Minden út Rómába vezet! ( I. rész)

          Róma a földkerekség egyik legizgalmasabb városa, ahol a művészeti irányzatok bámulatosan lenyűgöző szimbiózisa bűvöli a turistákat. Szemünk előtt elevenedik meg az ókor, a középkor és minden olyan művészeti korszak, mely a középkort a mai modern világgal összecsatolja. Minden egyes kő, minden egyes épület és megannyi templom suttog, mesél valamit. Érezni lehet, ahogy a város falai között simogat, megérint a múlt és szívünkbe lopja misztériumait, elvarázsolja a hétköznapokat. Mindazon túl, hogy Olaszország fővárosa, és egyben az ország legnépesebb és legnagyobb kiterjedésű városa, a római katolikus egyház szentélyének, a Vatikánnak is otthont ad. Az óváros számos építészeti remekkel és zseniális műalkotásokkal áldoz a művészetek oltárán. Lenyűgözően játszink elménkkel az olasz hangulat és magával ragad a pezsdítő temperamentum. Egy város, melyet átfog a szellem, a hit és az alkotási vágy, ahol szüntelenül hallani az utcazenészek virtuózait, ahol magával ragad a divat és valósággal elvarázsolnak az éjszaka tűzzsonglőrei. Igen, joggal és minden túlzás nélkül kimondhatjuk, hogy Róma tényleg a világ közepe. De kik is valójában a rómaiak?

          A legenda úgy szól, hogy miután Trója leigázásával véget ért a Trójai háború, Aeneas, a királyi család sarja (Hektor unokatestvére), a menekülő trószokat az istenek parancsára Itália földjére vezette. Először a mai Szicília területére hajóztak, később pedig a “csizma szárán” telepedtek le. Az olasz történelem szerint a római birodalom felemelkedése előtt, az etruszk népcsoport hozta létre a legjelentősebb civilizációt a térségben. Az etruszk nép eredetét azonban mélységes homály fedi. Itt lépnek képbe a trószok. Ugyanis a legendák és történetek arra engednek következtetni, hogy a legelfogadhatóbb magyarázat az lehet, hogy az etruszk törzs nem más, mint a Trójából ide menekült trószok serege.

          Az Aeneas vezette trószok a helyi törzsekkel keveredtek, leginkább az itt élő szabin törzsekkel, ennek következtében pedig egybeolvadt vallásuk, kultúrájuk, hagyományaik és szokásaik is. Ez alapozta meg a római kultúra és mondavilág fundamentumait. A római civilizáció alapját így nem egyetlen népcsoport hagyományai képviselik. Egy nagy olvasztótégelyként kell elképzelni, melybe számos törzs olvadt bele az évszázadok során. Az ókori rómaiak vallása ezért eredetiségében nagyon szegényes. Leginkább a görög behatás érződik, hisz átvették isteneiket, hagyományaikat és legendáikat is. Természetesen az istenek neve változik, és legendáikat inkább építészeti és harci legendák töltik ki, de eszenciájában a görög mag jelentkezik. A görög nép vallási hagyományai pont ugyanilyen szegényesek, hisz számos törzs élt a mai Görögország területén, megannyi hitvilággal, legendával és mítoszokkal. Nem beszélhetünk egységes vallásról, hisz folyton átalakult. A római hitvilág is pontosan ilyen, akár egy tölgyfa gyökere. Számos törzsből táplálkozott és végül létrejött egy vastag, stabil törzs, melyet a mai római civilizációnak nevezhetünk.

