díszítettek, kisebb és nagyobb méretben is, attól függően, hogy gyerekről vagy felnőttről van szó.
Egyik legszebb darab, az alsó képen látható koporsó volt, a Hagia Triada sarkophag, mely csodásan megrajzolva és kifesve, mind a négy oldalán valamilyen eseményt örökítettek meg, többek között áldozatbemutatást is.
Az emeleti termekben részben a Knosszoszi palotában lelt freskók maradványait, valamint más műtárgyakat is láthatunk. A felső képen a trónterem egy részlete látható, az erőteljesebb színű részek az eredeti freskó maradványai, a többi a kiegészítő rajz. Az alsón a híres bikafej látható, melynek alig egy csekélyke része maradt csak fenn az utókor számára, eredetileg bizonyára sokkal nagyobb freskóról lehetett szó.
A felső képen a delfines szoba freskómaradványai láthatóak, az alsón pedig egy hatalmas freskó parányi része látható, ez a remekmű eredeti formájában több méter magas és természetesen több méter hosszú lehetett.
A freskót Herceg a liliomokkal vagy Papok királyának is nevezik. Kr.e.1500 körül, Knosszosz.
A következő képen Minosz király családfája látható:
Óriási vázák, a legnagyobb kb 180 cm magas.
Ez egy nagyon érdekes kis szobrocska, egy fekvő oroszlánt ábrázol, két melső mancsa között egy edénykét tartva. Ebbe az edénykébe vizet lehet önteni, viszont ha megmozdítjuk a szobrocskát, a víz eltűnik, ha pedig újra nyugalomba helyezzük, megint előbukkan a víz. Az oroszlán mancsa valószínűleg üreges, emiatt mozgatásra a víz befolyik az üregbe és így eltűnik.
Visszatérve a földszintre, a szoborkiállítást csodálhattuk meg:
Ha már Heraklionban járunk, érdemes kicsit körülnézni a városban is, ugyanis a múzeumtól nem túl messze egy egészen kellemes sétálóutca fogad, mely egészen a kikötőig tart, ahol egy velencei erődöt csodálhatunk meg. Eredetileg az egész kikötőt a velenceiek építették, a mai napig fellelhetőek az épületek maradványai.
A velencei behatás a sétálóutca arculatán is meglátszik, ékes példa rá az alábbi tipikus, oroszlán szobrocskás szökőkút. Egyébbként a kikötő erődjének homlokzatán nagyon szépen látszik a velencei, oroszlános címer.
A Földközi-tenger keblén pihenő Kréta szigetét szebbél-szebb, mondhatni mesébe illő partszakaszok szegélyezik. A lélekzetelállító környezet, a kristálytiszta víz és a vakító napsütés elengedhetetlen komponensei egy krétai vakáció ideális elegyének. Néhány közülük azonban még ennél is csodálatosabb és joggal vívták ki helyüket a világ legszebb partjai között. Különleges, egyedi világukkal a legnépszerűbb partokat testesítik meg és kínálnak olyan páratlan élményt, melyet nem élvezhetünk bárhol és bármikor.
Kirándulásunk során, mi két ilyen partszakaszra látogattunk el: Elafonisi, ahol a part homokja rózsaszín árnyalaptban játszik, valamint Balos és Gramvousa, ahol talán a legpáratlanabb kilátás tárult a szemünk elé. Létezik még egy harmadik lenyűgöző part is, a Chrissi sziget, mely egészen délen a Líbiai tengeren található. Sajnos ide mi nem jutottunk el, de a hallottak alapján érdemes a harmadikat is meglátogatni.
Az Elafonisi lagúna a sziget délnyugati csücskén helyzetkedik el, egy egészen háborítatlan, mondhatni elhagyatott vidéken, ahol igazán érezhető a hely lebilincselő varázsa és valóságos trópusi hangulata. A part karizmatikus világa tényleg magával ragadó, az anyasziget és Elafonisi szigete közti sekély rész testesíti meg ezt a lenyűgöző birodalmat. A hely igazi különlegessége a rózsaszín homok, mely alig pár helyen található meg az egész világon. A víz természetesen kristálytiszta, és a sekély részén kimondottan meleg. Barangolva Elafonisi szigetén, a bámulatba ejtően sokszínű tenger ejt rabul. A víz számtalan árnyalata már a természetellenes gyönyörűség határait súrolja.
Természetesen egy környezetvédelmi területről van szó, ahol három szabály van, ne gyűjts be homokot, ne szakíts le növényt vagy bármiféle virágot és a harmadik, hogy ne szedd össze a partról a kisodródó csigát és kagylót. A környék faunája elég szegényes, igen kopár, viszont vannak olyan növények amelyek csak itt honosak és csak itt élnek meg. Egyébbként a hely nagyon kellemes, a táj hihetetlenül gyönyörű és ha mindez nem lenne elég, az azúrkék ég és vakító napsugár még elbűvölőbbé teszi paradicsomi mivoltát.
Amit Elafonisi-ről még tudni kell, hogy elhelyezkedésének következtében elég nehezen megközelíthető, valamint a turisták nagy része Heraklionban és környékén, vagy Chániában száll meg, és ezektől a városoktól nagyon messze esik. Herszonisszoszból, ami még Herákliontól 25 km-re van keleti irányba, 5 óra autóbuszozást jelentett. Ez persze csak egy út, még vissza is kellett jönni. Aki Chániaban száll meg, annak jóval egyszerűbb, mert körülbelül ennek a távnak a felén található, így kb 2 óra 30 perc alatt megjárható. Autóbérléssel mindenképp egyszerűbb. Az út hegyeken, dombokon, alagúton át vezet, de amikor végre odaérsz és szemed elé tárul mindaz a csoda ami ott várt ránk, egy csapásra feledteti az emberrel a buszos kirándulás okozta kellemetlen hányódtatásait.
A másik különleges partszakasz, ahová ellátogattunk, az Balos-Gramvousa, melynek érdekessége elsősorban földrajzi elhelyezkedésében rejlik. Ez a csodás hely Kréta északnyugati csücskén található és három tenger habja mossa partjait: keleti iránybók az Égei-tenger, északról a Jón-tenger és a nyugati oldalon a Földközi-tenger. Páratlan egy hely, lenyűgöző kilátással.
A Balos-Gramvousa kirándulás egy részét szárazföldön, autóbusszal, mig a másik részét sétahajó fedélzetén tettük meg. Hajóra Kissamos kikötőjében szálltunk, mely Herszonisszosztól kb 3 óra autóbuszozás. A sétahajóval, amely minimum 1000 embert szállít, körülbelül másfél óra alatt értük el a kirándulásunk uticélját. Az idő hihetetlenül kellemes volt, valóságosan perzseltek a napsugarak és patyolattiszta égbolt úszott a fejünk felett.
Előre a kirándulásunk Gramvousa részéhez érkeztünk, mely tulajdonképpen egy kisebb szigetet takar. Ez a sziget azért jelentős, mert tetején egy velencei várrom található és tulajdonképpen annak fényében építették, hogy a Balos-i lagúnából kiszorítsák az arra garázdálkodó kalózokat.
