A Máltai archipelágó

          A Máltai archipelágó, a maga 6000 éves történelmével és kultúrában gazdag világával a Földközi-tenger egyik csiszolatlan gyémántját képviseli. E csodás szigetegyüttes, minden túlzás nélkül, a mediterrán térség központjában helyezkedik el. Talán ez volt az oka, talán egyébb, de egészen emberemlékezetig visszamenőleg végetérhetetlen harc folyt és folyik ezért a darabka földért. Kőkorszaki nomád népek emeltek misztikus templomokat, rómaiak építettek városokat, az araboknak köszönhető az első citadella, a keresztes lovagok foglalták új hazájuknak, majd törökök, franciák és britek csataterévé változott. Most is küzdelem folyik ezért a darabka földért. A turisták, ahogy én magam is, küzdenek azért, hogy ezt a 6000 évet minden porcikájukkal megélhessék.

          A Földközi-tenger szívében elhelyezkedő szigetcsoport, három nagyobb szigetből, Málta, Gozo és Comino, valamint három kisebb, Cominotto, Filfla és Szent Pál lakatlan szigetből áll. A Máltai Köztársaság, Dél-Európa egyik törpeállama és alig 316 km2. Bár 1964-ben függetlenné vált Nagy-Britanniától, a britt hatás a mai napig tagathatatlan velejárója a máltai mindennapoknak. A két legegyszerűbb példa a baloldali közlekedés és a máltai mellett hivatalos angol nyelv. Tehát aki Máltára utazik, legelőször ezt a két dolgot tapasztalja: a lakosság nagy része jól beszél angolul és hogy mindenki a"rossz" sávon közlekedik.

          A szigetek erőforrásai elég szegényesek. Továbbá a táj nagyon kopár, növényzete cserjékre, kaktuszokra, olajfákra korlátozódik. Állatvilágát a kisebb hüllő és madár fajok képviselik. Édesvíz mondhatni nincs. Gazdaságát pedig legnagyobb mértékben a külkereskedelem és a turizmus teszi ki.

         A máltai kulcsszó a turizmus. Elképesztő, hogy kihasználva a természeti elhelyezkedését, történelmét és gazdag kultúráját, mi mindent ki lehet hozni egy ilyen kicsi országból. A máltai életet a nyüzsgés, a pezsgés és egyértelműen a turisták színes kavalkádja tölti ki.

                

               

          A máltai utazásom Luqa-ban kezdődött el, ugyanis itt van az ország nemzetközi repülőtere. Ahogy a légi felvételeken is jól látható, Málta egy nagyon sűrűn lakott szigetország. A partmenti városok nagyrésze már összenőtt és igazából nehéz megállapítani, hogy hol is ér véget az egyik és hol kezdődik el a másik település. Természetesen a határokat táblák jelzik, de egész nyugodtan ki lehet mondani, hogy Máltát nem több város képviseli, hanem egy minden várost magába ölelő, metropolis. Azonban mégis minden városnak megvan a saját karakterisztikus arculata, a saját stílusa, kultúrája és sok esetben a dialektusa is, így a régiók aspektusa varázsolja ezeket a városokat igazán egyedivé.

          Málta egy csodás ország, és ahhoz hogy méltó képet kaphassunk róla, egy fajta kronológiai sorrendet fogunk követni. Ez az időbeli sorrend azonban merőben eltér majd attól a sorrendtől, amelyben én kerestem fel ezeket a helyszíneket, ugyanis most inkább történelmi megközelítésben szeretném bemutatni, indulva a kőkorszaki kezdetektől és haladva tovább egészen a modern napjainkig.

          Hagar Qim és Mnajdra

          Időszámításunk előtt 4000-ben, kőkorszaki földműves családok érkeztek a szigetekre, feltehetőleg Szicíliából. Ők voltak az első máltaiak. Hatalmas kőépítményeket emeltek, melyeket gyakran templomoknak nevezünk, de hogy igazából mi is volt a rendeltetésük ezeknek az épületeknek, azt nem lehet pontosan meghatározni. A főszigeten, Máltán, és nemcsak, számos ilyen építmény romjai megtalálhatóak. A templomokat szediment kőzetből, tengeri organizmusok lerakodásából keletkező kőzetből, vagyis mészkőből építették, ami egy nagyon jó választás volt, hiszen a mészkő könnyen megmunkálható. És elég csak egy kicsit körül nézni Máltán, és azonnal látható, hogy a házak nagy része most is mészkőből épül. A könnyű megmunkálhatóságnak azonban hátránya is van, és ez az időjárással szembeni nem túl jó ellenálló képessége. Az örökös napsütésnek, esőnek és szélnek kitett templomok nagyon sérülékenyek. Így ezeket a kőépítményeket mostmár kifeszített fehér sátrak alatt őrzik.