          A várost i.e. 753-ban alapították és ehhez a dátumhoz köthető a római legendák egyik legismertebbike, Romulus és Rémus legendája. Aeneas uralkodását fia, Iulus Ascanius követte, aki a mai Róma területétől távolabb telepedett le. A város neve Alba Longa volt. Aeneas fiát sok más uralkodó követte még a trónon, amíg a történelem oda nem érett, hogy világra szülje Romulust és Rémuszt, hogy ezzel kezdetét is vegye a római birodalom elképesztő virágzása.  A legenda úgy szól, hogy Rhea Silvia Vesta papnő és Mars istenség egyesüléséből egy ikerpár született, két fiú, Romulus és Rémus, akiket szüleik az istenek gondviselésére bízva, egy kosárkában a Tiberis folyóra engedtek. A kosár a partnak sodródott és egy anyafarkas fogadta gondviselő szárnyai alá. Gondozta, táplálta az isteni csemetéket. Végül a király pásztora talált rájuk és feleségével felnevelték az ikreket. Miután kiderült isteni és nemesi származásuk, elhatározták, hogy egy új várost alapítanak, a mai Róma területén. Madárjóslatra bízták, hogy ki is legyen a városalapító. Romulus a Palatinus hegyen várta a madarak érkezését, Rémus az Aventinus hegyén. Rémus mindössze hat madarat számolt, Romulus tizenkettőt. A városalapító így Romulus lett, és neve után a várost Rómának nevezték.

          Róma egy abszolút lebilincselő város, és látnivalóinak se szeri se száma. Ennek ellenére megpróbáltam összeállítani egy tizenöt pontból álló toplistát, melyben Róma legnagyobb nevezetességeit mutatom majd be. A listát a szubjektív tapasztalatok és az objektív tények ötvözetével állítottam fel, megtalálva az egyensúlyt, alapul véve a személyes vélemény, az érték és a régiség tényezőit is.

          15. Az olasz terek varázsa és a Borghese szabadidőpark

          Róma belvárosát, a festői óvárost, számos park és tér tarkítja hangulatos világával. Ezek a terek szerves részét képezték a hajdani lakosság életének, hisz itt gyűltek egybe az emberek, itt volt a piac, itt tartották a fontosabb eseményeket. Ezek a terek képezték a köznép számára a város szívét, szociális központját, és természetesen a szórakozás bölcsőjét. Ezeken a tereken a mai napig rendezvényeket, koncerteket és különböző eseményeket tartanak, továbbá utcazenészek, bohócok és tűzzsonglőrök is szórakoztatják a turistákat. Ahogy már említettem, rengeteg ilyen tér található Róma területén: Piazza Barberini, Piazza del Popolo, Borghese park (mely kissé távolabb esik az óvárostól és inkább új keletű) Piazza Navona, Piazza Venecia és Piazza di Spagna, pár a legismertebbekből szemelgetve. Most csak az első háromra térek ki részletesebben, az utolsó hárommal majd a későbbiekben foglalkozunk, hisz azok jóval jelentősebbek.

          A Piazza Barberini a kisebb terek egyikét képviseli, és a Quirinalis dombon található. Leginkább úgy lehet elképzelni, mint egy nyolckarú polipot, melynek lábai minden irányba szerteágazódnak. Így szaladnak az utcák is tova a város különböző pontjai felé. A téren két szökőkút is található, az egyik a tér közepén emelkedik, a Triton szökőkút, a másik kissé félreesik, a tér egyik sarkában van és a Fontana delle Api néven ismeretes. Mindkét kút Bernini munkája.

          A Piazza del Popolo esetében már egy sokkal nagyobb és jóval látványosabb térről beszélhetünk. A tér a Pincio domb lábánál helyezkedik és csodás kilátás nyílik a domb kilátójáról. Ha a legendának hinni lehet, nevét azokról a nyárfákról kapta, melyet Nero sírhelyén ültettek.  A tér közepén egy 24 m magas obeliszk emelkedik (Rómában nagyon sok látható), mely régebb a Circus Maximus dekorációjaként szolgált. Lábánál négy oroszlánt ábrázoló szökőkút teszi még impozánsabbá. A közelben a Santa Maria del Popolo bazilika látható, mely Nero sírja és a régi kápolna helyén található.