Miután kikötött a hajó, választhattunk, hogy megmászva a hegyet, felmegyünk a várba, vagy amig a többiek másznak addig strandolunk a sziget gyönyörű öblében. Mi végül a túrázás mellett döntöttünk, és annak ellenére, hogy döglesző volt a hőség, kár lett volna kihagyni, egy életre szóló élmény volt, egy páratlan kilátás várt ránk odafenn. Fentről nagyon szépen látszott az alattunk elterülő öböl és természetesen Balos is, mely kirándulásunk következő uticélja volt.
Utunk, fel a hegyre, egy aloe ligeten át vezetett, ilyent sem lát minden nap az ember.
Az öböl szélén látható a hajónk, amellyel erre a csodás helyre érkeztünk, valamint a felfele kapaszkodó turisták kígyózó sora.
A kilátás innen fentről egyszerűen meseszép, alig lehet szavakba önteni. Százszorosan kárpotolta a gyaloglást és a tűző nap izzasztó erejét.
Amig mi valósággal csüngtünk a panorámán, addig a többiek a hajóroncshoz közeli öbölben strandoltak.
A velencei erőd meglátogatása után, sétahajónk Balos-nak vette az irányt. Amig ezt a rövidke távot megtettük a lagúnáig, kényelmesen megebédeltünk a fedélzeten.
Balos elhelyezkedése nagyon hasonlít Elafonisi-hez, ugyanis itt is a fősziget és egy másik kisebb sziget közötti lagúnáról, mondhatni földi paradicsomról beszélhetünk. A homok néhol itt is rózsaszín és a tenger színkavalkádja egyszerűen leírhatatlan.
A görök szigeteknek se szeri se száma, megannyi kultúrával és különleges szokással, de talán mindközül is a legcsodálatosabb, ahol ezen eszenciális elemek nüanszos kohéziója létrejött, a szépséges Kréta.
Kréta képezi az ország legnagyobb kiterjedésű szigetét és egyben a déli periféria rendíthetetlen sziklaerődjét. Az első pillantásra talán zord külsejű sziget paradicsomi belsőt rejt. Bár növényzetben igen szegényes, csodálatos partszakaszai, varázslatos öblei és trópusi jellegű exkluzív strandjai mindenkit magával ragadnak. A jellegzetes görög építésű városok falai között valósággal a nap huszonnégy órájában pezseg az élet. Az utcák mentén tavernák, szuveníres boltok és kávézók sorakoznak, megannyi bámészkodó látogató és turistabuszok végtelenül kígyózó sora. A szebbnél szebb partoknál és a pulzáló városok mindennapjainál a Krétai cégér ennél sokkal többet takar. Itt alakult ki több ezer évvel ezelőtt az európai civilizáció ősi bölcsője, a minoszi kultúra és hagyta emlékül az utókorra a fennséges Knosszoszi palotát.
Kréta turizmusa messzi időkre tekint vissza, valóságos turista paradicsomként és divatos úticélként tartják számon úgy Európában, mint az egész világon. A két legfontosabb nagyvárosa Chania és Heráklion, ide koncentrálódik a turizmus legnagyobb százaléka, ez természetesen hatalmas embertömeget jelent minden évben.
Heráklionban szálltunk le, a sziget legnépszerűbb városában, azonban a szállásunk innen 25 km-re fekvő Herszoniszoszban volt. Herszoniszosz egy igen népszerű partmenti kisváros, ahol a görög stílusú, alacsony, lapos tetejű épületek uralkodnak. Az utcák menték tavernák, apró boltok, szuveníres standok, kavázók és kirakatok mindenféle tárháza figyelhető meg. Eszméletlen élet és hangulat bontakozik ki úgy a nappali, mint az éjszakai órákban. Az időjárás szeptemberben is kiváló volt, kánikula tombolt még így, a szezon végén is. A reggeli órákban gyakran volt felhős, de ez a közelben lévő hegyeknek tudható be.
A krétai látnivalók két nagyobb csoportra oszthatók: a krétai kultúrát és civilizációt bemutató régiók és a népszerű partszakaszok. Ezen koncepció alapján fogom én is bemutatni a sziget legismertebb látnivalóit.
1. Kréta-i kultúra és civilizáció
Kréta szigetén töltött napjaink első opcionális kirándulása a Lasithi Plateau-ra vezetett, mely egy 840 m magasan elterülő egészen különleges fennsík. A fennföld, akár egy elveszett világ, magasba nyúló hegyekkel körülfont paradicsomi birodalom, melyet évezredek óta, ahogy ma is, zöldség és gyümölcstermesztésre használnak. Nagy mennyiségben termesztenek krumplit, szőlőt, és egyébb gyümölcsöket, citrusféléket. A kimondottan kellemes és nyugodt atmoszférát szélmalmok lomha mozgása sodorja tovább a lassan folyó idő vaskerekén. Régen több ezer szélmalom is volt a fennsíkon, mára már eléggé megfogyatkozott a számuk. Eredetileg az öntözést segítették elő, manapság azonban többnyire elhagyatottan állnak, vagy éppenséggel a turistákat gyönyörködtetik.
A szélmalmok könnyed, lusta táncában a Lasithi fennsík kiterjedése nem tűnik túl számottevőnek. Azonban érdemes megemlíteni, hogy hosszában 11 km, széltében pedig 6 km nagyságú területet foglal magába. Útban a fennsík leghíresebb barlangja felé, mely egyben a következő úticélunk is, nagyszerű kilátás nyílik a platóra, felfele kapaszkodva egy szamárösvényen.
A barlanghoz gyalogosan vagy szamárháton lehetett fölkapaszkodni. Az út szerpentines és néhol elég meredek. Könnyítésként szolgál a kővel kirakott keskeny ösvény, ám a magassabb régiókban ez is elmaradozik és a kemény, időrágta szikladarabok veszik át a helyét. Gyalogosan, némiképp fáradság nélkül lehet feljutni a barlanghoz. Szamárháton azonban csak az esetleges napsütéssel kell dacolnunk. Ettől eltekintve, mindenkit óva intek a szamárbérléstől. Szegény állatok naphosszat cipelnek turistákat, és ha jól bele gondolunk, ez egy adott ponton már állatkínzás. Ennek fényében, mi gyalogosan tettük meg az egyébként nem túl hosszú távot.
A plató fölött hatalmas fellegek tornyosultak, innen azonban már látható, hogy mekkora területről is van tulajdonképpen szó. A táj egyébbként nagyon kopár, Kréta domborzatát inkább cserjék és olajfák alkotják. Ahogy látszik minden nagyon köves és szikás, amit leginkább az itt-ott felbukkanó, ide-oda szökdécselő kecskék és azok gidái élvezik a legjobban.
