Rólam :)

-
          Elkezdeni egy blogot, úgy vélem, nagy kihívás jelenthet mindenki számára! Azonban még nagyobb dilemmát okozhat a gondolat, hogy miről is szóljon az a bizonyos első bejegyzés? Így vagyok most ezzel én is. Miről is szóljon? Meséljek magamról? Meséljek az álmaimról? Nem! Támadt egy ennél sokkal jobb ötletem: Megosztom veletek az első, nagyobb kaliberű utazást, mely gyökeresen megváltoztatta az életemet! És az első ilyen út után már nem volt megállás. Újabb ötletek, tervek és persze szédületes utazások következtek. Így pedig már feleslegesnek tartom azt, hogy magamról beszéljek, hisz ezek a kirándulások fognak majd hű képet festeni rólam és ezek már nem álmok, ezek már igazi emlékek!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy kirándulás, ami nagyon balul sült el

-
Kép
  Utazás. Nyaralás. Kirándulás. Minden ilyen és ehhez hasonló gondolat hatására egyértelműen és nyilván ösztönösen is, pálmafás tengerpartok, vadonbeli sátortáborok és hólepte hegycsúcsok jutnak az eszünkbe. Nyugalomban, csodás élményekben elmélyülve, amikor a stresszmérőnk mutatója a zérusnál vesztegel… E z m o st p o n t n e m a z a t ö rt é n e t…   E g y k ir án d u lá s, a mi n a g y o n b a lu l sü l t e l E g y é v ve l e ze lő t t , újév másodnapján, megérkeztünk a hólepte Bușteni városába. Ennek most már több mint egy éve, az élmény azonban pont olyan friss, mintha ma történt volna. Még korán volt, tisztaleheletű havas táj méregetett álmos szemeivel, azonban a hegygerincet beragyogó napsugarak és a makulátlan égbolt megtéveszthetetlen előhírnökei voltak a kiránduláshoz való tökéletes időnek. Tervünk az volt, hogy felvonóval megyünk a Bucsecs-fennsíkra, hogy megnézzük a hegység két, természet formálta látványosságát, a Babelet és a Sfinxet. A felvonó bejáratá
További információk

EPHESZOSZ, az ókori világ legnagyobb városa

-
Kép
  E p h e s z o s z, az ókori világ legnagyobb városa                     A Bafa Gölü partján reggeliztünk, egy kis útszéli fogadónak nyitott teraszán. Ez volt az első állomásunk, Bodrum és Epheszosz között, körülbelül félúton. A hegygerinc éles fogazatának börtönéből, mint kalickájából a kismadár, az égre szökkent a napkorong és melengető sugaraival beragyogta a tó alig fodrozó víztükrét. Valamikor régen, az Égei-tenger egyik öble volt, de a vízszint csökkenése és az örökös lerakodás következtében, elzáródott kapcsolata a Mediterrán-tengerrel és egy gyönyörű tóvá alakult, létrehozva ezt az elbűvölő miliőt.                  Reggel fél hétkor volt az indulás. Mivel kislányunknak túl hosszú és túlságosan kimerítő lett volna ez a teljes napos kirándulás, feleségemmel Bodrumban maradtak, én pedig egyedül vágtam neki ennek a kalandnak. Mindig is szerettem volna eljutni Epheszoszba és most úgy tűnt, hogy a bakancslistámon, ezt az ókori várost is kipipálhatom. A kirándulást elő
További információk

Szeltersz

-
Kép
  S z e l t e r s z                  Augusztus van. Piros futócipők egyenletes, ám gyors ritmusú dobogása hallatszik az aszfalton. Szaladni mentem. Előttem az kanyargós út, két oldalt gondozott hétvégi kertes házak sorakoznak. Az út végén, valahol a távolban és a képzeletben fölsejlik az Asszonybosszantó. Soha nem jártam ezekben a házakban, kivéve egy-kettőt, de mégis mindig örömmel töltenek el, barátsággal, már a puszta látványuk is. És ahogy előtörnek az emlékek, úgy pattognak fel talpam alól is az aszfaltszilánkok, maguk után hagyva a lecsupaszított, durva szelterszi köveket, mint ahogy anno volt, melyek oly élethűen tükrözték valódi arcát ennek a kemény tájnak, mint a Tejút rögös ösvényeit a fénylő csillagok.              Kétezerben, a családdal szilveszterezni mentünk Szelterszre. Persze nem a mostani, megszokott, kényelmes módon. Akkor még nem volt kocsink. Sepsiszentgyörgyről vonattal utaztunk Csíkszeredába. Onnan pedig autóbusszal a szelterszi letérőig, mely tulajdonk
További információk