          Borghese park és galéria. A Borghese park csakugyan a Pincio dombon található, a város központjától kissé távolabb eső helyen. Valójában egy hatalmas szabadidőpark, ahol nagyokat lehet sétalni, játszani a szabadban vagy éppen kocogni, szaladni. A park hatalmas lombkoronái alatt igen kellemes a levegő, főleg nyáron, a tűző napsütésben. A park területén található a Borghese Galéria, melynek a Borghese villa ad otthont. A galéria olyan neves alkotók munkáját is őrzi, mint Raffaello, Tiziano, Bernini és Caravaggio.

          14. Tiberis a Teverén

          A Tevere (régen Tiberis) Róma folyója, a Tiberis pedig a csónak alakú sziget, mely két ágra szakítja a várost átszelő víztömeget. Régen a gyógyítás istenének, Asclepiusnak építettek itt templomot, helyén most a Fatebenefratelli kórház található. A szigetet megcsodálni a Porte Garibaldi-ról a legjobb, onnan nyílik a legszebb a kilátás, továbbá érdemes a szigetre is ellátogatni, hisz felettébb hangulatos.

          13. Bocca della Verita

          Vagyis az „Igazság Szája”, mely a 20-dik században egy igen érdekes turisztikai látványossággá vált Rómában. A Bocca della Verita a Santa Maria in Cosmedin templom előcsarnokában felállított pajzsszerű arc. A hajdani, díszesre megmunkált csatornafedő (Cloaca Massima ókori fedele) egy középkori babona kapcsán lett híres. A legenda úgy tartja, hogy az arc félelmetes állkapcsa leharapja a hazug ember kezét, így a szerelmesek elmentek az igazmondó szájhoz, hogy párjuknak bizonyítsák hűségüket. A Bocca della Verita tényleg nagyon népszerű a turisták körében. Magától érthető módon mi is ellátogattunk a Palatinus és a Capitolium dombok között megbújó templomba, ahol mellékesen egy elég nagy sort kellett kivárjunk ahhoz, hogy végre találkozhassunk a pajzsszerű arccal, majd annak rendje és módja szerint mi is alávettük kézfejünket az ókori hazugságvizsgáló csatornafedélnek. Természetesen átmentünk a próbán, hiszen kezünk megmaradt és ennek örömére a templomot is meglátogathattuk. A templom nem túl nagy, viszont elég látványos, érdemes ide is ellátogatni.

          12. A templomok anyja és a pápai trón

          A Caelius dombon magasló San Giovanni in Lateranio bazilika testesíti meg Róma legrégibb és egyben legjelentősebb egyházi épületét.  A Római egyházmegye székesegyháza. Róma püspöke, azaz a pápa címtemploma. Az ökumenikus anyaegyház (a teljes világ anyaegyháza) cím birtokosa. Fontosságával már csak a Szent Péter bazilika vetekszik. A bazilika elődjét 324-ben építette Melchiade pápa, azon a darabka földön, melyet még Constantine ajándékozott neki. A templom számos változtatáson, átépítésen esett át, amire elnyerte végleges, jelenbeli formáját. Róma legrégebbi bazilikája révén, minden templom anyja és feje, továbbá a pápai trón, hiszen a pápák ezer éven át laktak Laterano-ban és csak az avignoni fogságból hazatérve költöztek át a Vatikánba. A bazilikában 22 pápa sírja található.

          A templomba mindenképp érdemes ellátogatni, úgy kívülről, mint belülről lenyűgöző látvány. Az Colosseum felől érkezve, megcsodálható a téren elhelyezett 30 m magas thébai Ammon szentélyből származó egyiptomi obeliszk is, mely a Piazza del Popolo obeliszkjéhez hasonlóan, a Circus Maximus dekorációjaként szolgált. A templom beltere egyszerűen káprázatos, az őrt álló szoborsor, a mennyezet, a pápai oltár és a pápai trón mind részesei ennek a csodának.

          Innen nem messze, a templommal szemben található a Sancta Sanctorum, a legszentebb hely, a régi Lateráni palota. A palota szent relikviákat, valamint a Scala Santa-t őrzi, melyet Szent Helena hozott magával Jeruzsálemből és ha a történetnek hinni lehet, ezen vezették fel Jézust Pilátus elé. A 28 fokos szent lépcsőn csak térden lehet felmenni.

