Egy nap Szicília
Szicília és Málta között 90 km távolság van. Ezt a távolságot a Földközi-tenger közepén, tajtékzó hullámok hátán egyáltalán nem egyszerű megtenni. Mégis 6000 évvel ezelőtt, i.e. 4000 körül már sikerült a szicíliai nomád törzseknek átkelni a habokon. Belőlük lettek az első máltaiak. Azóta rengeteg idő telt már el, és ezt a távolságot még mindig róják a hajók. Ezt fogjuk most mi is megtenni, hogy felkutassuk a roppant nagy Etna irdatlan hegyeit.
A szicíliai nomád törzsekkel ellentétben, mi Máltáról indultunk. A kirándulásunk, azonban pont olyan bizonytalanul és kiszámíthatatlanul indult, mint az első máltaiak vízre szállása. A szicíliai utazásunkat ugyanis lemondták, mert vihar volt az Etna-n. Persze azonnal megnyugtattak, hogy aggodalomra semmi ok, másnap megejtjük az útazást. Másnap éjjel akkora vihar volt Málta-n, hogy teljesen meg voltunk győződve afelől, hogy a kirándulás mostmár minden bizonnyal elmarad. Telefonhívást azonban egész éjjel nem kaptunk, így természetesen, a megbeszélt időpont szerint, hajnali 5-kor, jelentkeztünk a recepción. És nagy meglepetésünkre azt kérdezték: "Miért ne lenne kirándulás? Szicíliában kiváló lesz ma az idő! "Rövid időn belül pedig jött is egy mikróbusz és már robogtunk is St. Julians útcáin a Great Harbour felé.
A hajó, melynek fedélzetén útaztunk, egy nagy sebességű katamarán volt. A méretekben nem szűkölködő hatalmas test, úgy teherszállítóként, mint személyszállítóként is üzemelt. Valójában ez egy mindennapos menetrendszerinti járat volt Málta és Szicília között.
A katamarán tulajdonképpen egy kéttörzsű hajó, melynek két törzse egymással párhuzamos és egyforma. A képen látható monstrum alsó része raktárként, valamint gépjárművek, teherautók parkírozására kijelölt helyiségéként szolgált, a felső része pedig a személyszállításra volt kialakítva.
Az utastér nagyon modern és konfortos volt. Kényelmes fotelek, kanapék töltötték ki a teret. Természetesen kávézó és bár is dukált hozzá. Az útazás során akár filmet is lehetett nézni. Emellett bámulatos kilátás nyílt a tenger hullámzó vízére.
Málta és Szicília között 90 km a távolság, melyet körülbelül másfél óra alatt tettünk meg. Ez elég gyorsnak számít, így aki nem bírja az ehhez hasonló hajóútakot, annak ajánlatos kétszer is meggondolni a dolgot.
A partok csakhamar fölsejlettek és rövid időn belül egy tipikus szicíliai halászfaluban, Pozzallo-ban kötöttünk ki. Itt már várt ránk több modern autóbusz is, és kezdetét vette a nagy útazás, egyenesen az Etna irányába. Útunk során az idegenvezetők tájékoztattak minden érdekességről és persze a fontos tudnivalókról is.
Azonban mielőtt neki vágtunk volna az Etna rettentő hegyének, egy szicíliai városkában, Nicolosi-ban álltunk meg pihenőre. 1669-ben, a roppant nagy hegy kapújában pihenő városkát már egyszer teljesen elpusztította a földrengés és az ezt követő vulkánkitörés, azonban a makacs lakosság újra felépítette a várost és a mai napig itt élnek a leszármazottjaik. Bár a város folyamatosan veszélynek van kitéve, jelenleg is 5000 lelket számlál. A legutóbbi kitörés alkalmával 4 km-vel a város házai előtt állt meg a lávatenger.
A pihenő során részesei lehettünk egy igen barátságos fogadtatásnak is, ugyanis egy helyi specialitásokat felsorakoztató kostoláson is részt vehettünk. Borok, likőrök, édességek, pisztáciából készült lekvár és krém. A kostolkodás és nyalakodás után újra buszra szálltunk és folytattuk útunkat föl az Etna-ra.