          A templomok látogatását egy 7D-s mozifilm előzi meg, melyben igazán élethű módon mutatják be ezeknek a templomoknak a történetét. Fúj a szél, esik az eső, még a föld is megremeg a lábunk alatt, szóval egy pillanatra mi magunk is belecsöppenhettünk a kókorszaki nomád népek világába. Ezt követően egy múzeumon vezetett át az útunk, ahol betekintést nyerhettünk a kókorszaki népek mindennapjaiba és persze a templomok építkezési technikájába. A részletesen kidolgozott makettek segítségével pedig felülnézetből is megcsodálhattuk az épületek körvonalát, melyet terepen, a megalitok között igen nehézkes lenne. Mindenképp ajánlott audio guide-val elindulni, mely könnyedén kalauzol majd a hatalmas kőépítmények romjai között.

          Az első ilyen megalítikus templom, a Hagar Qim, melyet láthatóan dupla fal vesz körül, egy külső, valamint egy belső fal, a kettő közötti teret pedig apróbb közettel töltötték ki. Az épület belselyében kisebb, kölünálló kamrák figyelhetőek meg, melyeket egy fő folyósó köt össze. Hogy pontosan mire használták ezeket az épületeket, rejtély, de lehettek templomok, temetkezési helyek, vagy akár más rendeltetésüek is, hiszen nagyon pontosan megépített épületek lehettek, és akár az asztronómiához is közük lehetett.

          Annak érdekében, hogy megvédjék ezeket a templomokat, hatalmas sátrakkal födték le, mely nagy mértékben megóvja őket a nap, szél és eső okozta káros hatásoktól.

          A Hagar Qim főbejárata. Láthatóan igen masszív kőtömbökből áll. Az alsó képek pedig kivállóan szemléltetik, hogy igen pontosan összerakott falról van szó.

          A templom legnagyobb kőtömbje, melynek hossza 6,4 m. Ezeket a megalitokat nem lehetett könnyű megmozgatni. Az alsó képen a legmagasabb oszlop látható, ez közel 5 m.

          Ami a templom belterét illeti, kisebb kamrákból tevődik össze. Mindegyik kamrának külön bejárata volt és természetesen ezek a kis szobák fedettek is voltak. Kőből készült kupolák borították. Viszont még a mai napig kérdéses, hogy a belső udvar, vagyis a kamrákat összekötő folyósó is fedett volt-e vagy sem.

          Ezek a parányi ajtónyílások szolgáltak bejáratként, és a jobb felőli oszlopon megfigyelhető két kis lyukból arra következtetnek, hogy ezeknek a nyílásoknak ajtaja is volt, melyeket be is tudtak zárni. A nyílások sohol sem helyezkednek el a folyósón egymással szemben. Ennek oka ismeretlen. A termek alja sok helyen kőlapokkal van kirakva.

          Ezen a képen nagyon jól látszik, hogy hogyan is épült a tetőzet. körkörösen haladtak a kövekkel, amig végül egy kupola alakult ki. A szemben lévő kőtömbön egy simára csiszolt nyílás is megfigyelhető melynek valószínűleg nagy szerepe lehetett a hold és a nap keltének és nyugtának megfigyelésében.

 

          Az épület romjai között számos régészeti leletre bukkantak, melyek nagy része a Valetta-i régészeti múzeumban található meg. Számos gombához hasonló oltárt, valamint más, díszesen kifaragott oltárokat találtak. A spirál és a pontszerű bemélyedések kimondottan jellegzetes motívumai a templomoknak. Továbbá a kövér nőt formáló szobrok, melyek valószínűleg a termékenységet és a bőséget jelképezik.

          A gomba alakú oltárok. Az alsó képen pedig egy igen szépen megmunkált, faragott oltár figyelhető meg.

          A spirálmintás kőtömb. Ez is nagyon jellegzetes. Az alsó képen a kövér nőket ábrázoló szombrocskák egyike látható. Furcsa módon nincs fejük, bizonyára valamilyen okból kifolyólag eltávolították.

          A másik megalítikus templom, amelybe ellátogattam, az a Mnajdra, mely alig pár száz méterre található a Hagar Qim-től. Elhelyezkedésük azért is érdekes ezeknek a templomoknak, mert a közelben sehol nem volt komolyabb építkezés a mai napig sem. Tehát teljesen eredeti környezetben csodálhatóak meg ezek a misztikus kőépületek. Bár képekről ezek a romok csak jelentéktelen kőhalmazoknak tünhetnek, élőben hihetetlen kisugárzásuk és hangulatuk van.