A Püthagorasz-i csésze, vagy másképpen a mértékletesség csészéje, egy mindenki számára hasznos tanulság, hogy aki többet és többet akar, az egy csapásra elveszíthet mindent. A csésze felépítése a felső képen látható és két nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a ketté metszett csésze belsejében található kis oszlop, a másik dolog pedig a csésze belső falán lévő bemetszés, jelzés. A csésze pedig a következőképpen müködik: ha vizet töltünk bele a látható vonalig, jelzésig, nem fog történni semmi, viszont ha ezt a vonalat meghaladjuk, a víz egyszerűen kifolyik a csésze alján. De miért? A válasz egyszerű, az oszlop beltere üreges, és látható, hogy két üreges rész is van, egy külső rész és egy belső elvezető csatorna. Amikor vizet töltünk a pohárba a víz nemcsak úgymond a pohárba, hanem az oszlop falán lévő lyuk következtében annak belsejébe is behatol és ahogy egyre nő a vízszint, a betóduló víz eléri az oszlop magasságát, ahol a kivezető csatorna száda nyílik. Amikor a pohár beljesén látott jelzést meghaladja a víz szintje, az oszlop belsejében a víz túlcsordul a kivezető csatornán és a létrejött szifon hatás kiszippantja a pohár egész tartalmát.
Az alsó képen Pütagorasz-i csészéket láthatunk, azonban több formában is előfordulnak, legjellegzetesebb alakja a serleg vagy kehely alakú poharak. Ezeket a poharakat természetesen kézzel festik és istenalakokkal, görög népviseletű figurákkal vagy éppen a nagyon divatos Knosszoszi palota freskóinak miniatűr másolataival díszítik.
A plató fölött hatalmas fellegek tornyosultak, innen azonban már látható, hogy mekkora területről is van tulajdonképpen szó. A táj egyébbként nagyon kopár, Kréta domborzatát inkább cserjék és olajfák alkotják. Ahogy látszik minden nagyon köves és szikás, amit leginkább az itt-ott felbukkanó, ide-oda szökdécselő kecskék és azok gidái élvezik a legjobban.
A szerpentin végén a híres-neves Psychro barlang található, melyet a minoszi kultúra egyik szent barlangjának tekintenek. A barlangot ugyanis a legendákban fellelhető Dikteon barlanggal azonosítják, mely tulajdonképpen a főisten, Zeusz barlangja volt. A prófécia szerint Kronosz vesztét fia, Zeusz okozza, így annak érdekében, hogy megtartsa az egész világra kiterjedő hatalmát, úgy döntött, hogy lenyeli fiát, ahogy a többi utódjával is tett. Zeusz anyja, Rhea, azonban cselt eszelt ki és a pójában fia helyett köveket rakott. Az így megmenekült Zeusz a Dikteon barlangban nevelkedett, távol apja pusztító haragjától és felcseperedtével beteljesítette a próféciát és véget vetett apja uralkodásának.
A barlangot természetesen mi is megnéztük magunknak, terjedelmében nem túl nagy, viszont érdemes megnézni, hosszú és meredek lépcsősoron lehet lejutni, egy mondhatni majdnem vízszintesen nyíló barlangszájon át. A lépcső nagyon csúszós és rengeteg a turista, de ahogy egyre jobban behatoltunk a barlang mélyébe, valahogy minden egyébb zavaró tényező eltörpült és csak a csodálatos csepkövek ódon, misztikus világa volt az, ami e szentély keblén átvezérelt.
Elhagyva a barlang kellemesen hűvös világát, újra a lenyomult, füllesztő melegben találtuk magunkot, útban következő úticélunk felé, egy hagyományos fazekasműhelybe.
A Lasithi plató földjén pihenő kis fazekasműhelyben már várt ránk Giorgios, aki egy kicsit bevezetett minket az agyag kézművesség pár érdekes fortélyába, többek között, hogy hogyan is készül a híres Püthagorasz-i csésze.
A Püthagorasz-i csésze, vagy másképpen a mértékletesség csészéje, egy mindenki számára hasznos tanulság, hogy aki többet és többet akar, az egy csapásra elveszíthet mindent. A csésze felépítése a felső képen látható és két nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a ketté metszett csésze belsejében található kis oszlop, a másik dolog pedig a csésze belső falán lévő bemetszés, jelzés. A csésze pedig a következőképpen müködik: ha vizet töltünk bele a látható vonalig, jelzésig, nem fog történni semmi, viszont ha ezt a vonalat meghaladjuk, a víz egyszerűen kifolyik a csésze alján. De miért? A válasz egyszerű, az oszlop beltere üreges, és látható, hogy két üreges rész is van, egy külső rész és egy belső elvezető csatorna. Amikor vizet töltünk a pohárba a víz nemcsak úgymond a pohárba, hanem az oszlop falán lévő lyuk következtében annak belsejébe is behatol és ahogy egyre nő a vízszint, a betóduló víz eléri az oszlop magasságát, ahol a kivezető csatorna száda nyílik. Amikor a pohár beljesén látott jelzést meghaladja a víz szintje, az oszlop belsejében a víz túlcsordul a kivezető csatornán és a létrejött szifon hatás kiszippantja a pohár egész tartalmát.
Az alsó képen Pütagorasz-i csészéket láthatunk, azonban több formában is előfordulnak, legjellegzetesebb alakja a serleg vagy kehely alakú poharak. Ezeket a poharakat természetesen kézzel festik és istenalakokkal, görög népviseletű figurákkal vagy éppen a nagyon divatos Knosszoszi palota freskóinak miniatűr másolataival díszítik.
A fazekaszműhelyben természetesen nem csak ilyen és ehhez hasonló poharak és csészék készülnek, hanem sok más egyébb is, többek között vázák, kancsók, tányérok, különböző istenségeket ábrázoló szobrocskák és természetesen a híres Phaisztoszi korongról készült másolatok is, melyről a továbbiakban még lesz szó.
Miután búcsút vettünk a fazekasműhelytől és magunk mögött hagytuk a Lasithi fennsík nyugodt birodalmát, egy közeli kolostorhoz vezetett utunk.
A Keras Kardiotissas kolostor egy kelet ortodox kolostor, melynek építését a 14.-dik századra datálják. Gyönyörű helyen, a hegyoldalban épült és fantasztikus kilátás nyílik a a völgyre. A kolostor nem túl nagy, de nagyon kimondottan rendezett. Beltere freskókkal díszített, viszont fényképezni nem lehetett.
A Keras Kardiotissas kolostor egy kelet ortodox kolostor, melynek építését a 14.-dik századra datálják. Gyönyörű helyen, a hegyoldalban épült és fantasztikus kilátás nyílik a a völgyre. A kolostor nem túl nagy, de nagyon kimondottan rendezett. Beltere freskókkal díszített, viszont fényképezni nem lehetett.
Ahogy délutánba fordult az idő, egy közeli tavernánál álltunk meg ebédelni, ahol helyi görög specialításokat lehetett megkóstolni. A mi voksunk a muszakára esett. A muszaka egy krumpli és padlizsán alapú étel, melyhez természetesen sajt is társul és az elmaradhatatlan görög saláta. Nagyon ízletes volt.