          A San Giovanni in Laterano bazilikába mindenképp érdemes ellátogatni, a Colosseum-tól egy röpke séta. A belépés ingyenes és nincs tumultus, aránylag kevés turista látogat el ide.

          Egy másik figyelemre méltó templom a környéken a Santa Maria Maggiore bazilika (Esquilinus domb), melyet egy rövid séta keretén belül könnyedén megejthetünk. Rómában, ha lehet, hanyagolni kell a tömegközlekedést. Úgy lát a legtöbbet az ember, ha gyalog vág neki egy ilyen briliáns városnak.

          11. A wellness hazája

          A római fürdők atyja éppen hogy csak lecsúszott a tízedik helyről, így az első tízben mar nem fér bele, jelentőségében azonban így is felettébb kimagasló. A római fürdők híressége és fontossága mindenki számára ismeretesek. Képzeljünk el most egy olyan ókori wellness-t, mely több mint 300 éven át működött és naponta átlagosan 8000 vendéget fogadott és kényeztetett.

          Az ókori wellness óriási falait még Septimius Severus idejében kezdték el építeni, azonban már csak fia uralkodása alatt, Caracalla császár rendelkezése alatt fejezték be. Ebből kifolyólag Terme di Caracalla, azaz Caracalla termái néven ismeretes. Modern kifejezéssel élve, a szabadidőközpontot 216-ban nyitották meg és egészen 537-ig üzemelt. Melyik mai wellness lenne képes 321 évig fennmaradni? Tény hogy manapság rengeteg wellness központ van, és sokkal nagyobb a konkurencia, de még így is hihetetlen, hisz Rómában három generáció is élvezhette a fürdő kínálta szolgáltatásokat. És ne higgyük, hogy Caracalla termái sokban elmaradtak a mai wellness központok kínálatától.

          A fürdő megépítésén átlagosan napi 9000 ember dolgozott 5 éven át. Összterülete 337x328 m és egyszerre 1600 személy befogadására volt képes. Képzeljük el hogy így is mekkora lehetett a tumultus, ha napi 8000 látogatták. A termák vízellátását földalatti alagútrendszerekkel oldották meg, ahol ólomból készült vízvezetékeken jutott el a víz a medencékbe. Természetesen volt hideg és meleg vizes medence is. Az alagúthálózatban 50 kemence található, mely a fűtési rendszer működtetéséhez volt nélkülözhetetlen. Naponta több tonna fát égettek el.

          A wellness szíve a frigidarium volt, innen nyíltak a különböző helyiségek: a nyitott uszoda (natatio), öltözők (apodycterium), két langyos vizes medence (tepidarium), két tornacsarnok, masszás termek, két szauna (laconicum), hét meleg vizes medence (calidarium), valamint egy díszkert és szimmetrikusan a kert két sarkában két könyvtár is helyet kapott.

          A fürdő helyiségeit ízlésesen díszítették. A padlót mozaik és márvány borította, a falakat színes stukkók. Az épület helyiségeit számos szobor és szoborcsoport tette még varázslatosabbá.

          
          A római wellness virágzásának a gótok elleni háborúk vetettek véget, ugyanis a gótok elvágták a vízvezetékek egy részét. A másik kiváltó ok pedig az volt, hogy az óvárostól elég távol esett a fürdő, így az emberek féltek elmenni a folyamatos támadások miatt.

          Caracalla termáit mindenkinek ajánlom, a Circus Maximus-tól már egyáltalán nincs messze, gyalog is könnyen megközelíthető.  Ahogy már említettem, Rómában amúgy is érdemes gyalog járni, hisz minden sarkon van egy templom, egy ókori épület vagy éppen egy szökőkút. A fürdő magas, ódon falai már messziről feltűnnek majd, érdemes napos időt választani.