          Építkezési stílusában a Mnajdra is hasonló, viszont formájában eltérő. Valamint keményebb mészkőt használtak, így a termek sokkal jobban megmaradtak.

          Látható, hogy nagyon jól egymáshoz illesztett tömbökről van szó, és a bejárati nyílás is egy ép tömbből lett kivágva.

          A felső képen egy oltárszerű struktúra figyelhető meg.

          Itt jól megfigyelhető a kőpadló. Bár nem mindenhol, de a kamrák nagy része padlózott.

           Az alsó képen egy nagyon szépen mintázott bejárati nyílás látható. Kimondottan jellegzetesek az apró bemélyedések a falakon.

          Mindkét templom egészen közel a tenger fölött emelkedik. A kilátás lélekzetelállító. A távolban látható a Filfla sziget, amely lakatlan és jelenleg természetvédelmi területnek számít. A Filfa szigeten túl pedig nincs más, csak a végtelen Földközi-tenger. Egészen távol, közel 300 km távolságban Afrika északi partjai pihennek.

          Ahogy már fennebb említettem, Málta szigetén számos helyen találhatóak ezekhez hasonló kőkorszaki építmények. Az egyik legjobban megmaradt és legértékesebb ilyen templom a Tarxien templom, mely Tarxien-ban található. Sajnos amikor én Máltára utaztam, a Tarxien templom renoválás miatt zárva volt. Azonban a Haqar Qim és a Mnajdra templomokkal ellentétben, a Tarxien a városban található. Tehát a környezete merőben megváltozott.

          Tarxien egy másik szegletében található a Hypogeum, mely egy földalatti temetkezési hely volt és  egy építkezés során fedezték fel. A Hypogeumba való bejutás azonban nagyon körülményes, legalább egy hónappal előtte kell  jegyet váltani. Másképp esélytelen. A temetkezési hely maradvényai igen látványosak. Az épületben 7000 emberi csontvázat találtak.

          Időszamításunk előtt az 1800-as években a templomépítő nomád törzsek eltűntek és templomaikat más, kevésbé békés törzsek vették át. Egy másik elmélet szerint ezek a törzsek szolga sorsba taszították a templomépítőket. Az új érkezők azonban nem sokáig élvezhették a meghódított földrészt, ugyanis a Főníciaiak hódították meg a szigetet i.e. 800 körül. Őket követték a rómaiak, akik viszont maradandó városokat hagytak maguk után.

          Mdina és Rabat

          A rómaiak inkább szövetségeseknek tekintették a máltaiakat, így megtarthatták a kultúrájukat, nyelvüket és isteneiket is. Ami viszont nagyon fontos és a rómaiak nevéhez fűződik, az Melita. A rómaiak által épített város, Melita, lett a sziget első fővárosa. Ebből az elnevezésből származik a sziget és egyben az ország neve is, Málta. Hasonló várost építettek Gozo szigetén is, melynek neve Victoria.

          Melita a sziget központi területén emelkedik és kisebb-nagyobb változásoktól eltekintve eredeti formában maradt fenn az utókor számára. Fontos megemlíteni, hogy ez egy napjainkban is lakott város, tehát a jelen embere most is a régmúlt idők kövein éli mindennapjait.

          A város történelme és kultúrája igen csak gazdag. Hiszen i.u. 60-ban szenvedett hajótörést Pál apostol a mostani Szent Pál szigetnél, aki három hónapot töltött Melita-ban és ezzel elvetette Máltán a kereszténység első magvait. Szent Pál nem időzőtt sokáig a szigeten, hisz Rómába tartott, Cézár színe előtt volt jelenése. Máltán töltött napjai azonban mégis mérföldkő volt a lakosság életében. Akkoriban a sziget helytartója Publius volt. Publius édesapja beteg lett, akit Pál apostol gyógyított meg. Publiusból lett a sziget első püspöke. A hagyomány úgy tartja, hogy a Szent Pál Katedrálisnak elnevezett templomot azon a helyen emelték, ahol az apostol meggyógyította Publius édeasapján.

          Az arab megszállást követően számos változás állt be Melita mindennapjaiban. A várost két különböző részre tagolták, ahogy ezzel párhuzamosan a Gozo szigetén levő Victoria várost is. A két különböző rész a Citadella és a Külváros, megnevezésben Mdina és Rabat. Mdina képezi a citadellát, a vallás és a nemesek székhelye, azaz a Csendes Várost, mely egy magas várfalakkal körülvett erődítmény. Rabat pedig a város többi részét képviselte, itt élt a nép, az átlagember.

