Bejegyzések

Dániel-kastély

Kép
  Dániel-kastély                              A helyszín Olasztelek, Kovászna megye, Barót és Vargyas között, majdhogynem félúton. Márciusi időjáráshoz híven, az ég borús volt, de a néha-néha feltámadó szél, utat nyitott a napkoron ifjú titánjainak. Amikor leparkoltunk a kastély udvarán, magához ölelt a nyugalom és a delejező csend. Komótosan, egy sárga szembogarú, fekete macska ballagott át az udvaron. Bevallom, szinte már zavart. Hiszen a hétköznapok forgatagában, a kisebb neszekből és zajokból felépülő, olykor már elviselhetetlenül hömpölygő hangzavarban, el hisszük, hogy ez a normális, és elfelejtsük, hogy van más, kellemesebb formája is a körülöttünk elterülő világnak. A 17-dik századi Dániel-kastély, Olasztelek központjában található, mégis ahogy átléptük kapuit, minden elcsendesedett és elmaradt mögöttünk a falut átszelő országút forgalmának dübörgő zaja.                          Nőnapi teambuildinget tartottunk ezen az ominózus hétvégén, és mivel az elsők között érkez

Temesvár: kis Bécs avagy elhanyagolt Nápoly

Kép
  T e m e s v á r : kis Bécs avagy elhanyagolt Nápoly?                    November végén Temesvárra utaztunk, ahol egy felújított homlokzatú, öreg lelkű, ósdi szagú társasház lett az otthonunk, egészen pontosan egy utcányira az 1989-es forradalom kirobbanásának helyszínétől. A sárga kapualjon innen, a város egyik forgalmas ütőere tobzódott a régi, málladozó falú házak között, azon túl viszont megállt az idő, hermetikusan körülzártak a hideg falak és egy csendes, ám annál komorabb épület folyosójára csöppentünk, ahová már nem jutott be a forgalom dübörgő zaja. Csak egyetlen kapocs maradt a külvilággal: a villamosok mélyről jövő morajlása. Az a fajta társasház volt, amelynek lépcsőházában csigaformán szaladnak a magasba a lépcsőfokok, a folyósón túl pedig egy belső udvar, egy titkos kert bújik meg az itt lakók boldogságára. Ebből a belső udvarból nyílt a mi kis pincelakásunk. Victor Hugo világából a párizsi bérházak elevenedtek meg előttem.                Az idén, Temesvár ny

EPHESZOSZ, az ókori világ legnagyobb városa

Kép
  E p h e s z o s z, az ókori világ legnagyobb városa                     A Bafa Gölü partján reggeliztünk, egy kis útszéli fogadónak nyitott teraszán. Ez volt az első állomásunk, Bodrum és Epheszosz között, körülbelül félúton. A hegygerinc éles fogazatának börtönéből, mint kalickájából a kismadár, az égre szökkent a napkorong és melengető sugaraival beragyogta a tó alig fodrozó víztükrét. Valamikor régen, az Égei-tenger egyik öble volt, de a vízszint csökkenése és az örökös lerakodás következtében, elzáródott kapcsolata a Mediterrán-tengerrel és egy gyönyörű tóvá alakult, létrehozva ezt az elbűvölő miliőt.                  Reggel fél hétkor volt az indulás. Mivel kislányunknak túl hosszú és túlságosan kimerítő lett volna ez a teljes napos kirándulás, feleségemmel Bodrumban maradtak, én pedig egyedül vágtam neki ennek a kalandnak. Mindig is szerettem volna eljutni Epheszoszba és most úgy tűnt, hogy a bakancslistámon, ezt az ókori várost is kipipálhatom. A kirándulást elő