          10. A Spanyol-lépcső

          A Piazza di Spagna Róma egyik legismertebb és egyben legnívósabb publikus tere. Népszerűségét természetesen a Spanyol-lépcsőnek köszönheti, mely a Pincio domb oldalán emelkedik és tart egészen a Trinita dei Monti reneszánsz stílusú templom bejáratáig, ahol a Sallustiano obeliszk is emelkedik. Európa leghosszabb és legszélesebb kültéri lépcsője. A 135 lépcsőfokból álló lépcső tulajdonképpen a templomot köti össze a Palazzo di Spagna épületével. Ebben az épületben székelt a Bourbon spanyol nagykövet, innen kapta nevét a tér is. A tér közepén található a Fontana della Barcaccia, egy barokk stílusú szökőkút, mely a Bernini család keze munkáját dícséri. A virágba boruló Spanyol-lépcső igazán festői és felettébb lenyűgöző látvány. Mindenképp érdemes felkeresni, hangulata nagyon kellemes, lovas kocsik járnak a macskaköves utcákban és márkás divat boltok kínálják portékáikat.

          09. Nappali a szabad ég alatt

          Közel 2000 évvel ezelőtt, egészen pontosan 86-ban, a mai Piazza Navona helyén egy ókori aréna, Titus Flavius Domitianus császár stadionja, a Circo Agonale foglalt helyet. Az aréna nagyobb volt, mint a Colosseum, két hatalmas terasszal, melyek képesek voltak megbírni körülbelül 30000 embert. Az aréna nagy vízi ütközettel nyílt meg és leginkább ünnepségekre és sporteseményekre használták. Ahogy a tér neve, úgy a kinézete és környezete is folyamatosan változott. Először Campus Agonis, majd később elnyerte a mai Piazza Navona megnevezést. A 13-dik százasban a teret még bástyák vették körül, melyek helyét fokozatosan arisztokrata családok házai és palotái népesítették be. A Piazza Navona-t felhasználták egyszerű piactérként, lóversenyek helyszíneként, de X. Ince pápa jóvoltából a Festa de Lagot is itt rendezték meg, mely az ókori Róma vízi játékainak utódja volt. Az augusztusi forró hétvégéken, az itt található három szökőkút segítségével elárasztották a teret vízzel, ahol játszani és hűsölni lehetett.

          A Piazza Navona Róma legnépszerűbb és egyben legnépesebb tere. Kinézetében egészen eltér a megszokottakhoz képest. Magas épületek zárják közre és egy külön világot rejteget szívében. A térre a kijelölt helyeken lehet csak bejutni, és amikor átlépjük az „aréna küszöbét”, egy egészen más atmoszféra ölel a keblére. A Piazza Navona három fantasztikus barokk szökőkutat tartogat az ide látogatók számára. Északi felében található a Neptun-kút (Fontana di Nettuno), a déli részen pedig a Mór-kút (Fontana del Moro). A piazza középső részén foglal helyet a harmadik és egyben legnagyobb, a Négy Folyó szökőkútja (Fontana di Quattro Fiumi). Szemünk előtt négy férfi alak és négy nagy folyó elevenedik meg, melyek a Nílust, a Gangeszt, a Dunát és a Rio de la Platát testesítik meg. A szökőkút közepén egy obeliszk emelkedik. Ezen a téren található a Sant’Agnese in Agone templom is, melyet azon a helyen emeltek, ahol a legenda szerint a 13 éves Szent Ágnest meztelenre vetkőztették. A lány haja csodával határos módon megnőtt és eltakarta testét. Szent Ágnest ezután lefejezték.

          A teret körben szebbnél szebb éttermek és kávéházak ékesítik. Tehetséges, olasz utcazenészek teremtik meg az igazi itáliai hangulatot, esténként pedig tűznyelők és zsonglőrök szórakoztatják az arra járó turistákat. Arcfestőkkel, szuveníres árusokkal, de akár szemfényvesztőkkel is találkozhatunk. A listán csak a 9-dik helyen áll, de a Piazza Navona egy kihagyhatatlan program. Ha csak egy séta, egy ebéd, vagy egy kávé erejéig is, de mindenképp érdemes meglátogatni, örök élmény.