Az ebédszünet után a fővárosba, Heraklionba látogattunk el, ahol a világhírű Knosszoszi palotát volt szerencsénk megcsodálni. A régészeti lelőhelyet Európa bölcsőjének tekintik, hiszen az arheológusok szerint a mediterán térségben, Krétán alakult ki a legősibb civilizáció, mely elsöprő hatással volt az egész Földközi-tenger térségére, annak megannyi kultúrájára és fejlődésére.
A hatalmas palota romjait egy angol régész, Arthur Evans, fedezte fel és a legendás uralkodója után, akit Minosz királynak hívtak, minoszi kultúrának nevezte el. A birodalom Kr.e. 2600-1100 között, vagyis 1500 éven át befolyásolta a sziget és a környező birodalmak sorsát. Fénykorát Kr.e.16-18. században élte. Ebben az időszakban gazdagság és elképesztő jólét uralkodott.
A Palota gyönyörű helyen terülhetett el a maga korában. A feltárások szerint két folyó egyazon völgyében. A tengerparttól jóval bennebb a szárazföld belsejében található, ám folyami kikötője így is volt a városnak. Ezen felül természetesen számos kikötővel rendelkezett a tengerparton is, élénk kereskedelmet folytatva a környező földrészek birodalmaival, köztük a görög szigetekkel és a fáraók uralta egyiptommal.
A Knosszoszi palota mindennapjait egyértelműen a művészet és az alkotás szelleme járta át. Hatalmas freskók maradtak az utókor számára, hihetelenül színes kultúrával és rendkívülien erős hitvilággal rendelkeztek. Csodálatosan díszített vázák, egyébb edények, háztartási eszközök, agyagtáblák és ékszerek szolgálnak tanúbizonyságul. Hitviláguk természetesen Zeusszal kezdődik, hiszen a legendás Minosz király is Zeusztól származtatja önmagát, egyébbként ez jellemző, visszatérő motívum a görög legendákban, hogy az uralkodók valamelyik istenség egyenes ágú leszármazottjai. A minoszi kultúrát a bikakultusz és a kígyóistenség kultusza járja át. A bikaugrás szerves része volt a közösség életének.
A krétai civilizáció egyik legismertebb legendája is a Minotauruszról szól, mely egy emberi testtel és egy bika fejjel rendelkező torzszülött volt és mindennapjait egy számára épített labirintusban töltötte, ahol számos ifjú, bátor vitéz vesztette életét, harcolva az görcsösen áhitott dicsőségért. A Minotaurusz legendája szimbólumokkal telített. Igazából soha nem bukkantak labirtintusra, néhány régész szerint pedig maga a palota volt az útvesztő a többszintes mivoltával és megszámlálhatatlan utcáival. Egy másik elképzelés szerint maga Minosz király sem létezett, hanem különböző legendák és azok különböző uralkodóinak ötvözete öltött testett.
A legenda úgy szól, hogy Minosz király felesége, Pasziphaé, vétkes szerelemre lobbant egy bika iránt, melyet Poszeidon küldött hozzá. Ebből a vétkes szerelemből született a Minotaurusz, akit a Daidalosz álltal építetett labirintusba zártak. A világ minden tájáról jöttek bátor vitézek, hogy legyőzzék a Minotauruszt, ám mindegyik ott hagyta a fogát, egészen addig, amig meg nem érkezett Athén királyának fia, Thészeusz. A Minotaurusznak volt egy testvére is, akit Ariadnénak hívtak, és ő volt a kulcsa Thészeusz megmenekülésének. Ugyanis Ariadné, Daidalosz tanácsára, megszánta a hőst és egy aranyfonalat adott neki, mellyel megtalálhatta a kivezető utat a labirintusból. Thézeusz legyőzte a Minotauruszt és ezzel a hőstettel elnyerte a király lányának, Ariadnénak kezét. Daidalosz büntetése pedig az lett, hogy fiával, Ikarosszal együtt a labirintusba zárták. Az őrök megvesztegetésével sikerült megszökniük és viaszból készített szárnyakon próbáltak elmenekülni Szicíliába. Ikarosz túl közel repült a Naphoz, így szárnyai megolvadtak és lezuhant, Daidalosz azonban szerencsésen partot ért. A legenda úgy tartja, hogy Minosz király sokáig üldözte Daidaloszt, aki végul Kókalosz király védelme alá került. Ez okozta Minosz király vesztét is, Kréta nagy királyát Kókalosz lányai ölték meg.
Az első Knosszoszi palotát tűzvész súlytotta, melynek a helyére, vagy az első kiegészítésére építették a második sokkal pompásabb, impozánsabb és komplexebb palotát. A palota egy valóságos remekmű volt, egy többszintes építmény, mely 22000 m2 területet foglalt magában, nem kevesebb, mint 1500 szobával. A palota tulajdonképpen egy kisebb várost foglalt magába, ahol rengetegen élhettek fénykorában. Víztározók, egyébb más tárolóhelyiségek, ahol hatalmas vázákban tartották a gabonát, bort és az olajat, a köznép házai, a gazdagabbak villái, egy központi tér, üzlethelyiségek, műhelyek, monumntális palotakapuk, színháztér, lépcsőfeljárók, trónterem és természetesen a királyi lakosztályok is helyet kaptak a palotában. A nagy palota mellett azonban egy kisebb is helyet kapott, amely valószínüleg az uralkodói család nyári rezidenciájaként szolgálhatott.
A palotában eszméletlen pompa és fényűzés uralkodhatott, elképesztő építkezési tehnikával. A meleg miatt szellőzőrendszert építettek ki, és hatalmas oszlopos, félig nyitott helyiségekkel oldották meg a levegő áramlását. A királyi lakosztályokban mennyezeti ablakok, a királyné fürdőszobájában pedig az angol wc-hez hasonló szennyvízelvezető illemhely is helyet kapott. Csodálatos freskók és oszlopok díszítették az egész palotát. A főtér pedig akkora volt, hogy a híres bikaugrást is megtarthatták.
A minoszi civilizáció hanyatlása Kr.e. 1500 körül kezdődött és a legtöbb vélemény szerint az emberiség történelmében bekövetkezett legnagyobb természeti katasztrófa okozhatta. Ez a katasztrófa Théra szigetéhez ( mai elnevezésén Santorini) köthető. A vulkánkitörés következtében az egész sziget felrobbant, hatalmas hamufelhőt bocsájtva a környezetére, továbbá a nagyerejű foldrengés szökőárat hozott létre és ez nagy mértékben érintette a 110 km-re található Kréta partjait is. A kereskedelem és a gazdagás valószínüleg összeomlott. Ez okozhatta tehát a minoszi civilizáció hanyatlását és közelgő végét, valamint a legújabb felfedezések szerint Atlantisz pusztulását is, melynek helyét Santorini szigetére teszik. Továbbá egyes vélemények szerint az egyiptomi tíz csapásból is legalább hármat ez a katasztrófa válthatott ki, pl a 3 napos sötétséget. A minoszi civilizáció helyét egy új, a mükénéi kultúra vette át.