Az Etna-ra egy kanyargós, szerpentines út vezetett fölfelé. A vidéke eléggé kopár és barátságtalan. Igazából egy elhagyatott, kietlen földtengernek tűnik előre, azonban tudni kell azt, hogy ez Európa legnagyobb és egyben legaktívabb tűzhágyója, mely az elé gyakori kitöréseknek köszönhetően állandóan változtatja alakját és kinézetét. Továbbá fontos megemlíteni, hogy a vulkáni föld az egyik legtermékenyebb talaj a földön. Terem rajta a citrom, a narancs és más mediterrán flóra. Sőt, kimondottan kedveli a szőlő, melyből a szicíliai borok legjava készül.
Itt tökéletesen látható a parkírozó és a menedékház, ahonnan elindultunk, továbbá a felvonó útvonala és nem utosló sorban a páratlan kilátás.
Miután bekaptunk egy-két pohárka likőrt, útnak indultunk, mostmár gyalog, a közelben lévő Montagnola kráter irányába. A Montagnola is terémszetesen egy aktív kráter, és magassága 2507 m.
A képen máris a Montagnola szürke, csonkakúp alakú domboldala látható. Feljutni rá egyáltalán nem volt egyszerű. A nehézséget nem a távolság vagy a kráter meredeksége okozta, sokkal inkább a kráter oldalát borító apró, puha vulkáni homok, melyben az ember lába könnyen elsüllyed, és ez eléggé rendesen hátráltatja a haladást.
Íme a Montagnola krátere, mely már sokkal látványosabb. Vöröses-barnás, néhol narancssárga közetek alkotják. Aktív vulkán lévén, valósággal érződött a mélyből feltörő meleg. Sőt mi több, a kráter egyes részein füstfelhőket eregetett.
A Montagnola kráterének pereméről csodálatos panoráma nyílik a roppant nagy hegy tiszteletet parancsoló csúcsára. Az Etna legmagasabb pontja jelenleg 3329 m, ám a folyamatos kitöréseknek köszönhetően ez a magasság allandóan megváltozik. Az Etna elnevezés a görög aitho ( égni) szóból ered és a mitológia szerint itt rendezte be kovácsműhelyét Zeusz egyik fia, Héphaisztosz. A kovácsistent saját anyja taszította le az Olümposzról tűrhetetlen rútsága miatt. A sánta kovács azonban furfangos módon vágott vissza anyjának, Hérának. Egy trónt készített ajándékba Héra számára. Az istennő odáig volt az ajándékért, így azonnal ki is probálta. A trón azonban bilincsbe zárta és nem engedte szabadulni. Az istenek könyörögtek Héphaisztosznak, hogy engedje szabadon Hérát. Végül Héphaisztosz Aphrodité kezéért cserében megszabadította a fogsága esett istennőt. A kovácsisten nevéhez számos varázslatos tárgy és fegyver fűződik. Többet között Zeusz villámai, Héliosz aranyló szekere, Achilleusz áthatolhatatlan páncélja, Prométheusz bilincsei és nem utolsó sorban az első halandó nő, Pandóra, aki a bajokat az emberiségre szabadította. A sánta kovácsisten római megfelelője Vulcanus.
Az Etna csúcskráterei a Voragine és Bocca Nuova, valamint a délkeleti és az északkeleti-kráterek alkotják. Jelenleg az északkeleti-kráternél található az Etna legmagasabb pontja.
A csúcskráterek közelebbi látogatása különböző opcionális kirándulások keretein belül lehetséges, ahová speciális terepkocsikkal viszik fel a túristákat. Sajnos nekünk nem volt időnk magasabbra menni, hisz még vissza kellett érjünk Máltára.
Szemben az Etna csúcskráterei láthatóak, jobb oldalt pedig a Montagnola emelkedik.