          08. Fontana Trevi – i luv Trevi

          Az én személyes kedvencem egyértelműen a páratlan Trevi-kút, hisz lebilincselő látványa valósággal a retinámba égett és biztosra tudom, hogy soha többé el nem felejtem. Hiszem azt, hogy minden ember életében van legalább egy olyan pillanat, amikor levegőt venni is elfelejt. Ilyen pillanat volt az én életemben is a szépséges Trevi és a vele való találkozásom, mert a Trevi-kút Róma igazi gyöngyszeme és egyértelműen a város tagadhatatlan diadémje.

         
          A Trevi-kútat a barokk szobrász Niccolo Salvi építette a Palazzo Poli déli homlokzatán a 17-dik században. A kút 26 m magas és 20 m széles, nevét pedig a hármas útkereszteződésről kapta (Trivium). A szoborcsoport témája a víz megfékezése. Középen Ókeanosz, a tengerek istenének gigászi alakja emelkedik, hatalmas alakja előtt pedig a tritonok (félig hal, félig ember) szelídítik a hippokampuszokat (a tenger táncoló csikói, halfarkú lovak). Az egyik állat felettébb nyugodt, a megfékezett vizet szimbolizálja, míg a vad hippokampusz, a viharos, tajtékzó tengert.

          A Trevi-kút Róma legnagyobb és világszerte a legismertebb szökőkútja, mely bámulatba ejtő szépségével mindenki számára feledhetetlen élményt nyújt. Turisták milliói látogatnak el évente, és kimondottan nagy előszeretettel élnek a hagyományoknak is. A monda úgy tartja (számtalan filmben feldolgozták, több formában is), hogy aki pénzérmét dob a kút vizébe, az biztosan visszatér az örök városba, Rómába. A kútból naponta 3000 euró értékben szednek ki érmét, melyet a rászorulók megsegítésére fordítanak.

          A kút a Quirinalis domb lábainál található. Kissé nehézkes rátalálni, mert magas épületek veszik körül, de mindenképp érdemes felkeresni.  Szinte nincs olyan évszak, napszak és bármilyen időpont, amikor ne lennének bámészkodó turisták. Nappali órákban rengetegen vannak, alig lehet megközelíteni. Éjszaka kevesebben, és ki is van világítva, ilyenkor talán még szebb. Megcsodálhatod bármikor és bármennyiszer, a látvány örök, és mindig magával ragadó.

          07. Az istenek és a dicsősség dombján

          Róma talán legkihívóbb és legfigyelemfelkeltőbb látnivalója a hófehér Vittoriano, mely valóságos góliátként emelkedik a Piazza Venezzia felett. Balján Traianus oszlopa és a Forum Romanum nyúlik hosszan egészen a Colosseum-ig, jobbján pedig a II Vittorio Emanuele sugárút szalad egészen a pápák városáig, a Vatikánig. Hátában az istenek és a dicsősség dombja, a Capitolium emelkedik.

           A hatalmas épületet az egyesült Olaszország első uralkodójának, II Victor Emanuele emlékére építették 1925-ben. Alakjának, formájának és hófehér színének köszönhetően, élesen elüt a Velencei tér összhangjától, így sokszor habos menyasszonyi tortaként is emlegetik. Ennek ellenére a pompás műemlék a haza felbecsülhetetlen értékeit lett hivatott szimbolizálni, melynek békéjét és nyugalmát öröktűz őrzi.