          Rabat világát a szűk, keskeny utcák uralják. Az ide-oda kanyargózó utcák valóságos útvesztőt hoztak létre. Egy helyi lakós vezetett át minket is a városon, hisz saját bevallása szerint, nélküle könnyen eltévedhettünk volna a házak között. A házak igen jellegzetesek, szorosan egymásra építettek, egészen magasra. A szélesebb utcák mentén süteményes boltok, és előttük padok találhatóak. Régi hagyomány, hogy reggelente süteményt fogyasztanak és teáznak.

          A sors furcsa fintora talán, hogy egyik útvesztőből a másikba rohantunk, ugyanis Rabat egyik fő látnivalói Szent Pál és Szent Ágota katakombái. Ezek tulajdonképpen földalatti sírhelyek labirintusát jelentik. A katakombák mélyen a föld alatt találhatóak, gyenge fény és igen szűk folyósók jellemzik. Egy klausztrofóbiásnak bizonyára ez lenne a legrosszabb rémálma. A sírok sokfélék, vannak egészen egyszerűek, de akadnak olyanok is melyek nagyok, díszesek. Némely sír mellett kisebb sírok figyelhetőek meg. Ezek gyerekek vagy háziállatok sírhelyei. Gyakran a háziállatot is eltemették gazdájával. A sírok melletti egyébb bemélyedésekbe éltelt vagy egyébb más tárgyakat tettek a holtaknak. A helyszín érdekessége, hogy vannak nagyobb, szélesebb terek is, ahol asztalszerű kőalakzatok figyelhetőek meg. Halotti torok helyszíne volt. Mostmár csak a szűk tér és a kevés fény emeli a turisták adrenalin szintjét, viszont hajdanán a katakombákban iszonyatos bűz uralkodhatott. A hely mindenképp hátborzongató.

          Ezek azok a nagyobb terek, ahol torokat tarthattak vagy éppen a halottat búcsúztatták.

          A kisebb bemélyedések gyereksírok, vagy háziállatok nyughelye.

          A felső képen látható hogy a sírhelyek szorosan egymás mellett foglalnak helyet, ezek valószínűleg szegény emberek nyughelye volt. Az alsó képeken viszont látszik, hogy azok sokkal tágasabbak, falakkal rendelkeznek, és némelyik kripta belső falát színesre meszelték.

          Rabat-ban található Szent Pál temploma is. A templom nem túl nagy, viszont érdekessége, hogy egy egész földalatti birodalom található alatta. Továbbá katakombák és nemcsak. Itt található Szent Pál Grottója is, valamint a földalatti folyósók direkt átjárást biztosítsanak egy másik épületbe, a múzeumba.

          Mdina, a Csendes Város, egy egészen más világ. Magas várfalak veszik körül, hatalmas kapúkkal és elegáns, előkelő épületek teszik még fennségesebbé.

          A Vilhena Palota.

          A város falain belül egy egészen más világ uralkodik. Mintha pár száz évet vissza röppentünk volna az időben. A hangulata egészen egyedi. Egészen elbűvölő és valóban csend van. Még a sok turista ellenére is. Néha hallani egy-egy ló patájának ütemes csattogását, ahogy maga után vonszolja a kocsit. Szólnak néha a harangok, de egyébb nem nagyon zavarja meg a különösen csendes város nyugalmát.

          A legendák szerint, ezen a helyen gyógyította meg Szent Pál Publius édesapját. A Szent Pál Katedrális egy igazán impozáns épület, de ami igazán magával ragadó, az a beltere.

          Valetta

          1291-ben Acre elesett, és a keresztes lovagok el kellett hagyják a Szent Földet, egy darabig Cipruson időztek, majd 200 éven át Rodos-on, azonban Suleiman Sultán végül arra kényszerítette a lovagokat, hogy elhagyják a szigetet. Hét év vándorlás után, a római uralkodó, V. Károly, felajánlotta Máltát, hogy itt legyen a lovagok főhadiszállása.

          A keresztes lovagok úgy vélték, hogy Mdina túl távol van a partvidéktől, így nem sokáig időztek a fővárosban és az északi partok mentén telepedtek le. A város neve Birgu lett, a mai Vittoriosa. A lovagok azonban nem sokáig élvezhették Málta békességét. A török hadsereg támadta meg a szigetet. A történelemben a Nagy Ostrom-ként emlegetik. Azonban Voltaire is megírta, hogy "Nem ismert jobban semmi más, mint a Máltai ostrom". Bár a törökök több csapást is mértek a szigetekre, teljesen bevenni soha nem tudták. Ha Málta elesik, egész Európa sorsa megpecsételődött volna, hisz Szicília már csak karnyújtásnyira van a máltai archipelágótól.

         Miután a Nagy Ostrom véget ért, a lovagi rend nagymestere, La Valetta, megkezdte egy új város megépítését. Egy olyan erődöt akart építeni mely kellő védelmet nyújt majd a Nagy Kikötőnek. Így született meg Valetta, és lett a sziget új fővárosa.