A Palota gyönyörű helyen terülhetett el a maga korában. A feltárások szerint két folyó egyazon völgyében. A tengerparttól jóval bennebb a szárazföld belsejében található, ám folyami kikötője így is volt a városnak. Ezen felül természetesen számos kikötővel rendelkezett a tengerparton is, élénk kereskedelmet folytatva a környező földrészek birodalmaival, köztük a görög szigetekkel és a fáraók uralta egyiptommal.
A Knosszoszi palota mindennapjait egyértelműen a művészet és az alkotás szelleme járta át. Hatalmas freskók maradtak az utókor számára, hihetelenül színes kultúrával és rendkívülien erős hitvilággal rendelkeztek. Csodálatosan díszített vázák, egyébb edények, háztartási eszközök, agyagtáblák és ékszerek szolgálnak tanúbizonyságul. Hitviláguk természetesen Zeusszal kezdődik, hiszen a legendás Minosz király is Zeusztól származtatja önmagát, egyébbként ez jellemző, visszatérő motívum a görög legendákban, hogy az uralkodók valamelyik istenség egyenes ágú leszármazottjai. A minoszi kultúrát a bikakultusz és a kígyóistenség kultusza járja át. A bikaugrás szerves része volt a közösség életének.
A krétai civilizáció egyik legismertebb legendája is a Minotauruszról szól, mely egy emberi testtel és egy bika fejjel rendelkező torzszülött volt és mindennapjait egy számára épített labirintusban töltötte, ahol számos ifjú, bátor vitéz vesztette életét, harcolva az görcsösen áhitott dicsőségért. A Minotaurusz legendája szimbólumokkal telített. Igazából soha nem bukkantak labirtintusra, néhány régész szerint pedig maga a palota volt az útvesztő a többszintes mivoltával és megszámlálhatatlan utcáival. Egy másik elképzelés szerint maga Minosz király sem létezett, hanem különböző legendák és azok különböző uralkodóinak ötvözete öltött testett.
A legenda úgy szól, hogy Minosz király felesége, Pasziphaé, vétkes szerelemre lobbant egy bika iránt, melyet Poszeidon küldött hozzá. Ebből a vétkes szerelemből született a Minotaurusz, akit a Daidalosz álltal építetett labirintusba zártak. A világ minden tájáról jöttek bátor vitézek, hogy legyőzzék a Minotauruszt, ám mindegyik ott hagyta a fogát, egészen addig, amig meg nem érkezett Athén királyának fia, Thészeusz. A Minotaurusznak volt egy testvére is, akit Ariadnénak hívtak, és ő volt a kulcsa Thészeusz megmenekülésének. Ugyanis Ariadné, Daidalosz tanácsára, megszánta a hőst és egy aranyfonalat adott neki, mellyel megtalálhatta a kivezető utat a labirintusból. Thézeusz legyőzte a Minotauruszt és ezzel a hőstettel elnyerte a király lányának, Ariadnénak kezét. Daidalosz büntetése pedig az lett, hogy fiával, Ikarosszal együtt a labirintusba zárták. Az őrök megvesztegetésével sikerült megszökniük és viaszból készített szárnyakon próbáltak elmenekülni Szicíliába. Ikarosz túl közel repült a Naphoz, így szárnyai megolvadtak és lezuhant, Daidalosz azonban szerencsésen partot ért. A legenda úgy tartja, hogy Minosz király sokáig üldözte Daidaloszt, aki végul Kókalosz király védelme alá került. Ez okozta Minosz király vesztét is, Kréta nagy királyát Kókalosz lányai ölték meg.
Az első Knosszoszi palotát tűzvész súlytotta, melynek a helyére, vagy az első kiegészítésére építették a második sokkal pompásabb, impozánsabb és komplexebb palotát. A palota egy valóságos remekmű volt, egy többszintes építmény, mely 22000 m2 területet foglalt magában, nem kevesebb, mint 1500 szobával. A palota tulajdonképpen egy kisebb várost foglalt magába, ahol rengetegen élhettek fénykorában. Víztározók, egyébb más tárolóhelyiségek, ahol hatalmas vázákban tartották a gabonát, bort és az olajat, a köznép házai, a gazdagabbak villái, egy központi tér, üzlethelyiségek, műhelyek, monumntális palotakapuk, színháztér, lépcsőfeljárók, trónterem és természetesen a királyi lakosztályok is helyet kaptak a palotában. A nagy palota mellett azonban egy kisebb is helyet kapott, amely valószínüleg az uralkodói család nyári rezidenciájaként szolgálhatott.
Tárolóvázák olajnak, bornak és gabonának.
A felső és az alső képen a tárolóhelyiségek láthatóak, elviekben ezekbe az üregekbe helyezték bele a fennebb látható tároló vázákat, melyekben gyakran gabonát, bort és olivaolajat tároltak.
A felső képen nagyon jól láthatóak a tűzvész nyomai
A főtér magaslatából nagyon jól látható a palota egyik főbejárata, mely a kép központi részén látható. A palota főtéréről nyílt az alsó képen látható trónterem, valamint a mellette látható egyik főlépcsőház is, többek között az ellenkező oldalon egy másik lépcsőház, mely a királyi rezidenciához vezetett. A téren a bikaugrás nevezetű sportot is tartották.
A felső képen a feltételezett árúátvevő helyiség látható, itt ellenőrizték a kapott árút. Az alsó képen óriási tárolóedények, vázák, ezek magassága a 2 m is elérte.
A távolban a bika fejet ábrázoló híres freskó, mely csak imitáció, az eredeti az arheológiai múzeumban látható, azonban sokkal fontosabb megemlíteni azt, hogy e freskó előtt található az egyik fő folyósó mely direkt kapcsolatot tart fenn a főtér és az egyik főkapú között. Amikor idegenek léptek a palotába, a város hatalmát volt hivatott szimbolizálni a freskó és természetesen erőteljesen jelképezte a minoszi bikakultuszt jelenlétét is. Az alsó képen a palota egyik bejárata látható.
A felső képen a híres freskó, mely eredeti mivoltában valószínűleg sokkal nagyobb lehetett.
A fenti képen látható az ókori görög szinház, mely még messze nem hasonlít a későbbi görög, majd római színházterekre. Az alsó képen látható, hogy a szemben lévő lépcsőfokok sokkal apróbbak, ezeken ültek a köznép emberei, mig a kép bal oldalán látható magasabb ülőhelyeken a királyi család tagjai.
A palota talán egyik legfontosabb helyisége, a trónterem, melynek padlózatát az eredeti kőpadló borítja, falait a jellegzetes griffmadarakkal díszített freskók fedik, ámbár ez már nem az eredeti, csak az elképzelés könnyítésére szolgál. Az eredeti maradványok a Heraklion-i múzeumban találhatóak, ahogy sok más lelet és freskó is. A trón azonban eredeti és a mosakodó tál is.