          Az épület a Capitolium domb oldalában emelkedik, több mint 80 m magas és összterülete körülbelül 17000 m2. Hatalmas lépcsőrendszer vezet fel a korinthoszi oszlopsorig, előtérben II. Viktor Emánuel lovas szobra látható, az épület tetején kétfelől pedig két bronzszobor testesíti meg Viktória istennőt, amint quadriga-n (négylovas ókori díszkocsi) hajtja lovait. A Vittoriano-nal található az Ismeretlen Katona sírja is. 2007 óta lehetőség nyílt arra, hogy felvonó segítségével egészen közelről is megcsodálhassuk a két hatalmas bronzszobrot, továbbá teljes Róma elbűvölő panorámáját. Fentről tökéletesen látszik a Velencei tér is, mely nevét a baloldali Palazzo Venecia-ról kapta, itt volt a velencei nagykövet székháza a 16. században.

          A Vittoriano tőszomszédságában található a híres Traianus oszlopa, mely a Traianus Forum hajdani bejáratának küszöbén állt. A díszes márványoszlopot i.sz. 113-ban emelték Traianus római császár két dáciai hadjáratának és győzelmének emlékére. Az oszlop összmagassága 40 m, melybe bele tartozik a talapzat is (8m). A szobor talapzata régen egy urnát volt hivatott őrizni, mely Traianus hamvait tartalmazta. Az oszlop díszítése igazán érdekes, hisz a domborművek Traianus hadjáratainak történetét elevenítik meg egészen egyedi módon. A spirális elrendezést valószínűleg a mezopotámiai művészetből meríthették. Az oszlop 23 fordulatot tartalmaz és 2500 rajzot (domborművet). Az oszlop belsejében csigalépcső vezet a csúcson lévő kis teraszra, melynek tetején egykoron Traianus aranyozott bronz képmása állt, azóta ezt már Szent Péter szobrával helyettesítették.

          Az oszlop előtt található az Ulpia Bazilika, az akkori legnagyobb római templom. Mára már csak oszlopai maradtak fenn. Azonban érdemes felkeresni a háttérben látható a Santa Maria di Loreto (balra) és a Santissimo Nome di Maria (jobbra) templomokat. Mi a Santa Maria di Loretoba menekültünk be egy felhőszakadás miatt, de abszolút megérte.

          Róma hét dombja közül a leghíresebb a Capitolium, az istenek és a dicsőség dombja, a rómaiak szent hegye. A Capitolium a II. Viktor Emánuel műemléke mögött bújik meg, ahonnan páratlan kilátás nyílik az óvárosra, a Forum Romanumra. Az antik emlékekből itt már csak kevés maradt fenn, kivétel Jupiter szent temploma, melynek romjai a mai napig fellelhetőek, jelenleg a város közigazgatási székhelye található itt és csodás külleme Michelangelo keze munkáját és a reneszánsz szellemét dicséri.

          A dombra monumentális kőlépcsőzet vezet, mely a Cordonata néven ismeretes. A lépcső legalján két egyiptomi gránitoroszlán fogadja a látogatókat, a tetején pedig Kasztor és Pollux, spártai királyfiak szobrai néznek a messzeségbe. A Cordonatán haladva, a Piazza del Campidoglio térre érünk ki, mely a Capitolium szívét képezi. A tér közepén Marcus Aurelius bronzszobra áll. A Campidoglio-t három palota határolja, melyeket természetesen a reneszánsz halhatatlan alakja, Michelangelo, tervei alapján készültek. A Palazzo Senatorio a városháza, melynek lépcsőzete alatt Tiberis és Nilus istenségek szobra látható, a másik két épület, Palazzo Conservatori és a Palazzo Nuovo, Róma legrégebbi múzeumának ad otthont. Az elsőben található a híres Romulus és Rémus szobor az anyafarkassal.

          A Capitolium és a Vittoriano épületei között látható a Santa Maria in Aracoeli gótikus bazilika, melynek legendája úgy tartja, hogy azon a helyen emelték a templomot, ahol egykor Sibylla Tiburtina megjósolta Augustus-nak, az első római császárnak a pogányság bukását és a kereszténység eljövetelét.