          Később a várost és egész Máltát Napóleon foglalta el, de nem sokáig időzött a szigeten. A máltaiak a britek segítségét kérték, és meg is kapva azt, Málta brit fennhatóság alá került és az egyik legfontosabb kereskedelmi csomóponttá nőtte ki magát. A Világháborúk hosszú és nehézségekkel teli évei után, 1964-ben végre Málta is elnyerte függetlenségét, és 2004-től az Európai Unió tagja is.

          A főváros kapui előtt egy hatalmas szökőkút, a Triton szökőkút köszönti a turistákat. Ahogy már említettem, a városok határait már csak táblák jelzik, így a szökőkút tulsó oldalán már Floriana épületei emelkednek. Az innenső oldalon pedig, semmi túlzás nélkül, Valetta óriási várfalai.

          A fővárosba, tulajdonképpen egy hídon át juthatunk be, hiszen az egész város egy hatalmas falakkal körülvett erődítmény.

          A felső képen az Opera Ház romjai láthatóak. Bár ezek csak romok, a mai napig is tartanak rendezvényeket a megmaradt oszlopok között.

          Auberge de Castille, a máltai minisztérium épülete. A barokk stí1usban felújított épület a főváros egyik legszebb remekműve.

          A Felső Barrakka Kertek. Csodálatos kilátás nyílik a Nagy Kikötőre, Valetta partszakaszára, valamint a szemben elhelyezkedő Három Város, azaz Birgu ( Vittoriosa), L-Isla ( Senglea) és Bormla ( Cospicua) városokra. A park, akár egy éltető oázis, isteni kincs a forró máltai napokon. A boltíves promenád sétálásra kiváló, a panoráma pedig egyszerűen lenyűgöző.

          Birgu ( Vittoriosa) és a Castell a'Mare. Látkép Valetta kilátójából.

          L-Isla ( Senglea)

          A képen a Szent János Ko-katedrális látható, mely a főváros szívében foglal helyet. A templom körül az élet sosem áll meg, bamészkodó turisták végetérhetetlen serege tölti be a Szent János teret.

          A város egy igen kellemes környéke, a Piazza Regina, mely tulajdonképpen a katedrális tőszomszédságában található.

          Valetta két legforgalmasabb és legzajosabb utcája a Republic Street és a Merchant Street, a fent látható utca, a Santa Lucia, köti össze. Ezeken az utcákon rengeteg az útcai árus, kávézók, éttermek.

          A Republic Street számos fontos épületnek az otthona, többek között itt található a Parlament, Bíróság épülete, valamint a fent látható a rend Nagymesterének palotája is.

          A Szent György tér, mely a Nagymester Palotájával szemben nyílik.

          Szent György templom.

          Látkép Valettából: Manoel sziget

          Az itt látható harang tulajdonképpen egy háborús emlékmű, a Nagy Ostrom emlékharangja.

          Valetta parkjainak egy újabb ékes példája, az Alsó Barrakka kertek. Kellemes, üdító, csodás kilátással a Nagy Kikötőre ( Great Harbour).

          A nagy Kikötő és a rakpart. Innen is nagyon jól látható, hogy mekkora falak veszik is körbe a fővárost. Ezen az oldalon található Valetta egyik főkapúja, a Victoria Gate, mely a kikötőből enged bejárást a városba.

          A város északi végében található a Szent Elmo Hadtörténeti Múzeum, ahová mindenképp érdemes ellátogatni. A Múzeum nem túl nagy, viszont igazán élvezhető módon mutatják be a Máltán zajlott háborús időszakok etápjait.

          Kilátás a Szent Elmo erődítményből. Egészen páratlan.

          A Hastings kertek a főváros egészen innenső részében, azaz a főbejárattól balra találhatóak. A panoráma itt is pazar ahogy Valetta bármelyik szegletéből.

          Valettától, a városra jellemző tipikus útcák egyikével búcsúzunk. Ezek az útcák nyílegyenesen szelik keresztül a várost. A fénykép a Hastings kertektől nem messze készült, de mégis látni a város végét és a Földközi-tenger határtalan vízeit.

          A Három Város

          A Három Város tulajdonképpen a Nagy Kikötő ( Great Harbour) túlsó partján található, a Valettával szemközti oldalon. A megnevezés három várost takar, melyek régen különálló települések voltak, de mivel ma már a városok határai alig észrevehetőek, gyűjtó néven a Három Városként emlegetik. A triád tagjai Birgu ( új nevén Vittoriosa), L-Isla ( Senglea) és Bormla ( Cospicua). Mindközül a legrégibb Birgu, mely a keresztes lovagok elsődleges főhadiszállása volt. Birgu és L-Isla között található Bormla, mely végérvényesen is összekapcsolta a másik két várost.