Elhagyva a Montagnola vidékét, lent már vártak ránk a buszok és rövid időn belül úton is voltunk lefelé. Kezdetét vette a nagy utazás vissza a szicíliai partok felé.
Mielőtt azonban visszatértünk volna Pozzallo-ba, tettünk egy kis kitérőt Szicília egyik barokk stílusú kisvárosába. Tudni kell azt, hogy a téli időszakban, mely már októberben megkezdődik és körülbelül aprilisig tart, a kirándul során Modica-t látogatják a túristák. A nyári időszakban Taormina-t. Taormina egy másik páratlan városka a keleti partok mentén.
Modica, a barokk kisváros, mely az UNESCO világörökség kincse, a déli partoktól nem messze, a Iblai-hegyek között bújik meg. Egy nagyon szűk völgyben található és szó szerint a sziklás hegyoldalon emelkedik. Már a városka megközelítése is említésre méltó, ugyanis a Viadotto Irminio-n kellett átkeljünk, melynek magassága 159 m. A sors fúrcsa fintora, hogy e tüneményes szicíliai kisváros egy természeti katasztrófának köszönheti elképesztő báját. Ugyanis az 1693-as földrengést követően a város épületeinek nagy része összeomlott, és igazából ennek következtében épült újjá barokk stílusban.
A szicíliai nomád törzsekkel ellentétben, mi Máltáról indultunk. A kirándulásunk, azonban pont olyan bizonytalanul és kiszámíthatatlanul indult, mint az első máltaiak vízre szállása. A szicíliai utazásunkat ugyanis lemondták, mert vihar volt az Etna-n. Persze azonnal megnyugtattak, hogy aggodalomra semmi ok, másnap megejtjük az útazást. Másnap éjjel akkora vihar volt Málta-n, hogy teljesen meg voltunk győződve afelől, hogy a kirándulás mostmár minden bizonnyal elmarad. Telefonhívást azonban egész éjjel nem kaptunk, így természetesen, a megbeszélt időpont szerint, hajnali 5-kor, jelentkeztünk a recepción. És nagy meglepetésünkre azt kérdezték: "Miért ne lenne kirándulás? Szicíliában kiváló lesz ma az idő! "Rövid időn belül pedig jött is egy mikróbusz és már robogtunk is St. Julians útcáin a Great Harbour felé.
A hajó, melynek fedélzetén útaztunk, egy nagy sebességű katamarán volt. A méretekben nem szűkölködő hatalmas test, úgy teherszállítóként, mint személyszállítóként is üzemelt. Valójában ez egy mindennapos menetrendszerinti járat volt Málta és Szicília között.
A katamarán tulajdonképpen egy kéttörzsű hajó, melynek két törzse egymással párhuzamos és egyforma. A képen látható monstrum alsó része raktárként, valamint gépjárművek, teherautók parkírozására kijelölt helyiségéként szolgált, a felső része pedig a személyszállításra volt kialakítva.
Az utastér nagyon modern és konfortos volt. Kényelmes fotelek, kanapék töltötték ki a teret. Természetesen kávézó és bár is dukált hozzá. Az útazás során akár filmet is lehetett nézni. Emellett bámulatos kilátás nyílt a tenger hullámzó vízére.
Málta és Szicília között 90 km a távolság, melyet körülbelül másfél óra alatt tettünk meg. Ez elég gyorsnak számít, így aki nem bírja az ehhez hasonló hajóútakot, annak ajánlatos kétszer is meggondolni a dolgot.
A partok csakhamar fölsejlettek és rövid időn belül egy tipikus szicíliai halászfaluban, Pozzallo-ban kötöttünk ki. Itt már várt ránk több modern autóbusz is, és kezdetét vette a nagy útazás, egyenesen az Etna irányába. Útunk során az idegenvezetők tájékoztattak minden érdekességről és persze a fontos tudnivalókról is.