A palota vízellátását egy 10 km távolságban lévő forrásból oldották meg, vezetékeken keresztül szolgáltatott ivóvizet az egész palotának. A palota területén nemcsak az ivóvíz számára fektettek le vezetékeket, hanem a szennyvíz elvezetésére is.
Itt látható a fennmaradt vízvezetékek egyike, ilyen hálózatokkal van tele az egész palota.
A palotában eszméletlen pompa és fényűzés uralkodhatott, elképesztő építkezési tehnikával. A meleg miatt szellőzőrendszert építettek ki, és hatalmas oszlopos, félig nyitott helyiségekkel oldották meg a levegő áramlását. A királyi lakosztályokban mennyezeti ablakok, a királyné fürdőszobájában pedig az angol wc-hez hasonló szennyvízelvezető illemhely is helyet kapott. Csodálatos freskók és oszlopok díszítették az egész palotát. A főtér pedig akkora volt, hogy a híres bikaugrást is megtarthatták.
Ez itt már a királyné lakosztálya, vagy ismertebb nevén a delfinesz freskó szobája, mely nagyon egyedi alkotás a palota területén. Természetesen ez sem eredeti, a fennmaradt maradványokat a múzeumban örzik. A királynő rezidenciájának területén található az "angol wc"-s fördőszoba is, azonban renoválás miatt nem látogatható.
Az oszlopok mögött a király rezidenciája található, mely amint látható rengeteg bejárattal, az ajtók felett pedig a szellőztető rendszer részét képező szellőző nyílások figyelhetőek meg. Az alsó képen látható királyi szék is eredeti.
A minoszi civilizáció hanyatlása Kr.e. 1500 körül kezdődött és a legtöbb vélemény szerint az emberiség történelmében bekövetkezett legnagyobb természeti katasztrófa okozhatta. Ez a katasztrófa Théra szigetéhez ( mai elnevezésén Santorini) köthető. A vulkánkitörés következtében az egész sziget felrobbant, hatalmas hamufelhőt bocsájtva a környezetére, továbbá a nagyerejű foldrengés szökőárat hozott létre és ez nagy mértékben érintette a 110 km-re található Kréta partjait is. A kereskedelem és a gazdagás valószínüleg összeomlott. Ez okozhatta tehát a minoszi civilizáció hanyatlását és közelgő végét, valamint a legújabb felfedezések szerint Atlantisz pusztulását is, melynek helyét Santorini szigetére teszik. Továbbá egyes vélemények szerint az egyiptomi tíz csapásból is legalább hármat ez a katasztrófa válthatott ki, pl a 3 napos sötétséget. A minoszi civilizáció helyét egy új, a mükénéi kultúra vette át.
Annak érdekében, hogy jobban megérthessük és hogy egy teljesebb képet láthassunk erről az igen gazdag és fejlett civilizációról, a ránk hagyott örökségről és tulajdonkáppen Európa bölcsőjéről, a Heraklioni Arheológiai Múzeumba látogattunk el, melyet 2014-ben adtak át a nagyközönségnek és joggal vívta ki helyét Európa leghíresebb múzeumai között. A múzeum a minoszi kultúra bemutatására koncentrál és őrzi mindazokat a leleteket, tárgyakat és freskókat, melyeket sikerült megmenteni a Knosszoszi palotából, továbbá Kréta számos más minoszi palotáinak romjai és régészeti lelőhelyeinek ősi maradványai közül, mint Malia, Phaesztosz, Gortys és Haghia Triada.
A múzeum kincsei hihetetlenül tágas intervalumot ölelnek fel, közel 7000 évnyi történelmet, mely a Kr.e. 6000-be nyúlik vissza és tart körülbelül Kr.u. 3. századig. Az épület két szintjén csodálhatjuk meg ezeket az ereklyéket 27 termen keresztül. A földszinten a minoszi kollekcióval ismerkedhetünk, az első emeleten a minoszi freskókkal, majd vissza térve a földszintre, egy szobor kiállítást csodálhatunk meg. A múzeum terjedelmében nem túl nagy, de kínálatában igen színes és sokrétű, érdemes időt áldozni rá, órákat lehet itt eltölteni.
Az első ilyen híres darab, az alábbi aranyékszer, mely két méhecskét ábrázol, ahogy egy csepp mézből táplálkoznak. Az ékszer Kr.e. 1700-ból származik és Chryssolakkos ( Malia) találtak rá. Ékes példája a minoszi aranykézmüvességnek.
A múzeum kincsei hihetetlenül tágas intervalumot ölelnek fel, közel 7000 évnyi történelmet, mely a Kr.e. 6000-be nyúlik vissza és tart körülbelül Kr.u. 3. századig. Az épület két szintjén csodálhatjuk meg ezeket az ereklyéket 27 termen keresztül. A földszinten a minoszi kollekcióval ismerkedhetünk, az első emeleten a minoszi freskókkal, majd vissza térve a földszintre, egy szobor kiállítást csodálhatunk meg. A múzeum terjedelmében nem túl nagy, de kínálatában igen színes és sokrétű, érdemes időt áldozni rá, órákat lehet itt eltölteni.
Az első ilyen híres darab, az alábbi aranyékszer, mely két méhecskét ábrázol, ahogy egy csepp mézből táplálkoznak. Az ékszer Kr.e. 1700-ból származik és Chryssolakkos ( Malia) találtak rá. Ékes példája a minoszi aranykézmüvességnek.
Ez a szobrocska igazából azért érdekes, mert egy fontos tevékenységet elevenít meg az ókori krétaiak életéből. A szobrocska egy bikát ábrázol és három emberalakot, akik láthatóan megpróbálják a bikát harcképtelenné tenni. A bikakultusznak nagy befolyása volt az egész minoszi civilizáció során és számos freskón és szobrocska formájában megelevenítették a bikaugrást, erről még a továbbiakban lesz szó.
Az ásatási helyekről rengeteg edény, váza és egyébb más konyhai eszköz került elő. Ez mindenképp fejlett fazekasságra és képzőművészetre utal. Tökéletes forma, élénk színek és hihetetlen részletesség figyelhető meg ezeken a mestermunkákon.
Az alábbi képen egy nagyon érdekes edényt figyelhetünk meg. Látható, hogy belsejében előre kivehetetlen öszevisszaság uralkodik. Ez azonban koránt sem így van, és ha jobban szeműgyre vesszük magyarázat nélkül is kitalálhatjuk, hogy az edény fenekén a pásztor és annak nyája bontakozik ki.
A képen egy ókori táblajáték látható, melynek szabályait a mai napig nem tudták megfejteni.
Nagyon jellegzetes a tengeri élővilág megfestése, a fenti képen a jobb oldali vázán csigákat, az alsó képen pedig egy nagyon részletes polipot láthatunk.