          A Három Város épületeit is említésreméltóan magas falak veszik körül. Kellemes barangolást biztosít a középkori városok szerelmeseinek. És aki nem rest megtenni az egyébként nem túl nagy távolságot Birgu és L-Isla utolsó épületéig, annak kitűnő kilátásban lesz majd része. L-Isla-ból látható a máltai hajógyár és természetesen a szemközti part Valettája, Birgu-ból pedig az L-Isla és Birgu közötti öböl csodálható meg, mely egész évben hajók, yachtok és színes csónakok sokaságának ad otthont, valamint a Nagy Kikötő végét és úgyszintén Valettát.

          A Három Város sajátossága, és nemcsak, hogy nyílegyenes utcák szelik át a főkapútól egészen a város legvégéig. Ugyanakkor nagyon tervszerűen építkeztek, rácsszerű utcarendszerek vannak, párhuzamos és egymásra merőleges útcák négyzethálós labirintusa. A útcák többsége szűk, viszont ami nagyon tetszett, hogy egy ilyen merőleges kis utcán átláthatsz nemcsak a város másik végéig, hanem akár az öböl másik partán pihenő városkára is.

          Ami igazán bámulatos, hogy szinte minden sarkon van egy templom. Nem túl nagyok, viszont szebbnél-szebbek. Jellegzetes piros kupolát viselnek.

           L-Isla végében egy barátságos kis park fogadja az idelátogatókat. A kilátás itt is egyedülálló. Balról jobbra haladva a következő látnivalókat figyelhetjük meg. Egészen balra a hajógyár látszik, melynek méreteiből ítélve, nem egy tengerparti kisüzem. Szemben kiváló rálátás ígérkezik a Nagy Kikötőre, a túlparton pedig Valetta és a Victoria kapu ragadja magával az ember tekintetet. Jobbra elsősorban a nyílt tengert és a kikötő bejáratát szemlélhetjük meg, valamint a szomszédos fészigeten elterülő Birgu-t és a két félsziget közötti öblöt, mely telis-tele van csendesen himbálózó "tutajokkal".

          Szépszerével vannak itt mindenféle ékszerek. A vitorlás hajóktól kezdve, a luxus yachtokon és catamaránokon keresztül, egészen a pici színes kis halászcsónakokig minden megtalálható. Az ember nem tud betelni velük. Ha igazán szép halászcsónakokat szeretnénk látni, érdemes ellátogatni Marsaxlokk-ba, mely egy igazán elbűvökő halászfalú. A sziget keleti részén található és ajánlott vasárnap menni, mert ilyenkor van a halpiac és a kirakodó vásár.

           Ezek itt már Birgu épületei. Csak úgy magaslanak a piros kupolák és a harangtornyok. Természetesen Birgu-t is várfalak övezik. A várfalakhoz pedig szépen kifaragott városkapú is dukál.

          Látkép Birgu jobb oldalán elterülő városról. Kalkara-t már nem veszik körül várfalak, de így is elég lenyűgöző a látvány.

          Floriana

          Érdemes Floriana-ba is ellátogatni. Valetta szomszédságában, a Triton szökőkúton túl emelkedő város, ahol többek között megcsodálhatjuk a sziget legrégibb szállodáját, a Phoenicia-t, a Szent Publius katedrálist és a Szent Publius teret, a jobb oldalán húzódó csodálatos parkot, egyébb értékes épületeket, valamint a függetlenségi emlékszobrot.

          Paola

          Paola egy újabb kisváros, Tarxien-től nem messze. Nagyon barátságos városka, érdemes útba ejteni. Itt található a Krisztus Király templom, mely a város igazi gyöngyszeme.

          Mosta

          Mosta az ország földrajzi központjában helyezkedik el, ebből kifolyólag fontos közlekedési csomópont. A város leghíresebb épülete a Mostai Dóm, mely Európában a harmadik legnagyobb kupolát hordja a hátán. Tehát a harmadik legnagyobb alátámasztás nélküli kupola. Ennél már csak Rómában és Londonban található nagyobb dóm. A Mostai Dóm a római Pantheon mintájára épült. A templomot 1833-ban kezdték el építeni és 1871-ben szentelték fel.

          A város megközelítése a Hop on Hop off emeletes buszokkal a legegyszerűbb. Ezek az autóbuszok mindenképp praktikusak, hiszen egész nap járnak, bármikor le lehet szállni és egy másikra visszaülni. A buszjáratok egy fix programot követnek, ennek keretén belül nem csak Mosta-ba, de Mdina-ba, Rabat-ba, és a kézműves műhelyekhez is eljuthatunk. A kézműves műhelyekben aranyékszereket, üvegtárgyakat csodálhatunk meg és vásárolhatunk szuvenírként. A Hop on Hop off buszok másik sajátossága, hogy audio guide is van mindenkinek. Igazából egy fülhallgatót adnak felszálláskor, amit majd a buszok oldalához kell csatlakoztatni. Az ismeretterjesztés számos nyelven történik és könnyen beállítható. Egy másik fontos dolog, hogy a buszok nemcsak ebbe az irányba járnak, külön autobusz rendszer van a keleti régió ( például Marsaxlokk) irányába is.

          A Mostai Dóm impozáns kupolája igazán elképesztő látványt nyújt, úgy kívülről, mint belülről. Az épület tényleg hatalmas, repülőből is tökéletesen látszik.

          A legfelkapottabb üdölővárosok

          A legforgalmasabb turistikai övezetnek a következő városok egymásutánniságát tekinthetjük: Bugibba, Qawra, Paceville, St. Julians és Sliema. Főképp St. Julians és Sliema, a hotelek, éttermek, üzletek, bárok és klubbok mekkája.

          Sliema ( a béke városa) régen a tehetős, vagyonos családok nyári rezidenciáinak otthona volt, később a turisták hódították meg és a sziget egyik legnagyobb turisztikai régiójává nőtte ki magát.

          A szomszédos St. Julians, ahol az én szállásom is volt, tulajdonképpen Sliema külvárosi régióját képviseli. A város már jóval Sliema előtt létezett, és igazából St Julians templom köré épült aprócska halászházakból állt. Ezek lovagok halászkunyhói voltak. St Julians pedig a vadászat védőszentje. A város legszebb részei a Spinola és a St. Julians öblök mentén található. Sliema és St. Julians képviseli a sziget legnagyobb turisztikai régióját. St. Julians éjszaka nagyon zsúfolt, a fiatalok az útcákra tódulnak, némely útszakasz teljesen megbénul, és hajnalig tart a felhőtlen szórakozás.

          St. Julians tőszomszédságában található Paceville, mely egy újabb városrész. Leginkább az éjszakai életről híres. Rengeteg klub és kaszinó található itt.

          St. Julians ( máltai nevén San Giljan) fotósorozat:

          Málta legrégibb kaszinója

          A St. Julians öböl, melyből nyílik a Spinola Bay.

          Church of our Lady of Mount Carmel

          A hattérben az ország lemagasabb épülete látható, a Portomaso Tower ( 98 m magas). Az épületkomplexus pedig a máltai Hilton egyik része, ugyanis hatalmas területen fekszik, saját kikötővel.

           Wied Iz-Zurrieq, Blue Grotto és a Dingli Cliffs

          Málta déli partvidékén, egészen közel a Hagar Qim és Mnajdra templomokhoz, lélekzetelállító sziklaszírteknek lehetünk szem és fül tanúi. A panoráma egyszerűen káprázatos, az óriási hullámok pedig istentelen erővel ostromolják a magasan föléjük emelkedő sziklafalakat ( akár 250 m magassak is). Kimondottan szeles volt az idő, amikor itt jártam. Valóságos földöntúli robaj volt a javából.
          A Blue Grotto tulajdonképpen kék barlangot jelent. Igazából a víz csodás kék színe teszi különlegessé. Csónakkal visznek be. Sajnos nekem ez elmaradt, hiszen a hullámzás miatt képtelenség lett volna megközelíteni. Ekkora hullámokat viszont még sehol sem láttam, így mindenképp maradandó élmény számomra.

          Wied Iz-Zurrieq hasadék

          Dingli Cliffs

          Gozo

          A máltai archipelágó második legnagyobb szigete Gozo. Egészen nyugaton található, és mindenképp érdemes felkeresni. A Sliema-i kikötőből indultunk útnak egy mesékbe illő vitorlással, a Fernandez II.-vel. A kikötő és anblokk az egész öböl is igen szemrevaló. Valójában egy nagy öböl Sliema és Valetta között, melynek közepén található a Manoel Sziget.

          Az öbölből kifele megcsodálhattuk a főváros, Valetta, várfalait és tetszhetős épületeit. Az alsó két képen pedig már Comino látható. Bár Comino az archipelágó nagyobb szigetei közé sorolódik, valójában elég parányi. A többi szigethez hasonlóan nagyon kopár, ám paradicsomi környezetet rejteget, a Kék Lagúnát. A Blue Lagoon-t a későbbiekben mutatom be.