Azonban mielőtt neki vágtunk volna az Etna rettentő hegyének, egy szicíliai városkában, Nicolosi-ban álltunk meg pihenőre. 1669-ben, a roppant nagy hegy kapújában pihenő városkát már egyszer teljesen elpusztította a földrengés és az ezt követő vulkánkitörés, azonban a makacs lakosság újra felépítette a várost és a mai napig itt élnek a leszármazottjaik. Bár a város folyamatosan veszélynek van kitéve, jelenleg is 5000 lelket számlál. A legutóbbi kitörés alkalmával 4 km-vel a város házai előtt állt meg a lávatenger.
A pihenő során részesei lehettünk egy igen barátságos fogadtatásnak is, ugyanis egy helyi specialitásokat felsorakoztató kostoláson is részt vehettünk. Borok, likőrök, édességek, pisztáciából készült lekvár és krém. A kostolkodás és nyalakodás után újra buszra szálltunk és folytattuk útunkat föl az Etna-ra.
Az Etna-ra egy kanyargós, szerpentines út vezetett fölfelé. A vidéke eléggé kopár és barátságtalan. Igazából egy elhagyatott, kietlen földtengernek tűnik előre, azonban tudni kell azt, hogy ez Európa legnagyobb és egyben legaktívabb tűzhágyója, mely az elé gyakori kitöréseknek köszönhetően állandóan változtatja alakját és kinézetét. Továbbá fontos megemlíteni, hogy a vulkáni föld az egyik legtermékenyebb talaj a földön. Terem rajta a citrom, a narancs és más mediterrán flóra. Sőt, kimondottan kedveli a szőlő, melyből a szicíliai borok legjava készül.
A fenti képen egy megkövesedett lávanyelv látható. A nyelv a kép jobb oldalától indul és a bal sarokba tart, átlósan szeli át a képet. Még így is elképzelhető, hogy milyen hatalmas és pusztító erővel, ádáz vehemenciával törhetett útat magának a hegyoldalban.
Az egész vidék látványa egyedülálló és kicsit hátborzongató is. Pontosan emlékeztet minket, embereket arra, hogy csak apró kis porszemek vagyunk ebben a roppant nagy világban.
A tájon ma is láthatóak a pusztítás nyomai. Romházak csonvázai és beszakadt tetők bukkannak elő itt-ott a megkövült lávatenger alól. Néhány házat és panziót újjá építettek, azonban akadnak olyanok is, melyeket már csak az enyészet birtokol és csak a szél jár ki-be az ablakokon.
A kanyargós, szerpentines út egy hatalmas parkolóba torkollott, 1900 m magasságban. Innen már nincs túl messze a Crateri Silvestri ( Monti Silvestri - 1986 m), mely természetesen egy aktív kráter. A parkoló körül éttermek, szuveníres boltok, valamint a Rifugio Giovanni Sapienza menedékház és a hozzá tartozó felvonó épülete található. Természetesen innen tovább a felvonóval mentünk egészen 2500 m magasságig. Itt egy újabb menedékház található mely magába foglalja a gépházat, a szuveníres standokat, valamint az Etna Bar-nak nevezett kis vendéglőt. A szuveníres standokon a szokásos csecsebécséken kívül meleg öltözéket is kölcsönözhetünk, vagy akár vásárolhatunk is, hiszen itt a levegő már elég csípős és nem árt jobban felöltözni, hogy nehogy megfázzunk, amig magunkévá tesszük az élményt és megcsodáljuk az Etna lélekzetelállító vidékét. A kilátás már az Etna Bar-ból is lebilincselő, ahol elfogyaszthatunk egy meleg kávét, vagy egy pohár forralt bort. Minket nagyon kedvesen fogadtak, likőrrel kínáltak, mely végül igen jól jött a hideg levegőn.
Miután bekaptunk egy-két pohárka likőrt, útnak indultunk, mostmár gyalog, a közelben lévő Montagnola kráter irányába. A Montagnola is terémszetesen egy aktív kráter, és magassága 2507 m.