          06. Castel Sant’Angelo

          Az örök város egyik legkülönlegesebb épülete az Angyalvár. Megközelíteni a Teverét magasan átívelő masszív kőhídon lehet, a Ponte Sant’Angelo-n. Már maga a híd is furcsa érzéseket kelt az emberben. Hatalmas, idő rágta angyalszobrok lesik minden egyes léptedet. Van benne valami igazán hátborzongató. Szemben ódon várfalak emelkednek és veszik körül a magát a kör alakú várat. Legtetején pedig Szent Mihály Arkangyal bronzszobra látható, amint visszavonja kardját díszes hüvelyébe.

          Az Angyalvár egy valóságos erőd, melynek története egészen i.sz. 2 századra nyúlik vissza. Az erődöt Hadrianus császár építette saját és családja részére 123-139 között. Az Adrianeo (az Angyalvár régi megnevezése) azonban nem várnak épült. Eredetileg Hadrianus és családjának mauzóleumaként szolgált.  Ebből adódik az épület furcsa, nem megszokott kör alakú formája is. Többek között itt temették el Antoninus Pius-t és a római wellness építőjét is, Caracalla-t. A mai napig fennmaradt az Urnák terme.

          A mauzóleumot csak később, 403-ban alakították erőddé a gót háborúk idején. Ekkor vették körül falakkal (Aurelianus falak) és vált igazi várépületté. Nevét az 590-ben tomboló pestisjárvány idején kapta, amikor I. Gergely Pápának megjelent Szent Mihály Arkangyal, amint a büntetés karját visszahelyezi hüvelyébe. A 11-dik századtól kezdve számos tehetős római család birtokában volt, végül 1395-ben IX. Bonifác rendelte el az Angyalvár lezárását és felújítását. Többek között a védelmét újították meg és számos bástyával is kibővítették, ugyanis az avignoni fogságból haza térő pápák, az Angyalvárt választották fellegváruknak. Később bámulatos freskókkal díszített lakosztályokat is építettek, így az Angyalvár lassan elérte mai magasságát és kinézetét. A pápák nagy előszeretettel használták nyári rezidenciaként, ugyanakkor ez volt a pápák menedéke is. Emellett a Vatikánt földalatti folyosó köti össze az Angyalvárral, ezen keresztül menekültek a pápák. A 17-dik században bíróságként és börtönként is üzemelt.

          Az Angyalvár most már a turisták fellegvára, egy csodálatos múzeum és kellemes időtöltés mindenki számára. Mihály Arkangyal lábai alatt pedig feledhetetlen panoráma nyílik a Szent Péter bazilikára és magára az örök városra.

          Érdekességként megemlítendő a Ponte Sant’Angelo-n és Róma városának több régiójában is megfigyelhető koldusok, akik térdre borulva, fejüket a földnek szegezve, kezüket imára fogva várnak alamizsnára. Soha nem néznek az emberekre, arcukat nem is látni, mozdulatlanul összegörnyedve, és mindenekelőtt szótlanul kérik az arra járókat, hogy szánják meg némi apróval.

          Az Angyal vár közelében található még két másik nevezetes épület is. Az egyik a Corte Suprema di Cassazione, vagyis a Legfelsőbb bíróság épülete, mely építészeti remekként magasodik ki a Tevere partján, ne is beszélve a háta mögött megbújó Piazza Cavour-ról.

          A másik műemlék, melyet érdemes felkeresni az Angyalvár közelében az első római császár mauzóleuma és az Ara Pacis, Augustus békeoltára.

          A bejegyzésem első része itt most véget ér, de folytatása rövid időn belül következik, melyben bemutatom Róma 5 legnívósabb látnivalóját. Érdemes lesz akkor is velem tartani, hisz végre átlépjük a Vatikán kapuit, de nem kevésbé lesz lebilincselő Róma ókori épületei között barangolni a Forum Romanum szívében, letekinteni a legendás Palatinus domb kilátójából, feltérképezni a Colosseum-ot vagy éppen a tiszteletparancsoló Pantheon-t. Áldozzunk együtt a művészetek oltárán, átadva lelkünket a Vatikáni Múzeumok tiszta szellemének!