          Gozo-hoz közeledve, számos kecses vitorlást sodort útunkba a szél, majd ahogy teljesen elagytuk Comino ( jelentése kömény), illetve Cominotto szigetét is, máris ott emelkedik a horizonton Gozo ( a legendás Calypso, Atlasz lányának szigete, ahol Odysseust rejtegette hét éven át) és a sziklák oldalában Mgarr városa.

          Mgarr kikötőjéből, tovább mikróbusszal indultunk Victoria városba. Victoria város Melita-hoz, az ókori római városhoz hasonlóan, ugyanúgy két részre tagolták az arabok. Így Victoria városnak is van egy citadella, valamint egy külváros része, melynek neve ugyancsak Rabat. A város érdekessége, hogy minden ház ajtaja családnevekkel van ellátva.

          Victoria városból a sziget legészaknyugatibb részére utaztunk, Dwejra-ba. Dwejra magával ragadó kilátása tényleg leírhatatlan. Egy olyan hely, ahol az ember retinájába ég a kép és nem szerené elfelejteni soha de soha.

          Itt található az Inland Sea, a parányi beltenger, mely egy barlang nyíláson át kapcsolatban van a nyíltvízekkel. Az átjáró csónakkal beutazható.

          A partszakasz mentén a látvány egészen egyedi. Szép, napos időben, a sziklák között mászkálni, kiváló időtöltés. 

          Október közepén jártam Máltán, az emberek itt még javában búvárkodtak. Bár a víz már nem volt túlságosan meleg, a napsütés még egészen intenzív volt.

          Az Azúr Ablak ( Azur Window). Málta egyik legnagyobb látványossága. Nekem még volt akkora szerencsém, hogy láthassam. Az Azúr Ablak ugyanis már nem látgatható. Az erős hullámzásnak kitett boltív miatt már régóta aggódnak a máltaiak. És az aggodalom nem volt megalapozatlan. Ugyanis nem olyan rég, egy nagyobb vihar során, az Azúr Ablak az ostromló hullámok áldozatául esett. Ettől eltekintve, még mindig érdemes ellátogatni és megcsodálni a szépséges partszakaszt. Magával ragad és fogva tart.

          Magunk mögött hagyva Dwejra mesés partjait, Victoria városon keresztül, visszatértünk Mgarr kikötőjébe, és nekivágtunk hajóútunk utolsó célállomásának.

          A Kék Lagúna ( Blue Lagoon) egy valóságos paradicsomi környezet. A lagúna Comino és Cominotto szigetek között található és csodásan tiszta kék vízéről híres. A szikrázó napsütésben a fehér homokágynak köszönhetően több méteres mélységekig leláthatunk. Szabad szemmel csodálhatjuk meg e fantasztikus vízalatti környezetet, az élettel teli dús tengeri növényzetet és az ide-oda cikázó halrajokat. A lagúna fűrdésre és napozásra kiváló. Aki pedig nagyobb távot szeretne leúszni a kristálytiszta vízben, felfedezheti a lagúna túlsó partját, a nem túl távoli Cominotto-t.

          Egy kis pancsolás után újra hajóra szálltunk és a Fernandez II fedélzetén elindultunk vissza Málta irányába. A közelgő naplementében, a simogató napsugarak melegében, és a kellemesen lengedező szél társaságában igen bódító hatású a máltai sós levegő. Regénybe illő táj, és gondtalan utazás a béke "szigetén". A túristák ezernyi színfoltja pedig csak még varázslatosabbá teszi az amúgy is idilli hangulatot. Hisz a földgolyó minden tájáról érkeztünk, a célja azonban mégis mindenkinek ugyanaz, felfedezni egy új világot, melynek emlékeit örökre a szívünkbe zárjuk majd.

          Valetta a közelgő naplementében. Ezzel a képpel búcsúzom, hisz Máltai kirándulásom ezennel véget ért. Remélem mindenki számára szolgáltattam legalább egyetlen pillanatot, mely magával ragadta és végtelenül elvarázsolta.

          Összességében úgy gondolom, hogy a Máltai Archipelágó egy olyan régió, mely mindenki számára rejteget valami igazán ámulatbaestőt. Itt megtalálható minden. A gazdag történelem, mely szó szerint a szemünk előtt elevenedik meg, valósággal a múlt beszélő útcakövein járunk, kultúra, múzeumok, hagyományok, melyek megélhetünk ittlétünk alatt, utazás, kirándulás, hajózás, búvárkodás, a mozgás szerelmeseinek, és nem utolsó sorban csodálatos partok, strandok az igazán pihenni vágyóknak. Egy ideális hely a kikapcsolódás minden formájára.

          A következő bejegyzésemben Szicíliába utazom és egészen furcsa módon Máltáról. Ha szerenéd megtudni, hogyan is lehet egy nap alatt beutazni az Etna vidékét, tarts velem legközelebb is!