A képen máris a Montagnola szürke, csonkakúp alakú domboldala látható. Feljutni rá egyáltalán nem volt egyszerű. A nehézséget nem a távolság vagy a kráter meredeksége okozta, sokkal inkább a kráter oldalát borító apró, puha vulkáni homok, melyben az ember lába könnyen elsüllyed, és ez eléggé rendesen hátráltatja a haladást.
Íme a Montagnola krátere, mely már sokkal látványosabb. Vöröses-barnás, néhol narancssárga közetek alkotják. Aktív vulkán lévén, valósággal érződött a mélyből feltörő meleg. Sőt mi több, a kráter egyes részein füstfelhőket eregetett.
Az Etna csúcskráterei a Voragine és Bocca Nuova, valamint a délkeleti és az északkeleti-kráterek alkotják. Jelenleg az északkeleti-kráternél található az Etna legmagasabb pontja.
A csúcskráterek közelebbi látogatása különböző opcionális kirándulások keretein belül lehetséges, ahová speciális terepkocsikkal viszik fel a túristákat. Sajnos nekünk nem volt időnk magasabbra menni, hisz még vissza kellett érjünk Máltára.
Szemben az Etna csúcskráterei láthatóak, jobb oldalt pedig a Montagnola emelkedik.
Elhagyva a Montagnola vidékét, lent már vártak ránk a buszok és rövid időn belül úton is voltunk lefelé. Kezdetét vette a nagy utazás vissza a szicíliai partok felé.
Mielőtt azonban visszatértünk volna Pozzallo-ba, tettünk egy kis kitérőt Szicília egyik barokk stílusú kisvárosába. Tudni kell azt, hogy a téli időszakban, mely már októberben megkezdődik és körülbelül aprilisig tart, a kirándul során Modica-t látogatják a túristák. A nyári időszakban Taormina-t. Taormina egy másik páratlan városka a keleti partok mentén.
Modica, a barokk kisváros, mely az UNESCO világörökség kincse, a déli partoktól nem messze, a Iblai-hegyek között bújik meg. Egy nagyon szűk völgyben található és szó szerint a sziklás hegyoldalon emelkedik. Már a városka megközelítése is említésre méltó, ugyanis a Viadotto Irminio-n kellett átkeljünk, melynek magassága 159 m. A sors fúrcsa fintora, hogy e tüneményes szicíliai kisváros egy természeti katasztrófának köszönheti elképesztő báját. Ugyanis az 1693-as földrengést követően a város épületeinek nagy része összeomlott, és igazából ennek következtében épült újjá barokk stílusban.
Modica elképesztő hangulata és mesékbe illő világa egyedülálló a maga nemében. Magával ragadó építkezési stílusa, a tipikus barokk túlzás és túldiszítettség, valamint a kissé haotikusnak tűnő egymás fölé emelkedő házak, mind részesei ennek a szicíliai csodának.
A város különleges jellengzetessége a modicai csoki, melyet a hagyomány szerint egy azték recept segítségével készítenek. A csoki fő összetevői a cukor, a kakaó és az ízesítéshez szánt hozzávalók. A kakaót és a cukrot tűz fölött elkeverik, de nem olvasztják meg, ízesítik, majd formákba öntik. Az állaga nagyon szemcsés. Egyszerű csokoládéról van szó. Az ízesítés történhet citrommal, naranccsal, fahéjjal, vagy akár chilli paprikával is. Mindenképp érdemes kipróbálni.
A szicíliai kirándulásunk azonban lassan a végéhez ért. Magunk mögött hagytuk az irdatlan hegyet, az Etna-t, a barokk kisvárost, Modica-t, annak minden báját és páratlan hangulatát, Pozzallo-t, a tipikus szicíliai halászfalut és végül a szépséges Szicília partjait is, szelve a végtelen vízeket a máltai archipelágó felé a katamarán fedélzetén.
Remélem tetszett a bejegyzésem és ha szeretnél még többet megtudni utazásaimról, tarts velem legközelebb is és légy részese a nagy Róma-i kirándulásomnak. Hisz egyszer, minden út Rómába vezet...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése