Mi is valójában az a SLOW TRAVEL?

 

Mi is valójában az a

S L O W   T R A V E L ?

                    Utaztál már úgy, hogy nem nézted folyton az órád vagy a telefonod és nem írtál legalább a fejedben egy listát az útközben megnézhető látnivalókról? Töltöttél már heteket el úgyanazon a helyen, hogy jobban beolvadhass az adott környezetbe? Álltál már meg egy utcazenész előtt, hogy átadhassa neked tehetségének gyümölcsét vagy fontosabb volt az az épület, melynek sarkában üldögélt? Kirándultál már olyan városba, ahol a helyi piacon vásároltál és abból főztél? Vitted magaddal szokásaidat, vagy inkább hajszoltad az ott gyűjthető élményeket? Kóborolták már céltalanul egy világvárosban? Ezek a kérdések mind szoros kapcsolatban állnak a SLOW TRAVEL valódi értelmével!

                    De mielőtt elárulnám, hogy mit is takar pontosan a slow travel kifejezés, hadd kezdjem el inkább annak eredettörténetével. A kifejezést már régóta ismerem és talán legelőször a pandémia lejárta után hallottam róla, persze ezzel is szorosan összefügg, sosem ástam bele magam mélyebben, egészen ezidáig. 1986-ban, Rómában, a Piazza di Spagna közelében, egy új McDonald's-ot akartak nyitni. A helyiek tiltakozni kezdtek és megalakult a Slow Food mozgalom, melynek üzenete, hogy támogasd inkább a helyi gasztronómiát, a helyi ízeket, mert az egészségesebb, környezetkímélőbb és ne vásárolj gyorskaját (Fast Food), melynek sokkal nagyobb a karbonlábnyoma. Bizonyára ez nagy mértékben járult hozza ahhoz, hogy Olaszország megőrízhette a méltán híres ízvilágát. Ebből a mozgalomból született a Citta Slow, mely az élhető város mozgalma, hiszen a városi élet is élvezhető, ha kiaknázzuk annak lehetőségeit, és majd csak ezután alakult meg a slow travel mozgalom, mely hasonló gondolatokra épült, vagy fogalmazzunk úgy inkább, hogy elődjeinek alapköveit gyűjtötte össze ahhoz, hogy valami sokkal jobbat és világraszólóbbat alkothasson.

                    A slow travel tulajdonképpen egy olyan mozgalom, egy olyan alternatív utazási forma, mely tulajdonképpen a tömegtuzimus ellentéte, utazz szezonon kívül, a szó szerinti lelassulásról szól, maradjunk helyben, ne utazzunk messzire, ne repüljünk, legyen ez egy olcsóbb formája az utazásnak, ha pedig mégis, akkor azon a helyen töltsünk heteket, hónapokat, fedezzük fel a környéket, de azt úgy tegyük, hogy minél kisebb legyen karbonlábnyomunk. Nézzünk utána a desztinációnak, de ne készítsünk utazási tervet, éljünk a pillanatnak és értékeljük a szerzett tapasztalatokat, fedezzük fel az adott hely kultúráját, történelmét, gasztronómiáját, ha pedig kirándulunk a környéken, menjünk gyalog vagy biciklivel, védjük a természetet. Sétáljunk, kóboroljunk. Egy-egy ilyen sétának ne mindig legyen célja, így bukkanhatunk rá a hely rejtett kicseire, melyek akár életreszóló élménnyel gazdagíthatnak.

                    A slow travel egyébb részletekre is kitér. Ha elutazunk valahová, ne a rohanásról szóljon. Szóljon rólunk és arról, hogy mi fontos nekünk és hogy jól érezzük-e magunkat egy adott helyzetben. Fontos a felfrissülés, a szó szerinti lelassulás, a szellem pihenetetése, a technika vívmányainak mellőzése, a stressz elkerülése, esetleg új dolgok tanulása, melyek felfrissítik elménk és ugyanakkor segítenek lekapcsolódni otthoni gondjaink hullámvasútjáról. Ha jól érezzük magunkat, igazi értelmet tudunk adni az utazásnak, fordítsunk időt egymásra, de önmagunkra is. Egy utazás nem egyenlő az önfeláldozással. Legyünk nyitottak, lépjünk szorosabb kapcsolatba a körülöttünk lévő világgal, ismerjük meg a helyieket, de ugyanakkor vigyük magunkkal szokásainkat is. Ha szeretünk olvasni, vigyünk magunkkal könyvet, így kényelmesebbé és otthonosabbá tehetjük utazásunkat. Ha szeretünk sportolni, aknázzuk ki a hely lehetőségeit, menjünk el szaladni, járjunk kondizni, ahogyan otthon is. Hallgass zenét, táncolj. Viszont tartogass napokat arra is, hogy ne csinálj semmit. Ez nagyon fontos!

                    Utaztál már így? Bizonyára igen, csak sosem gondoltál még rá így! Ahogy eddig elé én magam sem. A Covid után a magány és az elszigetelődés valahogy itt maradt velünk és ez a slow travel mozgalmát is megerősítette. Egyre többen választják ezt a módját az utazásnak, amely nem arról szól, hogy egy világvárosban végig szaladunk a múzeumokon, hanem egy elszigetelt, nyugodt kis falucskában minőségi időt töltünk el a családunkkal, legyen az belföldön vagy akár külföldön. Ha pedig jól belegondolunk, nem is áll olyan messze ez tőlünk, csak a felgyorsult világ kiőlte belőlünk a gondolatát is. Csak 1-2 éve döbbentem rá, hogy mennyire szükségem van az ilyen utazásokra és igazából arra is, hogy tudtunkon kívül, minden évben gyakoroltuk is az utazás eme alternatív módozatát. Amikor pihenni szeretnénk, csak a család, magunkban lenni, mi Szelterszre utazunk, mely különleges neve ellenére, itt található az országban, Hargita megyében.

                    Szelterszen nincs net, a térerő is csak alig vánszorog. Ha telefonálni szeretnénk, körbe repdessük az udvart, mint éjjeli lepkék a villanykörtét. Itt viszont tapasztalhatjuk, hogy mennyi időt elvesz tőlünk a városban virágzó világháló, arról ne is beszélve, hogy sokkal nyugodtabbak vagyunk és türelmesebbek egymáshoz. Egy kis apróság is óriási változásokat hozhat életünkben. Mivel Szeltersz egy szűk völgyben fekszik és eléggé elszigetelten, így általában alapélelmiszereket viszünk magunkkal, amelyekből ott főzünk, készítünk. A faluban van egy üzlet, ahonnan adott esetben mindent beszerezhetünk, de akár olyan ritkaszámba menő dolgokat is, mint a friss házikenyer, vagy az általuk tenyésztett pisztráng. Így egészségesebben is táplálkozunk és a karbonlábnyomunk is kisebb, főleg ha gyalog vagy biciklivel megyunk, hiszen a bolt kürölbelül 3 km-re található. Bár a házban nincs semmi luxus, megvan benne minden, ami nekünk ott pont szükséges. Fával tüzelünk, ha pedig szükséges, hősugárzót is használunk. A csapvizünk forrásvíz és kerti tusolónk van. Hát már ki tud igazabbat tusolni városon, mint mi a Szelterszen a szabad ég alatt? Bár a forrásvíz iható, a hely tele van borvízforrásokkal, melyek természetesen egészségesek is. Napközben rádiót hallgatunk és nem a youtube-ot, filmezés helyett sétálunk. Itt a gyermekeknek is sokkal jobb, mesenézés helyett pancsolnak a medencében, vagy pedig kiszorják a homokot a homokozóból. Néha felfedezzük a környéket, de általában a pillanatnak élünk, a kertben begyújsuk a kályhát és palacsintát sütünk. Amikor pedig a lányok alszanak, akkor magunkra is jut egy kis idő, ilynekor olvashatunk, keresztrejtévnyt fejthetünk, kávézhatunk, én személy szerint mindig meglátok valami fotózhatót, de igazából lehet az bármit, amihez éppen kedvünk van. S bérmennyire is nehéz felcuccolni, kipakolni, majd újra összepakolni, hazajönni, mégis feltőltenek az ott eltöltött napok. És nem csak minket, ott a gyermekek is sokkal kiegyensúlyozottabbak.

                    Slow travel desztináció bárhol lehet, mert nem az számít, hogy hol van, hanem hogy hogyan éljük meg azt. Rajtunk múlik minden, csak élnünk kell a lehetőségeinkkel. Ugyanakkor egy bizonyos szempontból, ez az utazási mód is egy nagy paradoxon, gondoljunk csak bele: minél felkapottabb lesz egy slow travel desztináció, annál gyorsabban elveszti efajta jellegét. Hogy miért? Ha felkapott, tömegturizmust vonz maga után. Ha tömegturizmus van, nőnek az árak. A rejtek kincsek már nem lesznek olyan rejtettek és egyre gyorsabban veszítenek varázsukból. Ezek a desztinációk nagyon könnyen kiéghetnek és velük együtt a szentélyeink is. Így adok egy nagyon jó tanácsot, amit én magam sem fogadtam meg: ha találsz egy ilyen helyet, élvezd, és ne beszélj róla soha senkinek!