Természetesen a Knosszoszi palota makettja is megtalálható a múzeumban, nagyon látványos alkotás, így képet nyerhetünk arról, hogy mégis hogyan nézhetett ki a palota évezredekkel ezelőtt. Látható, hogy az az elmélet is elég hejtállónak tűnik, hogy maga a palota volt a legendás labirintus, hisz nagyon szövevényes útcahálózattal rendelkezett.
A felső képen, pontosan szemben, középen a királyi lakosztályok, rezidenciák láthatóak, továbbá egészen jobbra az árúátvételért felelős régió figyelhető meg.
A kép bal oldalán látható az egyik főbejárat, valamint a kép alján a színháztér.
A kép kissé homályos, de arra pont jó, hogy láthassuk rajta a palota főterét, melynek legtúlsó részén látható is a főbejáratra vezető utca. A tér bal oldalán a trónterem és a főlépcsőház egyike látható, a tér jobb oldalán pedig a királyi rezidencia.
Az egész minoszi civilizáció legnagyobb rejtélye talán ez a csodálatosan kidolgozott anyaggorong, melynek értelmét a mai napig nem tudták megfejteni. A Phaesztoszi korong titkos üzenete mindmáig megfejtésre vár, bár már vannak felvetések, pontos értelmet még nem nyertek a korong mindkét oldalán megtalálható szimbólumok. A korong két oldala nem egyforma, két eltérő üzenetet közöl. Néhányan úgy látják, hogy a legegyértelműbb, hogy egy imát takar, vagy valamilyen rituálében használatos kelléket, segédeszközt. A korong Kr.e. 1600-ból származik.
Az alsó képen látható a bikaugró, aki szó szerint megpróbálja átujrani a bikát. Az alsó váz természetesen nem eredeti, viszont az ugró eredeti és tanubizonysága annak, hogy ez a sport, vagy mondhatni kulturális esemény igen fontos mozzanata volt az ókori nép számára. Knosszosz, Kr.e. 1500 körül.
Ez a feskó mutatja be a legjobban, hogy hogyan is zajlott ez a versenyszám, vagy ókori játék. A freskón jól kivehető a bika alakja, valamint három emberi alak, az első balról a bikát szarvától próbálja feltartóztatni, a jobb oldali nem engedi hátra a bikát, mig a harmadik alak éppen megpróbálja átszökni az állatot. Egy másik nagyon fontos dologra hívja fel figyelmunketm hogy a freskó két különböző színű emberfigura elevenedik meg, fehér és barna. A minoszi kultúrában a férfiakat fehéren, a nőket barnán ábrázolták, ami viszont rávilágít arra, hogy ezt a játékot úgy férfiak, mint nők is játszhatták. Knosszosz, Kr.e. 1500 körül.
Az alsó képen látható különös tárgy sajátossága az, hogyha felül vizet öntöttek bele, a fordított tölcsér alakú alján kifolyik, tehát a lényege, hogy ezeknek az agyak karikáknak a belseje üreges.
Az alábbi képen egy csodálatosan kidolgozott rhüton látható, jellegzetes bika formával. A rhüton egy ivó edény. 16. sz., Knosszosz.
A királyné rezidenciáján, a delfines szobában található fresco maradványa.
A kigyóistennőt ábrázoló agyagfigurák. Kr.e. 1600, Knosszosz.
Az alábbi képen a minoszi civilizáció hieroglifái, írásjelei láthatóak.
Az alsó képen nem egy vázába rejtett csontvázat láthatunk, vagyis első ránézésre igen, viszont ez egy gyerek koporsó, ugyanis, régen egészen masképp néztek ki koporsók.
Csodásan díszített vázák láthatóak.
Ez a sisak vaddisznó agyarból készült és szerepet kapott a Trója című filmben is.
Az alábbi képen egy ló csontváza látható, valószínűleg áldozati állat volt, látható, hogy valami éles tárggyal vágták el csontjait. Azokban az időkben az áldozatbemutatás nagyon népszerű dolog volt, ezzel áldoztak az isteneknek, hogy jobb termés legyen vagy hogy éppen győzedelmeskedjenek egy közelgő harcban.
A felső képen jellegzetes szobrocskákat láthatunk, melyek mindkét karja fel van emelve. Ez nagyon jellegzetes, visszatérő motívuma hitviláguknak. Az alsó képen egy olyan szobor látható, melynek fején mák toboz figyelhető meg. Tehát már abban az időben is ismerték a mákot és valószínűleg a mák hatásait is.
Amint már említettem, régen a koporsők alakja egészen más volt, mint manapság. Két eltérő formát különböztethetünk meg: a láda és a kád formát. Ezek a koporsók, ahogy a képeken is látatóak, nagyon szépen díszítettek, kisebb és nagyobb méretben is, attól függően, hogy gyerekről vagy felnőttről van szó.
Egyik legszebb darab, az alsó képen látható koporsó volt, a Hagia Triada sarkophag, mely csodásan megrajzolva és kifesve, mind a négy oldalán valamilyen eseményt örökítettek meg, többek között áldozatbemutatást is.
Az emeleti termekben részben a Knosszoszi palotában lelt freskók maradványait, valamint más műtárgyakat is láthatunk. A felső képen a trónterem egy részlete látható, az erőteljesebb színű részek az eredeti freskó maradványai, a többi a kiegészítő rajz. Az alsón a híres bikafej látható, melynek alig egy csekélyke része maradt csak fenn az utókor számára, eredetileg bizonyára sokkal nagyobb freskóról lehetett szó.
A felső képen a delfines szoba freskómaradványai láthatóak, az alsón pedig egy hatalmas freskó parányi része látható, ez a remekmű eredeti formájában több méter magas és természetesen több méter hosszú lehetett.
A freskót Herceg a liliomokkal vagy Papok királyának is nevezik. Kr.e.1500 körül, Knosszosz.
A La Parisienne freskó, mely valószínűleg a főpapnőt ábrázolja, Kr.e. 1300, Knosszosz.
A következő képen Minosz király családfája látható:
Óriási vázák, a legnagyobb kb 180 cm magas.
Ez egy nagyon érdekes kis szobrocska, egy fekvő oroszlánt ábrázol, két melső mancsa között egy edénykét tartva. Ebbe az edénykébe vizet lehet önteni, viszont ha megmozdítjuk a szobrocskát, a víz eltűnik, ha pedig újra nyugalomba helyezzük, megint előbukkan a víz. Az oroszlán mancsa valószínűleg üreges, emiatt mozgatásra a víz befolyik az üregbe és így eltűnik.
Visszatérve a földszintre, a szoborkiállítást csodálhattuk meg:
Ha már Heraklionban járunk, érdemes kicsit körülnézni a városban is, ugyanis a múzeumtól nem túl messze egy egészen kellemes sétálóutca fogad, mely egészen a kikötőig tart, ahol egy velencei erődöt csodálhatunk meg. Eredetileg az egész kikötőt a velenceiek építették, a mai napig fellelhetőek az épületek maradványai.
A velencei behatás a sétálóutca arculatán is meglátszik, ékes példa rá az alábbi tipikus, oroszlán szobrocskás szökőkút. Egyébbként a kikötő erődjének homlokzatán nagyon szépen látszik a velencei, oroszlános címer.
2. Kréta legnépszerübb
partjai
A Földközi-tenger keblén pihenő Kréta szigetét szebbél-szebb, mondhatni mesébe illő partszakaszok szegélyezik. A lélekzetelállító környezet, a kristálytiszta víz és a vakító napsütés elengedhetetlen komponensei egy krétai vakáció ideális elegyének. Néhány közülük azonban még ennél is csodálatosabb és joggal vívták ki helyüket a világ legszebb partjai között. Különleges, egyedi világukkal a legnépszerűbb partokat testesítik meg és kínálnak olyan páratlan élményt, melyet nem élvezhetünk bárhol és bármikor.
Kirándulásunk során, mi két ilyen partszakaszra látogattunk el: Elafonisi, ahol a part homokja rózsaszín árnyalaptban játszik, valamint Balos és Gramvousa, ahol talán a legpáratlanabb kilátás tárult a szemünk elé. Létezik még egy harmadik lenyűgöző part is, a Chrissi sziget, mely egészen délen a Líbiai tengeren található. Sajnos ide mi nem jutottunk el, de a hallottak alapján érdemes a harmadikat is meglátogatni.
Az Elafonisi lagúna a sziget délnyugati csücskén helyzetkedik el, egy egészen háborítatlan, mondhatni elhagyatott vidéken, ahol igazán érezhető a hely lebilincselő varázsa és valóságos trópusi hangulata. A part karizmatikus világa tényleg magával ragadó, az anyasziget és Elafonisi szigete közti sekély rész testesíti meg ezt a lenyűgöző birodalmat. A hely igazi különlegessége a rózsaszín homok, mely alig pár helyen található meg az egész világon. A víz természetesen kristálytiszta, és a sekély részén kimondottan meleg. Barangolva Elafonisi szigetén, a bámulatba ejtően sokszínű tenger ejt rabul. A víz számtalan árnyalata már a természetellenes gyönyörűség határait súrolja.
Természetesen egy környezetvédelmi területről van szó, ahol három szabály van, ne gyűjts be homokot, ne szakíts le növényt vagy bármiféle virágot és a harmadik, hogy ne szedd össze a partról a kisodródó csigát és kagylót. A környék faunája elég szegényes, igen kopár, viszont vannak olyan növények amelyek csak itt honosak és csak itt élnek meg. Egyébbként a hely nagyon kellemes, a táj hihetetlenül gyönyörű és ha mindez nem lenne elég, az azúrkék ég és vakító napsugár még elbűvölőbbé teszi paradicsomi mivoltát.
Amit Elafonisi-ről még tudni kell, hogy elhelyezkedésének következtében elég nehezen megközelíthető, valamint a turisták nagy része Heraklionban és környékén, vagy Chániában száll meg, és ezektől a városoktól nagyon messze esik. Herszonisszoszból, ami még Herákliontól 25 km-re van keleti irányba, 5 óra autóbuszozást jelentett. Ez persze csak egy út, még vissza is kellett jönni. Aki Chániaban száll meg, annak jóval egyszerűbb, mert körülbelül ennek a távnak a felén található, így kb 2 óra 30 perc alatt megjárható. Autóbérléssel mindenképp egyszerűbb. Az út hegyeken, dombokon, alagúton át vezet, de amikor végre odaérsz és szemed elé tárul mindaz a csoda ami ott várt ránk, egy csapásra feledteti az emberrel a buszos kirándulás okozta kellemetlen hányódtatásait.
A másik különleges partszakasz, ahová ellátogattunk, az Balos-Gramvousa, melynek érdekessége elsősorban földrajzi elhelyezkedésében rejlik. Ez a csodás hely Kréta északnyugati csücskén található és három tenger habja mossa partjait: keleti iránybók az Égei-tenger, északról a Jón-tenger és a nyugati oldalon a Földközi-tenger. Páratlan egy hely, lenyűgöző kilátással.
A Balos-Gramvousa kirándulás egy részét szárazföldön, autóbusszal, mig a másik részét sétahajó fedélzetén tettük meg. Hajóra Kissamos kikötőjében szálltunk, mely Herszonisszosztól kb 3 óra autóbuszozás. A sétahajóval, amely minimum 1000 embert szállít, körülbelül másfél óra alatt értük el a kirándulásunk uticélját. Az idő hihetetlenül kellemes volt, valóságosan perzseltek a napsugarak és patyolattiszta égbolt úszott a fejünk felett.
Előre a kirándulásunk Gramvousa részéhez érkeztünk, mely tulajdonképpen egy kisebb szigetet takar. Ez a sziget azért jelentős, mert tetején egy velencei várrom található és tulajdonképpen annak fényében építették, hogy a Balos-i lagúnából kiszorítsák az arra garázdálkodó kalózokat.
Miután kikötött a hajó, választhattunk, hogy megmászva a hegyet, felmegyünk a várba, vagy amig a többiek másznak addig strandolunk a sziget gyönyörű öblében. Mi végül a túrázás mellett döntöttünk, és annak ellenére, hogy döglesző volt a hőség, kár lett volna kihagyni, egy életre szóló élmény volt, egy páratlan kilátás várt ránk odafenn. Fentről nagyon szépen látszott az alattunk elterülő öböl és természetesen Balos is, mely kirándulásunk következő uticélja volt.
Utunk, fel a hegyre, egy aloe ligeten át vezetett, ilyent sem lát minden nap az ember.
Az öböl szélén látható a hajónk, amellyel erre a csodás helyre érkeztünk, valamint a felfele kapaszkodó turisták kígyózó sora.
A kilátás innen fentről egyszerűen meseszép, alig lehet szavakba önteni. Százszorosan kárpotolta a gyaloglást és a tűző nap izzasztó erejét.
Amig mi valósággal csüngtünk a panorámán, addig a többiek a hajóroncshoz közeli öbölben strandoltak.
A velencei erőd meglátogatása után, sétahajónk Balos-nak vette az irányt. Amig ezt a rövidke távot megtettük a lagúnáig, kényelmesen megebédeltünk a fedélzeten.
Balos elhelyezkedése nagyon hasonlít Elafonisi-hez, ugyanis itt is a fősziget és egy másik kisebb sziget közötti lagúnáról, mondhatni földi paradicsomról beszélhetünk. A homok néhol itt is rózsaszín és a tenger színkavalkádja egyszerűen leírhatatlan.
- - - - - - - - - -
Kréta világa egyértelműen rabul ejtett. Páratlan kincsek tárháza ez. Egy olyan birodalom, melyet mindenképp érdemes feltérképezni és helyet szorítani neki a lelkünkben.
Krétától búcsúzunk, de vár ránk a világhírű Santorini. Így a közeljövőben a Kükládok szigetcsoport leggyönyörübb szigetével, Santorinivel ismerkedhetünk meg. Tarts velem akkor is, légy részese te is az utazásnak...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése